Új lakó

Van egy új háziállatunk. A konyhai lisztmolyok népes serege pár hete vezetőt kapott, egy anyakirálynőt (helyesebben apakirályt), a rettegett Könyvmolyt. Ez lenne a mi Botondunk.

Egy hete feltettem neki a polcra az összes könyvét, azóta ezek akkurátus lerámolása a legnagyobb szórakozása. A Kisvakond és a nyár a kedvence, mindig máshova rejtem neki, addig pakol, míg meg nem találja. Nem értem, miért az a kedvence, egy másik Kisvakondosat is kaptunk kölcsibe, azt elkezdeni sem hajlandó. Mindegy is, az a lényeg, hogy olvasson a gyerek. :)

Zacskózörgésre ébredtem...

...ilyenkor sejthető, hogy indokolt a fényképezőgép előkerítése, mielőtt a kisszobába toppanék. Megérzésem jó volt.

Berántotta a pelenkázó alátétet és a rajta lévő popsitörlő csomagot, amiben szerencsére egy darab sem volt, különben azokat is kihúzkodta volna, imádja kiszívni belőlük a borzasztó keserű (egyszer megkóstoltam) nedűt...

Ilyenkor vidáman indul a nap és ez jó.

Tapsi, tapsi

Kb egy hete kezdtem el komolyabban tanítani neki. Három napja tapsol. Majdnem mindig akkor, ha kérem rá. Nem csak ügyes, okos is! ;) Igaz, a mozdulat még nem tökéletes....de psszt. Párhuzamosan tanuljuk a táncolást, integetést, szájbizgetést, szavak jelentését, pusziadást, ágyról fordítva lemászást, stb. Hatalmas sikeremnek könyvelem el -szintén három napja-, hogy mondom neki, hogy "lámpa" és 90 %-os sikerrel odanéz, legyünk akármelyik szobában is. Tegnap a buszon is megtalálta! Annyira jófej és okos! Imádom! Íkúfájteresedik má, jóvan!

