tag:blogger.com,1999:blog-2810897421326442202024-03-05T08:48:37.739+01:00BobóVirághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.comBlogger1010125tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-74872836058268517112015-12-30T08:42:00.000+01:002015-12-30T08:42:49.711+01:00Bobó az első bébenAmennyire gyűlölte a bölcsődét, és amilyen lassan szerette meg az óvodát, olyan flottul és könnyedén szokott be az iskolába. Első perctől fogva imádja, azonnal átváltott az oviról, igaz, ehhez kellett, hogy jópár ovistárssal együtt kezdjék az évet. Volt szó egy nehezebb, kéttannyelvű suliról is, ahova jártunk előkészítőre, jó ötletnek tűnt, de nem vették fel a gyerekeinket (13-ból 1-et az oviból), és végül nagyon megkönnyebbültünk, hogy így alakult. Imádja a barátait, lettek neki újak is, sokkal nyitottabb, mint oviban. Szereti az órákat is, de az is igaz, hogy sok mindent un, amit a nyílt órák alapján sajnos meg is tudok érteni. Unja a matekot néha és az olvasást, de ezen nincs mit igazán csodálkozni. Ő szorozni, osztani tanul itthon, az órát egyre jobban ismeri, tud összeadni kétjegyű számokat is, számomra megdöbbentő módon (pl. 64+53 simán....). Olvasni két éve tud, de kifejezetten könyvet nem olvas így magának, csak olvasgat részeket esténként. Jár karatézni év eleje óta, az telitalálat lett most neki. Imádja, ügyes benne, jó a mozgása, és ráfér az edzés, a kitartás tanulása, a barátai is járnak vele, szóval csúcs, hogy megtaláltuk ezt, és az edzője is nagyon jó. Várja ugyan a szüneteket, imádja, hogy most nem kell menni, de alapvetően tényleg szereti nagyon.<br />
Én meg a szívem mélyén, azt hiszem, elakadtam valamivel. Engem mellbe vágott az iskolakezdés. Nagyon nagy váltásnak élem meg, lázadok belül ellene, úgy érzem, elveszítem a gyerekem, vagy most veszítem el igazán. Egyik felem örül neki, hogy a barátai a fontosak neki, hogy megy, hogy ott alszik barátainál, hogy szeret vendégségben lenni, nem is kötöm magamhoz már úgy, mint régen - talán. De a másik felemnek nagyon fáj, hogy növekszik, hogy megyünk előre az időben. És tudom, hogy nem holnap költözik el itthonról, de ebben az évben érkezett meg hozzám igazán, hogy megint el kell válnom valakitől, aki fontos nekem. Hogy akkor vagyok jó anya, ha engedem őt, mindig ameddig akar. Hogy előbb-utóbb biztosan el fog költözni, fel fog nőni. Most értettem meg, hogy nem lesz itt mindig, azt is, hogy nekem ő milyen különleges és bizonyos szempontból egészségtelen helyen volt-van a szívemben. Sokkal tovább bújnék még hozzá, ölelném, nehéz, hogy már elszalad, sokszor ellök magától bennünket, nem bújik már annyit. Egy éve zajlik ez a folyamat, de még mindig nincs bennem a helyén, nem tudok mit kezdeni magammal nélküle. Az eddigi hat és fél évem ő töltötte ki nagyjából, és még nem szültem újjá magam önmagam számára, még nem szültem meg, mit kezdhetek magammal akkor, ha ő már nem annyira központi szereplője és szerepe az életemnek. Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-74656802750022835012014-11-28T11:14:00.003+01:002014-11-28T11:14:39.058+01:00CsaládrajzAz óvodában minden évben készítettek családrajzot, az idei ez lett.<br />
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaCFVb1vAlJbB5XD36PO4IFclWa4O4pQXDZXUdzytjA5JiNNS_kXlBpKuJXYxSzujUg5K_AV5lbA0sSW7OsiAYQUpsuI0fmNkisaJs6U1V3SCkpi0v5A7Qemgt1SMKnTcA5ZolY45LRaw/s1600/Photo+2014.11.25.+8+03+10.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjaCFVb1vAlJbB5XD36PO4IFclWa4O4pQXDZXUdzytjA5JiNNS_kXlBpKuJXYxSzujUg5K_AV5lbA0sSW7OsiAYQUpsuI0fmNkisaJs6U1V3SCkpi0v5A7Qemgt1SMKnTcA5ZolY45LRaw/s1600/Photo+2014.11.25.+8+03+10.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
Az apja egy hegy előtt áll a Metallica pólójában és a terepszínű rövidnadrágjában. A hegyen van egy sátor, ahol lakik a Föld Gonosz Szörnye. A sátoron van egy kék kígyós zászló. Bobó egy piros pandás pólóban van (amiben aznap, mikor a rajz készült), én szép, piros, fodros rózsaszínű ruhában, fülbevalóval. Annyit fűzött még hozzá, hogy érdekes, hogy én nagyobb lettem, mint apa. A sötét barlangról még ma kikérdezem.De úgy látom, két szellemünk mindenképpen van. <br />
<br />
Én hülye, megkérdeztem, hogy jól érezzük-e magunkat, mire közölte, hogy persze, miért, nem látom, hogy mindenki mosolyog? <br />
<br />
Szerintem csodálatos rajz lett ez is. <br />
<br />
<br />Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com3tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-62141423355942037452014-11-26T20:42:00.001+01:002014-11-26T20:42:10.352+01:00Névnapomon a kisfiam<div>
<div>
<div>
Reggel 6-kor kelt, kijött rajzolni, azt mondta, tudja,
hogy nem örülök, hogy nekiáll rajzolni, de később örülni fogok. Csinált
egy olyan rajzot, amivel tudok a fákkal beszélni, mert tudja, hogy
szeretem őket. Aztán elment oviba, onnan elvittük rajzverseny díjkiosztóra, ahol
"kár, hogy ilyen érdektelen díjakat osztottak ki, Mama, amúgy jó volt",
majd elmentünk iskola-előkészítőre, ahova csillogó szemmel rohant be,
kíváncsi volt, mik lesznek ma a feladatok. És még egy vicces esti
szösszenet:</div>
- Ja, kakilsz, Bobó?</div>
- Hát hogyne, miért, szerinted különben mitől van ilyen penetráns bűz?<br /></div>
Hát így van ő a névnapomon.<br />
<br />
Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-91578963790277281012014-11-21T21:35:00.000+01:002014-11-21T21:35:01.662+01:00Ki miért- Mama, én nagyon várom a Mikulást. Nem csak azért, hogy hozzon valamit, hanem mert ilyen misztikus.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-44295391410847847812014-11-11T16:35:00.000+01:002014-11-11T16:35:09.231+01:00IszonyAmikor utca kozepen felvetett labakkal felfele hevero doglott madarat latok (ma varjut!), akkor mindig arra gondolok, hogy ez vajon repules kozben doglik meg es zuhan le a magasbol? Es ha igen, akkor mennyi az esely ra, hogy egyszer a nyakamba zuhan egy testes doglott madar??? Szamomra ennel iszonyatosabb gondolat-kep-erzes nincs a vilagon.Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-5559689499700242472014-11-07T22:12:00.001+01:002014-11-07T22:12:56.804+01:00Esti kerdesMar egy oraja agyban volt, de meg mindig ebren, gondoltam<br />
Kicsit befekszem melle. Beszelgetunk, nyomkodja a szemem, huzkodja a borom, osszenyomja az arcom, rohog, nezzuk egymast, en a fogsorat vizsgalgatom, o az arcom, egy pillanatra lenyugszik, majd a semmibol felteszi a szamomra aszociacios-lancban lekovethetetlen kerdest:<br />
-Mama! Te tudsz urhajot vezetni?<br />
Utana errol beszelgetunk, hogy o szeretne urhajos lenni, felmenni a Holdra, megnezni, mik laknak ott, kivancsi az urlenyekre, hisz bennuk. Megkerdezem, angyalt latott-e mar, azt<br />
mondja, talan igen. Par feheret es egy feketet. Nem biztos benne, hogy azok voltak, de latta, mintha valami elsuhant volna az ablaka elott, ha jol emlekszik, en meg agyban voltam.<br />
Ot es fel eves igazi kisfiu.Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-79151742320310618342014-11-02T21:32:00.001+01:002014-11-02T21:32:20.336+01:00Koponya és varázskőValamelyik este hintázott a kanapé és az asztal között, már abba kellett volna hagynia, kértem, hogy jöjjön vacsizni, láttam, hogy fáradt, satöbbi, nem hagyta abba, elesett, beverte az arcát. Sírt, jött ki a konyhába közben, valamin elkezdett még a kaja körül is nyafogni, nem igazán hangosan, de én is elvesztve már a türelmem, rászóltam, erre ő, újra elsírva magát:<br />
- Hogy lehet így bánni valakivel, akinek most tört el az arckoponyája??<br />
<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPyTJCzchxOKzGeYG7WY3hTVD611agvdyCrNg-JgVuP96bPzwuTArP3A6zW_Ja0q2e2J6OnbCu0rcRu8csO7Jj8bLJG4TzL-Bgjs0yVGddOeEtm4J72gHKPxRuMv2PccIhYWqKJz9TRaA/s1600/38674806868875231387.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgPyTJCzchxOKzGeYG7WY3hTVD611agvdyCrNg-JgVuP96bPzwuTArP3A6zW_Ja0q2e2J6OnbCu0rcRu8csO7Jj8bLJG4TzL-Bgjs0yVGddOeEtm4J72gHKPxRuMv2PccIhYWqKJz9TRaA/s1600/38674806868875231387.jpg" height="320" width="292" /></a>Ugyanennél a vacsoránál valamire azt találta mondani, hogy<br />
"inkább enném meg a saját szemgolyómat, mint ezt."<br />
<br />
Pár éve kaptam egy volt kolléganőmtől (mindannyian kaptunk) egy rózsakvarcot, amit állítólag fogdosni kell és ránk talál a szerelem. Annak idején elmeséltem Bobnak is a háttértörténetet, aztán egy időben elkezdte dugdosni előlem. Elrejtette különféle helyekre, most nemrég rátaláltam, magamhoz vettem, néha szorongattam az ágyamban, valahol rátalált egyik reggel a párnáim között. Azonnal magához vette. Először betette a kincses erszénykéjébe (imádja a köveket, ásványokat, hasonló dolgokat), majd tegnap beszaladt vele a szobájába, és eltette a szekrényébe, ezzel a kommentárral:<br />
- Pontosan tudom, hogy mire vállalkozol vele, de nem fogod megtenni!<br />
- Bobó, arra gondolsz, hogy legyen egy szerelmem?<br />
- Igen.<br />
- Miért nem szeretnéd?<br />
- Mert akkor tudom, hogy nem foglalkoznál velem. - mondta durcás-édes fejjel, és eldugta a varázskövet.<br />
<br />
Elég klasszikus nehéz helyzet, kicsit beszélgettünk erről, de merőben elméleti kérdés sajnos ez egyelőre. Sokszor elképzelhetetlennek érzem, hogy jól süljön el, ha egyszer úgy alakul, hogy valakivel komolyra fordul a dolog, máskor pedig életmentőnek érez(né)m. Bobó lelkét is féltem, de közben meg azt is gondolom, hogy nagyon nagyon jót tenne a családi egyensúlynak. Sőt, biztos így lenne. Hát, nem én tervezek, ugye, mindenesetre a rózsakvarc most valahol a szekrénye egy rejtett zugában lapul. <br />
<br />Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-37368315614705877052014-10-17T17:29:00.000+02:002014-10-18T10:52:27.266+02:00Szóval sohaKicsit elegem lett a szörnyekből, zombikból, lidércekből, csontvázakból, szellemekből, vámpírokból, amik között mostanában telnek a napjaink és kínomban nevetve megkérdeztem:<br />
- Bobó, mondd, mikor fognak a gondolataid pillangók, tündérek, erdők, szivárványok körül forogni?<br />
Sátáni morgással:<br />
- Majd, ha egy tündér engem királylánnyá változtat!<br />
<br />
<br />
Valamelyik nap böngésztem az októberi-novemberi programfüzeteket, félig komolytalanul, de megkérdeztem:<br />
- Bobóka, menjünk Palya Bea koncertre, van kedved?<br />
- Soha. Inkább Belgára. Arra mikor megyünk?<br />
<br />
Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-27901424997448507802014-10-05T21:09:00.001+02:002014-10-18T10:50:56.700+02:00Aktuális mileszekhaAz óvodában megkérdezték őket, ha egy tündér állattá varázsolná őket, mik lennének?<br />
Ő vérszívó denevér.<br />
(Tombol a denevér, drakula, szörny, szellem, űrlény-korszak.)<br />
<br />
Ma este meg kiderült, hogy ha felnő, az alábbiak egyike lesz:<br />
<ul>
<li>"dínócsontváz-kutató"</li>
<li>magándetektív</li>
<li>kincsvadász</li>
</ul>
Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-59526722275936648662014-09-23T11:52:00.001+02:002014-09-23T11:52:39.865+02:00Nagycsoportosunk<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJq0_uLPeo53Rd5DPDkSh2DqewE9JprNSk_G-_lGJ1-MEFdP-skkyVTCanNPRrDkF3iZXTmPtc0-HCTcUFrppKO08aVu68-5dCHPv3WFugcy7qHXMEnc9y_OlSPUC9qT1mDVu0u8P6Qd0/s1600/Photo+2014.09.10.+7+48+24.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJq0_uLPeo53Rd5DPDkSh2DqewE9JprNSk_G-_lGJ1-MEFdP-skkyVTCanNPRrDkF3iZXTmPtc0-HCTcUFrppKO08aVu68-5dCHPv3WFugcy7qHXMEnc9y_OlSPUC9qT1mDVu0u8P6Qd0/s1600/Photo+2014.09.10.+7+48+24.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
Valahogy feltévedtem ide, és most érzek némi ihletet, hogy pár dolgot írjak róla.<br />
Nagycsoportos. Őrület... Jövő héttől megy iskolaelőkészítőre????? Heti egyszer, ráadásul a jelenlegi legjobb barátjával egy csoportba osztották be, úgyhogy ez remélem jobban meghozza a kedvét, egyelőre nem igazán van elragadtatva az iskola-témától. Ha ott lesz, tudom, hogy tetszeni fog neki, szereti az ilyen játékos feladatokat. Én már most szomorú vagyok amiatt, hogy vége lesz óvodának, újabb hatalmas változás, megy az idő, új kihívások, bárcsak lenne pár napra kicsit még kisebb, amikor még össze voltunk nőve....hajj,hajj....de közben meg büszke is vagyok rá.<br />
Például azért, ahogy rajzol. A csoportban az egyik legjobb. Nagyon sokat is rajzol, eszméletlen kreatív, zseniális ötletei vannak szerintem is, de az óvónénik is kiemelik mindig. Én azt is imádom, ahogy apró, iszonyat jellemző részleteit állatoknak, dolgoknak pl. tökéletesen megrajzolja, amitől igazán kifejezőek lesznek a képei. Majd hozok pár művet. Nyár eleje óta a labirintus és a szellemek, szörnyek a legkedvesebb témái, de valamelyik nap egy olyan termeszvárat rajzolt, amitől elájultam. Meg kinyitható laptopokat, kísértet kastélyokat, szörnyeket talál ki, kukabúvárokat pingál.<br />
Ír és olvas, kb egy éve. Az olvasás már a kisbetűk is megy neki, de a nyomtatottal biztosabban boldogul. Rövidebb feliratokat messziről is, könyvben egy-egy szót, mondatokat hálistennek még nem. Írni viszont írt már mesét is, üzeneteket nekem (Soha ne szólíts Bitinek!!), feliratokat, címeket a rajzaihoz.<br />
Én a számolását is kiemelkedőnek gondolom, de majd kiderül valamelyik szakember véleményéből. Esténként az ágyában számol..... Szorozni is szokott, megy is neki, 10 alatti számokat 2-4-gyel meg tud szorozni, ami nem megy, kiszámolja, de van, amit már fejből tud és teljesen érti a lényegét a szorzásnak, amin én meglepődöm azért. Összeadni is nagyon régóta. Néha mikor már félórája csöndben van, felkiált, hogy "Mama, mi jön a 229 után?", "Jézu, Bobó, te addig elszámoltál??" Igen. <br />
Két hét múlva kezdi az úszást, hálistennek óvodával, nekem arra nem lenne lelki erőm. Imádja a vizet, tengerben, tóban, strandon, mindenhol. Le is merül a víz alá, nem fél, ha elég meleg a víz, nem lehet kirángatni, szerintem be fog neki jönni, pláne, mert majd húzzák a többiek.<br />
Továbbra sem igen-ember, nincs kedve semmi újhoz, mindennek ellenáll, de ha már akárhol ott vagyunk, azonnal szertefoszlik az ellenállása. <br />
Biciklizni továbbra sem tud, vagy inkább akar.... Ez nálunk családilag terhelt téma, tavasszal erőltettem (pótkerékkel tud menni, de utál), egész nyáron szinte fel sem hoztam, se kedvem hozzá, se jónak most nem tartom, hogy erőltessem.<br />
A tavalyi tanévben lett sokkal szociálisabb, nálunk az hatalmas változás volt. Kiscsoportban mindig egyedül játszott, tavaly már lettek barátai, akikkel már igazi bandázások voltak, vannak. Mostanra egy lány kivételével szinte csak fiúkkal barátkozik, megy az idétlenkedés, felfedezés az udvaron, nyomozósdi, a játszótéren délután homokozás, ökörködés tovább. Sokkal kezelhetőbb, ha van gyerek társasága.<br />
A testvér-kérdés elég gyakran terítéken van nála, pedig általában azt mondja, nem szeretne soha, de újabban elég gyakran mondja, hogy kislány tesót szeretne...Nyár eleje óta nagyon apás, sokszor hiányzik neki, voltak, vannak nehéz időszakaink, nagyon nagyon édesen tud az érzéseiről beszélni. Szívbemarkoló. Imád vele lenni, ott aludni is, elbandáznak, jól elvannak nagyon. Heti kétszer ott alszik, néha elgondolkozom, jó-e ez neki, de mivel imádja ezeket az alkalmakat, hát, nem hiszem, hogy rosszat tenne neki. Nem könnyű ez az egész helyzet senkinek, továbbra sem, de talpon vagyunk.<br />
Én nagyon nagyon szeretem az érzékenységének a jó oldalát. Nagyon pontosan levesz minden folyamatot, érzést. Olyan visszajelzéseket, tükröket dobál, hogy néha elakad a szavam is, abbahagyom az ordítást, hisztizést, mikor mit, és fejet hajtok előtte. Óriási tanítósmester és tiszta tükör. <br />
Mostanában rengeteget beszél a kisebb koráról. Mit mondott, mit csinált, cuki volt-e. Sajnos ő is egy drámakirály, egyik legidegesítőbb tulajdonsága, mikor a tükör előtt nézni magát sírás közben, és egyre jobban hergeli magát. Ez így leírva most vicces, de amikor zajlik, meg tudok tőle őrülni. Ahogy még sajnos jópár másik viselkedésétől is, de a szívem mélyén tudom, hogy soha sem ővele van a baj, mégis ez dühít a legjobban, ha ki vagyok borulva. <br />
A humora és nyelvérzéke továbbra is zseniális szerintem. Nyár eleje óta népmeséken és Grimm meséken élünk leginkább, ez is milyen nagy változás. Persze mennek a régi mesekönyvek is, de főleg ezek érdeklik. A Magyar népmesék filmeket is imádjuk. Reggel, este 2-2, amit néz, de most már mennek a hosszú, nagymesék is, leggyakrabban kétrészletben (nem azért, mert ő nem bírja végigülni, ahogy régen...).<br />