Must be funny

Botibaba születésével valami olyan jó dolog történt velünk, amilyen azelőtt soha. Olyan érzéseket és pillanatokat élhetünk át vele napról napra, amit még mindig nehezen fogok fel és még mindig kétkedve hiszem, hogy ez a fantasztikus csodagyerek, ez a huncut, csupajókedv kisfickó, akinek folyton ott csillan a zsiványság a szemében, ez a mi gyerekünk, mi vigyázhatunk rá, mi etethetjük, mi altathatjuk, mi ölelhetjük, puszilhatjuk, szagolhatjuk mindennap. Mindketten rajongunk érte, minden pillanatban rajta a szemünk, körülötte a gondolatunk, róla beszélünk, gyönyörködünk benne. Mégsem vagyunk maradéktalanul boldogok. Pedig ott mosolyog és rosszalkodik a parkettán a világ leggyönyörűbb gyereke és mégsem tudunk felhőtlenül örülni, annak amink van. Fáradt vagyok és kialvatlan, sok a stressz, új szerepeket kell tanulnunk, családi zűrök is vannak-ilyen elméleteket gyártottam, a napok, hetek, hónapok csak teltek, nem változott semmi. Aztán rájöttem, hogy egyetlen dolog zilálja szét az életünket, a kapcsolatunkat: az anyagi helyzetünk. Ami egyre rosszabb. Tavaly nyáron vettük meg a lakást, a rezsi a duplájára nőtt. Fel kellett vennünk két hitelt is, egyiket mi fizetjük, ami kevés pénzt én jelenleg kapok, az szinte el is megy erre. Aztán jött a terhesség (egyébként életem legszebb időszaka) a vele járó orvosi és egyéb költségekkel, Bobónak mindent nekünk kellett megvenni, alig pár ruhát örököltünk csak. Apukám karácsonyra Brendon-utalványt vett nekünk, az hatalmas segítség volt, de minden egyebet mi fizettünk. Ez azóta is így van, a családunkban van, aki nem teheti meg és van aki megtehetné, de nem teszi meg, a lényeg: nem segít senki nekünk anyagilag. Idén nyáron autót is vennünk kellett, ez már önmagában is nagy kiadás, amit ráadásul azóta is ugye plusz költség fenntartani. Bobókám pedig rendesen szívja a pénzt: gyógyszerek, kenőcsök, pelenka, ruhák, cipők, játékok, oltások, stb, stb, stb. Csupa jó dolog történt velünk az elmúlt két évben, egyébként nagyon jó irányba halad az életünk, de mégsem teljes az idill. A bevételi oldal egyre csökken, nem tudom, hogy a válság miatt-e vagy más oka van, de a kávézó, amit Győziék csinálnak, egyre kevesebb embert tud becsalogatni, mi meg ugye kizárólag ebből élünk. Annyi pénzünk van, amennyiből éppenhogy ki tudjuk fizetni a számlákat, és kaját tudunk venni. Ennyi. És ezt is éppenhogy csak. Van olyan is, hogy egy-két számlát csúsztatni kell jövő hónapra. A kajavásárlást is már annyira a minimálisra szorítottuk, hogy már abból sem tudunk tovább faragni. Nem veszünk már egyszerűen semmit, nem járunk el szórakozni, nem utazunk, nem költünk a világon semmire. Annyi mindenre lenne szükségem, hogy elmondhatatlan, az életben nem volt ennyire lepukkanva a ruhatáram, a parfümjeim , sminkcuccaim elfogytak, kozmetikushoz jó lenne egyszer eljutni, a fogainkat sos meg kéne csináltatni, nem is sorolom, mert úgysincs értelme. Győzinek is kellenek ruhák, cipő is, szórakozás is, fogorvos is. Bobónak kellene vennünk autósülést, új babakocsit (a mostanit már alig tudom felcipelni), szükség volna új játékokra is, mert hiába van rengeteg, meg hiába imád csokipapírt bizgetni, szeretnék komolyabb készségfejlesztő játékokat is neki, szeretnék szánkót venni neki, szeretnék könyveket venni neki, imádja ha olvasok neki, szükség volna új ruhákra, mert most sok mindent kinőtt. Sorolhatnám reggelig. Szinte minden egyes napunkat megmérgezi ez a bizonytalanság és feszültség. Sokszor vagyunk Győzőhöz szólni alig lehet, állandóan csüggedt és lehangolt. Én is baromi feszült vagyok. Miközben itt fickándozik a lábunk alatt ez a csillogó szemű kis ártatlanság, akire ha ránézek, mindannyiszor összeszorul a szívem. Most még megkap mindent, ami kell neki, mert természetesen nem ő jár szakadt cuccokban, lyukas cipőben, nem neki kell lemondania dolgokról, hanem nekünk. Minden pénzünk rá költjük, semmiben nem szenved hiányt. Bár nagyon fájdalmas látnom, hallanom, hogy más anyukák milyen könnyedén emelgetik le az üzletek polcairól a ruhákat, mennyire könnyedén beszélnek arról, hogy milyen szuper játékot láttak és egyből meg is tudják venni, stb, stb. Ilynekor mindig megszakad a szívem és magamban bocsánatot kérek Bobótól és csak remélem, hogy a szeretetünk egyelőre lég neki. Nem irigy vagyok másokra, hanem kicsit szégyellem magamat, hogy én ezt tehetem meg. Hogy én nem tudok mindent megadni neki. Aggódom, hogy ha nagyobb lesz, meg fogunk-e tudni neki venni mindent, amire szüksége lesz, tudunk-e majd márkás cuccokat, kamerás mobilt és zsír verdát venni neki? Tudunk-e majd foglalkozásokra járni vele, később meg különórákra? Tudunk-e majd zsebpénzt adni neki, táborokba küldeni, moziba, vidámparkba, állatkertbe járni vele? Ha most gondot jelent megvenni a napi négy adag zöldségét, gyümölcsét, akkor hogy a szarba fogjuk őt pl. teniszórára járatni???????????????? Rettenetesen szomorú és dühös vagyok, hogy ahelyett, hogy ez lenne életünk legboldogabb időszaka, feszültebbek és rosszkedvűbbek vagyunk, mint valaha. Azért nem úgy értendő mindez, hogy állandóan, a nap minden percében veszekszünk és ordibálunk, hiszen van egy kis izgő-mozgó endorfin-donorunk, akit imádunk bámulni, imádunk róla beszélgetni, tanítgatjuk, terelgetjük, szeretjük nagyon-nagyon, de tény, hogy borzasztóan megkeseríti ez a szaros helyzet az életünket. Nem tudom, hogy a válság miatt (is) van-e vagy más miatt, de kellene valami fordulat, ami lendít rajtunk egy kicsit, mert ebbe így belezakkanunk. Jön a karácsony. Tavaly sírva vettem tudomásul, hogy kicsit kevesebb lesz a keretünk, amennyit egymásra szánhatunk. Szeretem Győzit elhalmozni ajándékkal és fájt, hogy nem tehetem meg. Erre idén mi van???? Sokkal-sokkal rosszabb a helyzet. Elmondani nem tudom, hogy mit érzek, amikor arra gondolok, hogy a gyerekem első karácsonyára így készülünk, idegbetegen, hogy hogy fogjuk megoldani az ajándékozást, favásárlást, kajavásárlást, ahelyett, hogy izgalomban díszítgetnénk, sütögetnénk, készülődnénk, várakoznánk. Tudom, hogy lehet másképp is. Lehetne mindent leszarni, örülni annak, amink van és nem azon keseregni, amink nincs. Tudom, hogy másoknak sokkal rosszabb a helyzetük. tudom, hogy be lehetne fogni a pofám, azt mondani, hogy ez van, majd lesz jobb és nézni előre, de egyszerűen ez nekünk nem megy. Elégedetlen és csalódott vagyok. Többre vágyom. Több pénzre, könnyebb életre.