Este jó későn alszik el, hiába nem alszik már szinte soha délben. Csendespihenőre le szoktam tenni, de néha könnyebbség is, hogy a délelőtti programmal nem kell úgy sietni, hogy ebédre, alvásra hazaérjünk, izgi ez is. Igaz, estére azért még érzékelhetően fáradtabb, megvan még a nap közepén a mélypontja, ahogy nekem is, ha nem alszunk, pihenünk.<br />
Még lehet, hogy folytatom, ami eszembe jut, most mennem kell dolgozni. Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-36372626785376195592014-07-15T23:11:00.003+02:002014-07-16T22:28:24.724+02:00Idoerzek es dac ha parosulHetfo delutan harom es fel oras (!!!!!!) kozos delutani alvas utan, este fel 6-kor.<br />
- Bakker, Bobo, de elaludtunk...<br />
- En egy percet sem aludtam.<br />
<br />
Ma este masfel oras kerti jatek utan a azomszed kisfiuval es noverevel. Masodjara mentem le erte, este 9 ora:<br />
- Miert epphogy csak egy percet engedtel bennunket jatszani???! Holnap egesz nap Adammal leszek es veled egy percet sem. (Tudtad, Andi?)<br />
<br />
Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-37660696669148799892014-07-02T13:48:00.000+02:002014-07-02T13:48:21.543+02:00Iker-őslény<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiok0kkzTCQj-JwB8eFL6JwFm3ZNdp1jfF0oQF8bcojPjQjpFIgUaHv9Xc-QrQYRGKigw2ms2ai8f5th1pnRb1IQmbRDL4waA8kNE47K0f31jctmM2pZXshbyIXYodDExi7O-HRx4l_oHY/s1600/Photo+2014.07.02.+11+21+00.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiok0kkzTCQj-JwB8eFL6JwFm3ZNdp1jfF0oQF8bcojPjQjpFIgUaHv9Xc-QrQYRGKigw2ms2ai8f5th1pnRb1IQmbRDL4waA8kNE47K0f31jctmM2pZXshbyIXYodDExi7O-HRx4l_oHY/s1600/Photo+2014.07.02.+11+21+00.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<br />
Állatkertben az egyik kedvenc helyén vagyunk, a dínótojásoknál. Azt játsszuk, hogy ő kikel a tojásból, én leszek az anyukája, meg még kikelnek további lénykék is, t-rex támadás ér bennünket, satöbbi. És akkor váratlanul mond egy ilyet:<br />
- A tojásban volt velem egy barátom is, csak ő nem akart kikelni. Benn akart maradni, mert a sötétet szereti. Én kijöttem, mert vágytam a testvéreimre. De néha visszabújok hozzá és akkor együtt vagyunk.<br />
És tényleg néha visszabújt. És néha ő volt a sötétkedvelő bennmaradó. Aki azt mondta, majd még kitalálja, hogy egyszer ki akar-e kelni. <br />
<br />
Libabőr. Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-50487593615009180702014-06-18T21:38:00.001+02:002014-06-18T21:38:56.575+02:00Hárman párbanNagyon bújós, szeretetkinyilvánítós, cicázós, édelgős pár hete. Puszilgat, ölelget, kezemet-lábamat csókolgatja. Kedveseket, szépeket, megrendítőeket mond. És emellett nagyon apás is most - megint. Sokat is vannak együtt, gondolom vele is ilyen, de most jobban meg is éli az együtt töltött időt, sokat emlegeti, lenne vele. Nagyon édes, amikor összezavarodik, és egyszerre mondja, hogy bárcsak apával lenne meg, hogy mindig velem akarna lenni. Néha óránként többször változik, hogy kivel szeretne lenni, minek örül, minek nem. Gondolom, egyszerre szeretne mindkettőnkkel, egyformán, és ezt így tudja kommunikálni. De újabban, pontosan ki is fejezi, mit szeretne. <br />
<br />
Egyik este fektetem le, megölelem, puszit adunk egymásnak. A jobb karjával ölel, a balt kitárja:<br />
- Itt még apának is lenne hely. Egyszer szeretnélek mindkettőtöket egyszerre megölelni.<br />
<br />
Ma pedig olvastuk a Peti, Ida és Picurit. Odaértünk ahhoz a részhez, mikor mutatják hogyan születik a kisbaba. Van egy kép, ahol a mama hasára teszik az újszülöttet.<br />
- Nekem is pont így tettek a hasamra, Bobó. Az volt életem egyik legboldogabb pillanata.<br />
- Nekem pedig az lenne életem egyik legboldogabb pillanata, ha apát és téged egyszerre ölelhetnélek meg a te ágyadban. Karácsonykor, ha itt lesz nálunk, szerinted lehet ilyet?<br />
- ............................. Bobó, te megölelhetsz mindkettőnket egyszerre, ha szeretnél. Például akár reggel is, mikor apa jön érted.<br />
- Jó, ha ezt megígéred, akkor nagyon fogom várni apát reggel.<br />
<br />
Még mindig nehéz és fájdalmas ez. De büszke vagyok rá nagyon. Hős. <br />
<br />
<br />Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-66266703597798235052014-06-10T09:24:00.004+02:002014-06-10T09:26:28.730+02:00Édes csillagomTegnap este:<br />
- Mama, azt tudtad, hogy a gyerekeket megkérdezi egy hullócsillag, hogy melyik anyukát szeretnék kiválasztani? És csak utána kerülnek be annak a mamának a hasába, akit kiválasztottak, hogy növekedjenek.<br />
<br />
Ma reggel:<br />
- Én soha nem akarok elválni tőled. Azt akarom, hogy egy pillanatban pusztuljunk el.<br />
- Miért, arra gondolsz, hogy ha egyikünk előbb halna meg, akkor...?<br />
- Akkor én nagyon szomorú lennék és nem akarnék nélküled élni tovább.<br />
- Miért, Bobó? Nem tudnál örülni annak, hogy te még élhetsz tovább?<br />
- Nem. Csakis veled öröm nekem az élet.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3wBn8Jgu4G6Y-r0HMlzwuvl-9tEg6MZcx-ppQ3Syo_bYUaDDTYOBx672fpU-gvGqAgINVvIvXv2c9OufqoaUTK1yNgpeGvaa0Xww_StNyYx8SYnFgAaYgWNB2RLFZTmVU1rzLc_QVg68/s1600/tumblr_lre7yzg8ae1qm3dkdo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3wBn8Jgu4G6Y-r0HMlzwuvl-9tEg6MZcx-ppQ3Syo_bYUaDDTYOBx672fpU-gvGqAgINVvIvXv2c9OufqoaUTK1yNgpeGvaa0Xww_StNyYx8SYnFgAaYgWNB2RLFZTmVU1rzLc_QVg68/s1600/tumblr_lre7yzg8ae1qm3dkdo1_500.jpg" height="227" width="320" /></a></div>
<br />Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-74748105537122593022014-06-04T09:01:00.000+02:002014-06-04T09:01:00.327+02:00Születésnapi rajzaimA születésnapomon jöttem haza, de csak másnap találkoztunk délután. Ezeket a rajzokat kaptam tőle. <br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: left;">
<i>Dzsungel:</i> lajhár, tukán, rétisas csőrben hallal, a piros nem tudom mi, kakadu, jaguár a fán zsákmánnyal, alul tigris rejtőzik a bokorban, papagájok isteni színekkel, csúcsoroszlán, kígyó, fát legelő valami, nem emlékszem, mi se csúcs. </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJrIPJnyKOk1967Tl9WzUo4sKLRMolOjEmjWrwyI0Ep97gwzNvOM3s4sBH-8GUJplldoKQWpM_6WDLikeF7CGKpVO8n9NKRjOCypGTlu02zT7qutYPezbRtJG6NULS_ggsmomNuHJZbv4/s1600/Photo+2014.06.03.+8+27+58.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJrIPJnyKOk1967Tl9WzUo4sKLRMolOjEmjWrwyI0Ep97gwzNvOM3s4sBH-8GUJplldoKQWpM_6WDLikeF7CGKpVO8n9NKRjOCypGTlu02zT7qutYPezbRtJG6NULS_ggsmomNuHJZbv4/s1600/Photo+2014.06.03.+8+27+58.jpg" height="480" width="640" /></a></div>
<br />
Ez pedig borítékban várt, alul a felirat (Seres Virág Emesének szeretettel) - Lerajzolta "ahol a Mama legjobban érzi magát"- <i>Nyílt óceán, tengerpart</i>: sirályok vijjognak, piros széken én napozok, és sóhajtok, hogy óóó, tengeri leguán mellettem, "szúette" (ő mondta így, elájultam) fán kormorán ácsorog, cápauszony a víztükrön, parton sósvízi krokodil prédára les, hullámzik a víz. <br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg2TtqcrWV8j9tYN2h0AoTad8ITsAOmSBQdk1NWkIPODo1aATJ52aFQHAzNHGtGhRVeYBRg_exaC5cEMkflZ-dMsuOfAOQrmphSwsp8bC0o-f6PA-yUaycY5wKgIFyrQK_HZW6t4ngvJ7w/s1600/Photo+2014.06.03.+8+28+39.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtCdSmjdaVSmoB4SnxYvtNikLqsrjWqYVuQ5OSLpEer0yzzrE3t1VEkB-j7Cx6gI2lwlwEvAKUz17bWvbp0DMVL6CjntoA3g6fpiCo2IaTcdL5r1rPnqRoO_wBAi5utW3f2x259e0uD5Q/s1600/Photo+2014.06.03.+8+28+39.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjtCdSmjdaVSmoB4SnxYvtNikLqsrjWqYVuQ5OSLpEer0yzzrE3t1VEkB-j7Cx6gI2lwlwEvAKUz17bWvbp0DMVL6CjntoA3g6fpiCo2IaTcdL5r1rPnqRoO_wBAi5utW3f2x259e0uD5Q/s1600/Photo+2014.06.03.+8+28+39.jpg" height="480" width="640" /></a></div>
<br />
Imádom a rajzait továbbra is. <br />
<br />Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-43723658060144006972014-05-27T09:10:00.000+02:002014-05-27T09:10:04.846+02:00AranyéremHogy mi a jó abban, ha van egy gyereke az embernek?<br />
<br />
Például az, hogy van legalább egy ember a világon, aki annyira szeret, elfogad, nyitott és kíváncsi, hogy mindenáron megszeretné nézni az aranyeredet. Aki még azzal együtt is szeret(ne). <br />
<br />
Nézte, ahogy nyöszörgök, fészkelődöm, gyűröm magam alá a plüsskígyójából eszkábált gyűrűt, hogy az esti mesét valahogy el tudjam olvasni, megkérdezte, mi bajom, elmondtam. Utána végig ezen rugózott, a mesére alig figyelt. Nekem meg a nevetés is nagyon fájt. Csillogó szemmel hajtogatta, hogy meg szeretné nézni, nagyon érdekli. Aztán még azon is elkezdett morfondírozni, hogy ő vajon, hogy kaphatna aranyeret, mert hátha azt legalább meg tudná nézni, ha én már nem engedem. Még az ágyából is kikiabált párszor, hogy ellenőrizze döntésem szilárdságát. <br />
<br />
Ma reggel ült le mesét nézni, oda ahol én ültem este. Azt mondja:<br />
- Remélem nem lett itt hüvelyes a kanapé!<br />
<br />- Van olyan, hogy hüvelykrém? Hahahaha!<br />- Bobó, egyébként ráhibáztál, mert van olyan.<br />
- Szerintem az a hüvelykrém, mikor a kisbaba a hasadban van és bepisil. Hahaha!<br />
<br />
Úton az oviba szóláncoztunk. Természetesen egy A betűnél, bedobta az aranyér-ziccert. Mindketten hatalmasat röhögtünk. Akkor én már kevésbé, mikor az ovi öltözőjében is felharsant, hogy:<br />
- Én nagyon csalódott vagyok, hogy nem mutattad meg az aranyeredet. Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-61155978765539103852014-05-17T08:29:00.001+02:002014-05-17T08:32:13.911+02:00Névnapkörüli kotyvalék<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA-J4WOexLk66PCfdbvvxZDRRmmm71vHGj85RHZQ9Y_PNLpPdLYqVp0OaIMfKDoefecH9Dlj1JRdrKWBTQYL6fCmxJEFDgbkeqpg7vQXuLsLX6rx0fgqIgWXiSt4U5V-tqwnnAqO0NGWs/s1600/Photo+2014.05.16.+7+39+34.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgA-J4WOexLk66PCfdbvvxZDRRmmm71vHGj85RHZQ9Y_PNLpPdLYqVp0OaIMfKDoefecH9Dlj1JRdrKWBTQYL6fCmxJEFDgbkeqpg7vQXuLsLX6rx0fgqIgWXiSt4U5V-tqwnnAqO0NGWs/s1600/Photo+2014.05.16.+7+39+34.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
A névnapja reggelén megyek át hozzá, ébresztem. Odahúz magához:<br />
- Te vagy a legtüneményesebb lény a világon, Mama!<br />
<br />
Az előbb simogatom a hátát. Tévét néz. Elkezdődik a filmje:<br />
- Légyszíves most már ne simogass! Vagy legalábbis úgy, hogy ne legyen ilyen hangos.<br />
<br />
Kukabúvárokat kért névnapjára. Kapott vagy ötvenet (isten áldja a játéknagykeres havert), mellé még pár apróságot, köztük húgomtól egy plüssmakicsodát:<br />
- Mama, egy kicsit igaz, hogy sírtam volna, ha csak a makit kapom Hugótól, de azért elfogadtam volna.<br />
<br />
Még hetekkel ezelőtt megígértem neki, hogy ha kimondja majd a g-t és k-t, kap tőlem egy hatalmas plüss állatot. Aztán mikor eljött a nagy nap, kitaláltam, hogy együtt vegyük meg neki a plüsst. Megbeszéltük, hogy elmegyünk az állatkerti shopba, de kitalálta, hogy a múltkor a Holnemvolt Parkban kinézett valami műanyag szarságot, azt is vegyük meg. Mondtam neki, hogy jutalom-plüssről volt szó, nem shoppingolásról, gondolja már végig, hogy tud-e örülni most a plüssnek, el tudja-e fogadni, hogy a másikat majd legközelebb. Ül mögöttem a biciklin, az esőben robogunk az állatkert(ek) felé:<br />
- Mama, én végiggondoltam és végülis nem olyan fontos a kis műanyag állat. Bemegyünk az állatkerti shopba, és amennyi pénzed van, annyiért veszünk nekem plüssöt. - mondta vállrángatva lazázva. Így is lett. Egy jácintkék arával lett gazdagabb szerény gyűjteményünk. (Amiről itthon le kellett vágni a címkét, kiszakadt mögötte, volt egy kis hiszti, de megvarrtam sebtiben, amire igen büszke vagyok. )<br />
<br />
- Mama!! Leejtettem a szuper rajzom, pont a kanapé legmögé.<br />
<br />
A névnapján az apjával együtt mentünk érte:<br />
- Én ennek nagyon örülök, mert ha megkérdezik az óvónénik, hogy ki jön érted, Boti, akkor mondhatom, hogy anya is, meg apa is. Az óvónénik nem tudják amúgy, hogy én mamának szólítalak téged. Ezért mondtam anyát. <br />
<br />
Ma reggel is hatkor ébredt, ami azért kiváló, mert én fél2-kor aludtam el - megint. Kihajtottam a szobából, nyertem egy órát, persze, néha be-bekiabált, például ezt:<br />
- Mama, én már mindent megtettem, amit kértél: olvastam, játszottam csöndben, megpróbáltam aludni, de már unatkozom. Mikor kezdődik a Zaboo?<br />
- Bobó, nem unalmas, hogy megnézed ugyanazt, mint este?<br />
- Nem, mert az hol van az már??Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-52998262499604072722014-05-14T07:01:00.001+02:002014-05-14T07:01:34.405+02:00Édes gyerekem...Szerda reggel. Átjön hozzám, még az ébresztőóra megszólalása előtt, odabújik, majd megszólal:<br />
- Neked nem lehetek én a legfontosabb a világon. Neked a saját magad élete a legfontosabb, és maximum utána én.<br />
Félálomban próbáltam felfogni, miket mond.<br />
- Édes Bobó vagy te. De azért az én életemnek te is része vagy. - mondtam, kicsit védekezésből, de nem nagyon, mert végülis igaza van. Mindenféle szempontból. És nem is baj, hogy így van. De aztán még ezzel is tetézte: <br />
- Nekem viszont te vagy a legfontosabb.<br />
<br />
<br />
Napról napra nagy ajándékokat kapok ettől a kisfiútól. Hálás vagyok érte.<br />
<br />Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-33898570176789441532014-04-28T19:20:00.001+02:002014-04-28T19:31:27.489+02:00Áprilisi kotyvalék- Feküdj most már le, Csillagom!<br />
- Mit mondtál?<br />
- Csillagom.<br />
- Ne szólíts így engem. A csecsemőket szólítsd így. Engem maximum Katonának.<br />
<br />
- Hova mész, Mama?<br />
- Fürdeni.<br />
- Még jó, hogy a fürdőkádban nem lehet elsüllyedni.<br />
<br />
Ma reggel az ajtóból visszafordult, hogy megtörölje a kezét, amire rácsöppent egy csepp víz, elétettem a lábam, hogy ne tudjon bemenni, félrelökött, megbotlott, elesett. Sírt és morgott.<br />
- Ezzel nagyon megbántottál engem!<br />
- Úgy érzed, hogy megbántottalak? (Hülye pszichológus...)<br />
- Nem csak úgy érzem, hanem tényleg megbántottál.<br />
Ennyi.<br />
<br />
<br />Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com1tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-55572352578121296402014-04-21T10:01:00.002+02:002014-04-25T20:38:22.958+02:00Dacos cuki<span style="font-size: 12pt;">"Mindent szivesen megteszek, meg egy balnat is megprobalok felemelni, csak a szememet nem csukom be." - szolt, majd ot perc mulva elaludt. </span><br />
<br />
<span style="font-size: 12pt;">- Bobó, te mindig tudsz szeretni, hogy van ez? Én nem tudom ezt megcsinálni?</span><br />
<span style="font-size: 12pt;">- Hát, szerintem nem kell hibázni és nem kell veszekedni. Ennyi.</span><br />
<br />
<span style="font-size: 12pt;"> </span>Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-38598143893040924182014-04-20T20:45:00.002+02:002014-04-20T20:45:56.404+02:00Pocakosom<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDZZsgVdrYEevhDSIoPCpqnpXeDPRJRxHX7tGMHBmrDs88aSlvuv0MwJNihm16AVo9ABOMizhSMQZwtTdOeaIPtyQMbSzwUI-376pv3KwF4yDcWlgv8WYPASWdXwzItOFhlInBqZAuRkQ/s1600/Photo+2014.04.13.+19+44+48.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDZZsgVdrYEevhDSIoPCpqnpXeDPRJRxHX7tGMHBmrDs88aSlvuv0MwJNihm16AVo9ABOMizhSMQZwtTdOeaIPtyQMbSzwUI-376pv3KwF4yDcWlgv8WYPASWdXwzItOFhlInBqZAuRkQ/s1600/Photo+2014.04.13.+19+44+48.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
A múlt heti betegségével valahogy összefüggésben, megint előtérbe került a test, mint téma. A szíve, ver-e, nem érzi, nem állt-e meg, a sebek, vérek persze mindig vonzzák, igaz, szerencsére sok sajátélménye nincsen.<br />
<br />
A tamponok régóta izgatják, eddig sikerült annyival elintézni, hogy "női dolog", "nők használják", ilyesmi. A hüvellyel már tisztában van, szokott röhögni, hogy ő nem akar pisis lenni, miközben megszületik, és azt is hallottam már tőle, hogy neki van puncija is. <br />
<br />
A menstruációt tegnap estig tudtam kikerülni, amikor is ötéves korában lekerült a polcról régi hatalmas kedvencem, a Peti, Ida és Picuri. Egy emberi testes könyvet nézegettünk esti mese gyanánt, röhögött a csontokon, izmokon, beleken, gyomrokon, majd elkalandoztunk a szaporodásig, szó szót követett, felvetettem a könyvet, hogy abban le vannak rajzolva meztelenül az emberek, lecsapott az ötletre, és nem volt megállás, jöttek a fütyi-punci röhögések, kommentárok, kérdések... Rengeteg jót mondott, kettőre emlékszem:<br />
Az egyik csak annyi, hogy míg a múltkor úgy gondolta, neki is van, most azt közölte, hogy "fúj punci, utálom a puncikat."<br />
<br />
A másik az ondósejtek kapcsán:<br />
"Én nem akarok ilyen sok kukacállatkát a testembe!" <br />
<br />
És hogy szépet is mondjak, ma azt affektálta a fülembe mézesmázosan, hogy én vagyok a szerelme, mire mondtam neki, hogy mi szerelmek nem lehetünk, válasszon egy ovistársát például, akkor azt mondta:<br />"De te vagy az első szerelmem, Mama."<br />
Hát, ezzel nem vitatkoztam, elfogadtam. Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-52881857636279880162014-03-30T21:52:00.000+02:002014-03-30T21:52:16.239+02:00Hétvégi négy<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6xRkAELzughyphenhyphen8AN_5Jtxz7B15vZNVxQvx1vApdt79gORqQNFCjzM7mz3FLUX8vJpnI2ir3BdLutMJBNAT3lmhoPcdGar3qqskENd2NqPZusfzG6RLO5ROjlVQMNLt9r3UO-Iwwn0557I/s1600/Photo+2014.03.30.+7+49+20.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg6xRkAELzughyphenhyphen8AN_5Jtxz7B15vZNVxQvx1vApdt79gORqQNFCjzM7mz3FLUX8vJpnI2ir3BdLutMJBNAT3lmhoPcdGar3qqskENd2NqPZusfzG6RLO5ROjlVQMNLt9r3UO-Iwwn0557I/s1600/Photo+2014.03.30.+7+49+20.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_gVbxCBiiiZOt7UHrKbgGdMxrPE3roThG2SxteQxDbzzraJqcMC8l8llw4QB-JfJUniCtnSm96Mn24tT-W_zxvaLTZMjHcuHLO15csAbH02wYqa_45_NEbslO-iHozqz1VFs9LEKIjB0/s1600/Photo+2014.03.30.+15+11+21.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj_gVbxCBiiiZOt7UHrKbgGdMxrPE3roThG2SxteQxDbzzraJqcMC8l8llw4QB-JfJUniCtnSm96Mn24tT-W_zxvaLTZMjHcuHLO15csAbH02wYqa_45_NEbslO-iHozqz1VFs9LEKIjB0/s1600/Photo+2014.03.30.+15+11+21.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjbv4V6mAuf_rksLz7uxAOMMl-IEkhq3e_O_2U4tW5IxI2A2QzDYxXAqIFRyLLT8lZx4uxdHCFrMCCroEbFPSet4-CjebVyAZUzWr19KA73aApn2jgOvGNRWGTjhjaGV5hHZxYGuMF_AY/s1600/Photo+2014.03.30.+15+11+55.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjbv4V6mAuf_rksLz7uxAOMMl-IEkhq3e_O_2U4tW5IxI2A2QzDYxXAqIFRyLLT8lZx4uxdHCFrMCCroEbFPSet4-CjebVyAZUzWr19KA73aApn2jgOvGNRWGTjhjaGV5hHZxYGuMF_AY/s1600/Photo+2014.03.30.+15+11+55.jpg" height="320" width="320" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbKX1qJk-lUbOGfMgt0h1PI9gvfCSzus2AFmk4rOsctiR313Y9jbeL0xAG0RH3AtPe9IvYy01_LgD7NoTsS8X6Gxyf2vMKjFKPO3nBty08uVWB2ed5rSC5oI6986WsU-FzCyVes9Pai94/s1600/Photo+2014.03.29.+11+44+32.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhbKX1qJk-lUbOGfMgt0h1PI9gvfCSzus2AFmk4rOsctiR313Y9jbeL0xAG0RH3AtPe9IvYy01_LgD7NoTsS8X6Gxyf2vMKjFKPO3nBty08uVWB2ed5rSC5oI6986WsU-FzCyVes9Pai94/s1600/Photo+2014.03.29.+11+44+32.jpg" height="320" width="240" /></a></div>
<br />Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-59454462343023464422014-03-24T21:32:00.001+01:002014-03-24T21:32:57.961+01:003:0<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyBrbKIilF524bUhuM6IlYSWPS9TYfwCj2NPucv1WlYlZuv7MoQVEZoSGMbu6dHTX0YhI7XxhnWcP0HoSetmJdKXRBrnHlZkMi1foX-0TDshPLRnUvrzKf1wsw7JxYY2IzMBsRhoh6CLc/s1600/Photo+2014.03.24.+7+27+01.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgyBrbKIilF524bUhuM6IlYSWPS9TYfwCj2NPucv1WlYlZuv7MoQVEZoSGMbu6dHTX0YhI7XxhnWcP0HoSetmJdKXRBrnHlZkMi1foX-0TDshPLRnUvrzKf1wsw7JxYY2IzMBsRhoh6CLc/s1600/Photo+2014.03.24.+7+27+01.jpg" height="200" width="200" /></a>Meglátta reggel a képet és felfortyant:<br />
- Jézusom, de ronda vagy itt!<br />
- Na! Mim ronda szerinted? (Én csak a számat vonalkáznám kissé felfelé, de asszem ilyen képem volt 16-26 éves koromig...)<br />
- A fejed.<br />
- Ühüm. Igen. Képzeld, ez még akkor készült, mikor te még nem születtél meg.<br />
- Szerencse.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-89066441285403071642014-03-23T23:26:00.001+01:002014-03-24T21:36:49.421+01:00Vasárnap esteMég délután:<br />
- Szeretném egyszer elmenni Indonéziába. Veled és apával. <br />
<br />
Fürdés előtt beküldöm a fürdőbe, kérem, hogy vetkőzzön le, míg elpakolom a konyhát. Ilyenkor általában minden mást csinál, csak nem vetkőzik le. Ma kivételesen 30 másodperc múlva a konyhaajtóban termett, anyaszült meztelen. Felugrott az ölembe, bújtunk, édelegtünk:<br />
- Nekem te vagy a legkedvencebb emberem a világon, Mama.<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf5_nxIdK_81whzm3rxCN9OCtJ_iFBgOgdsueHDxIhMcI1ropzG3S3DPhkO71Lh_gdnvJVP8Zm7Ob0NjCP0tmoOffCDnDEkm4r3xqA773qYzEWbtOWpWrqJ7j7ymctcnc-iZrxR3vsC3I/s1600/mi.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjf5_nxIdK_81whzm3rxCN9OCtJ_iFBgOgdsueHDxIhMcI1ropzG3S3DPhkO71Lh_gdnvJVP8Zm7Ob0NjCP0tmoOffCDnDEkm4r3xqA773qYzEWbtOWpWrqJ7j7ymctcnc-iZrxR3vsC3I/s1600/mi.JPG" height="320" width="320" /></a></div>
Este leültem filmet nézni. Ilyenkor pont rámlát, ami egyben előny is, mert jó vele ilyenkor néha összekacsintani, váltani pár szót, hátrány, mert foglalkoztatjuk egymást. Én zavarom az elcsendesedésben, ő zavar a filmnézésben.<br />
- Bobó, azért ültem ide, hogy filmet nézzek, nem azért, hogy veled beszélgessek.<br />
- Én meg azért ültem ide, hogy téged nézzelek Mama.<br />
1:0 oda. <br />
<br />
Később felmerül az egyik kedvenc témája, a lakástűz:<br />
- Biztos, hogy nem gyullad meg ettől a lámpától semmi, Mama?<br />
- Biztos.<br />
- Honnan tudod? Ja, elfelejtettem, hogy okostojás vagy.<br />
<br />
- Még nézed a filmed?<br />
- Igen.<br />
- Akkor minek nyomkodod közben a telefonod? <br />
2:0 oda. <br />
<br />
<br />
<br />
<a href="http://www.port.hu/szerelempatak/pls/w/films.film_page?i_film_id=143549" target="_blank">A film</a> első fél óráját végigsírtam. Amin sok csodálkoznivalóm nincs, egész héten sírtam. Minden nap kicsit másért, de a vezérfonál talán az elmúlás, a változás. Amit éppen most szívből gyűlölök. Ma miatta szakad fel belőlem a zokogás. Mert megéreztem, hogy neki csak én és az apja vagyunk igazán fontosak ezen a világon, ha őszinte akarok lenni, senki más. Mindig csak minket akar, csak bennünk, bízik, csak velünk akar lenni. Hiába érzi jól magát mással is néhanapján, de csak mi vagyunk benne a kis fejében, akármiről is legyen szó. És hogy mennyire nagyon sajnálom, hogy nem kerek az élete. Hogy nincs egyben, hogy szét van teljesen töredezve. Hogy nem élhet egyszerre együtt a szüleivel. Hogy az ő és az én igényeim nem egyeznek. Hogy neki más lenne a jó, mint nekem. Hogy ő kettőnket egyszerre szeret és nem tud és nem is akar választani, ahogy arra mi tudattalanul sokszor kényszerítjük. Hogy annak idején magamat választottam, mert azt éreztem, meghal bennem az igazi valóm, ha egy perccel is tovább maradok. És élni akartam. Mert képtelen voltam és képtelen lennék az apjával élni. És hogy ez neki mennyire rossz. És hogy nekem emiatt mennyire bűntudatom van, amit mennyire gyűlölök. És mert rájöttem, hogy sokszor ezért nem engedem őt közel magamhoz vagy rúgom el magamtól, mert ha közel engedem a szívemhez, akkor a fájdalmát is éreznem kell és inkább nem érzek semmit, csak, hogy a fájdalmat ne kelljen. <br />
<br />
Néztem őt félszemmel, ahogy az ágyában susmorog. Ugrál a dunyhán, bebújik alá, játszik a plüsseivel, rakosgatja, rendezgeti őket, párbeszédeket játszik el velük, vigyorog, ki-kikacsint rám, gyönyörűséges és sugárzó a kis pofája, és közben rendületlenül nyeltem a könnyeim, hogy mennyire nem ezt érdemelte az élettől. Tőlünk. Hogy mennyire járna neki a teljesség. Hogy mennyire megérdemelte volna, hogy könnyebb élete legyen! Hogy mennyire azt érdemelné, hogy mi felemeljük és megtartjuk őt, nem lenyomjuk. Hogy nem megnyomorítjuk, hanem kiteljesítjük. Hogy mennyire sajnálom, hogy ezt a terhet kell vinnie ilyen pici korától fogva. Hogy nem tudtam ettől megkímélni, sőt én varrtam a hátára ezt a sok-sok kiló nehézséget. Amit olyan hősiesen cipel és én mégis sokszor olyan, de olyan igazságtalan vagyok vele. Annyira nagyon imádnivaló és édes gyerek ő. Annyira hősiesen viseli ezt az egészet és az én háborgó lelki életemmel együtt járó mindennapi küzdelmeinket is. Annyira nagyon szeretem és annyira büszke vagyok rá. És annyira gyűlölöm, hogy olyan ritkán tudom ezt érezni, olyan sokszor van ő a terhemre, és vagyok rá mérges olyan dolgok miatt, amik nem is róla szólnak, csak valahonnan rávetülnek. Olyan, de olyan sok mindenért büntetem őt, pedig annyira szeretném könnyebbé tenni az életét. Olyan sok mindent teszek érte, ami valahogy mégsem elég. Mégis nap mint nap cserbenhagyom és plusz terhekkel rakom meg őt. A kicsi, ötéves kis hátát és lelkét. Annyira ártatlan és tisztalelkű ő még. Annyira bízik bennem, ahogy én benne soha. Olyan nyitottsággal és bizalommal van felém, ahogy én képtelen vagyok. Ő mindig megszavazza nekem a bizalmat, és megadja az esélyt, én nagyon nehezen. Annyira ügyesen alkalmazkodik a különélésünkhöz is és a kiszámíthatatlan lelki állapotaimhoz is, hogy nem is értem. Teszi a dolgát, halad előre, én meg a mélyben gátolom, megállítom, blokkolom őt és a végtelenségig szívom a vérét értelmetlen hülyeségek miatt. Rombolom az önbecsülését, piszkálom, mételyezem meg csomó olyan dologgal, amiről egyáltalán nem ő tehet, hanem az én feldolgozatlan baromságom. <br />
<br />
Mikor már taknyom-nyálam egybefolyt a sírástól és lejjebb csúsztam a párnán, hogy ne lásson annyira, felült, és kiszólt:<br />
- Miért vágsz ilyen képet?<br />
- Mert szomorú vagyok, Bobó.<br />
- Miért?<br />
Itt legszívesebben kihívtam volna magamhoz és elmondtam neki, hogy azért mert nagyon sajnálom, hogy különváltunk az apjával és nagyon fáj nekem, hogy ez neki mekkora nehézség, de végül annyit mondtam neki, hogy a film miatt.<br />
- Miért? Szomorú? Mi történt benne? - kérdezte a legtermészetesebb érdeklődéssel a hangjában.<br />
Hablatyoltam valamit, hogy nem igazán szomorú, csak nagyon szép (a filmre igaz is).<br />
- Akkor szinte örömödben sírsz. <br />
<br />
Utána még sokáig őt néztem, a filmet megállítva, aztán valahogy lenyugodtam (egy időre...) és végignéztem. Mivel délután negyed 5-ig aludt, így fél 11-kor még ugrált a paplanján, és nekem megint sikerült kizökkennem és egy ponton rohadt ideges lettem, hogy még mindig parádézik, és már megint eltávolodtam tőle és az együttérző szívemtől és hoztam a hideg, kiabálós szülői énem és megint azt éreztem, hogy az agyamra megy és azt akarom, hogy azonnal aludjon el. Hihetetlen váltásokra vagyok képes, megbolondulok tőle én is, nem értem, ő hogy bírja.<br />
<br />
Nem tudom, hogyan tovább ezzel a dologgal. A bűntudatom gátol sok mindenben, valamit kezdenem kell vele. Az együttérzés, közelség, elfogadás iránya viszont nagyon jó. Ha szívben közel tudok hozzá kerülni, nyitottan, odaadóan és befogadóan, akkor vagyunk igazán nagy intimitásban vele. De hogy ezt miért tudom olyan ritkán megcsinálni, nem értem...<br />
<br />
Cukibb lett volna, ha csak a dumáit írom le? Bocsika...<br />
<br />
Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-281089742132644220.post-11613406892568812722014-03-18T11:49:00.002+01:002014-03-18T11:49:26.619+01:00Választékos<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYhXPkBypE4k32ku2mbXtt_7MX_FHF3p9Me8I34fqtblMjqVpYByjMCruJguaonxFRu5mlVJGu2hjACmMY6yBWru9DTYEBgzrLA99i2xR_VWknFTDNYAcMtU6unWU87ATo2sfKS_VJlns/s1600/Photo+2014.03.18.+7+02+56.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYhXPkBypE4k32ku2mbXtt_7MX_FHF3p9Me8I34fqtblMjqVpYByjMCruJguaonxFRu5mlVJGu2hjACmMY6yBWru9DTYEBgzrLA99i2xR_VWknFTDNYAcMtU6unWU87ATo2sfKS_VJlns/s1600/Photo+2014.03.18.+7+02+56.jpg" height="240" width="320" /></a></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
"Valamennyi állat idesereglett velem Vízipókot nézni."</div>
Virághttp://www.blogger.com/profile/09017167043986954117noreply@blogger.com0