A legjobb, mi kapható

Teljesen véletlenszerű, hogy mikor min kezd el szakadni a röhögéstől. A múltkor egy film női szereplőjét úgy hívták, hogy Lulu, ránéztem Bobóra, mondtam neki, hogy Lulu, erre gurgulázás, sikítás, kacagás vagy tíz percen át. Ma ugyanígy tök véletlenül a "Hapcivirág" jött be neki... Bezzeg, ha produkálni akarom és bohóckodom neki, ül néma csöndben faarccal... Aztán arrébb mentem a dolgomra, erre hallom, hogy magában is rötyög.. Nem sokkal ezek után letettem aludni, még az ágyában is nevetett...Arról már nincs videó.

Már nem a régi

Elöljáróban: két keresztnevem van, a családom az Emesét használja, a Virágot a gimnázium után kezdtem el használni, aki azután ismert meg, már így hív.  Mindkettőre hallgatok :)
Ezt a bejegyzést július 6.-án, Emese nap másnapján írtam.
Ma Virág nap másnapja van és megint csak részlegesen sikerült a családomnak felköszöntenie, úgyhogy gondoltam itt az apropó, hogy átillesszem ezt a kis irományt a másik lassan elhaló blogomból, kiegészítve egy friss gyöngyszemmel a gázárcsökkentő készülékről.

A családunkban régen elég nagy feneket kerítettünk az ünnepeknek, de az biztos, hogy megadtuk a módját. Ez ma már nem így van. A szülinapokat mindig a napján tartottuk, általában úgy, hogy nagyszüleim eljöttek hozzánk (még nagyon-nagyon régen, mindkét nagyszülő pár, meg barátok, szomszédok is és nagy bulikat csaptunk, de ez már csak ködös emlék), hatalmas virágcsokrokkal, ajándékhegyekkel, gyümölcskosarakkal felszerelkezve. Az ajándékokat régebben még meglepetések képezték, aztán már "megrendelésre" kaptunk dolgokat (precízen elmagyarázva mit, melyik üzlet, melyik polcáról), mostanra már annyira eldurvult a helyzet, hogy vagy megveszi mindenki magának az ajándékot és bezsebeli a lét (előre körbeérdeklődünk, kitől mennyit kapunk majd), vagy eleve csak egy borítékot kap az ünnepelt (A vásárlási utalványok csak most kezdenek bekígyózni a családunk köztudatába, remélem nem lesz belőle rendszer, mert ez is olyan dolog, ami praktikus, de nem családon belül.) Persze én is utáltam, amikor nagymamám úgy érezte, hogy a legmegfelelőbb ajándék, amivel egy kamaszlányt meglephet egy frottír teniszszoknya a turkálóból; én tiltakoztam leghangosabban, amikor lepedőt akart nekem venni karácsonyra; tesóim is csalódottak voltak, mikor C kategóriás dvd-ket vásároltak nekik a nagyszülők (fogalmuk sincs róla, mi a jó film, csak annyit tudnak, hogy a dvd az menő); a legdurvább talán idén volt nagymamám: mandarint csomagolt nekem a fa alá. A jószándék vezérelte, mert terhességem egy szakaszában kilószám zabáltam az említett gyümölcsöt, de karácsonyra 1) már nem voltam mandarin-zabáló korszakomban, 2) nem finom a decemberi mandarin, 3) milyen dolog gyümölcsöt kapni karácsonyra?????? Most, hogy így leírom, kicsit szégyellem magam, hogy hálátlan dög vagyok, mert ő milyen figyelmes, de a lényege az volt a fenti felsorolásnak, hogy én is azon az állásponton vagyok, hogy jobb jó dolgokat kapni nem meglepetésként, mint meglepit kapni, ami aztán csak dühít és kidobom, vagy őrzöm, mert mégiscsak ajándék volt...Ennél tényleg jobb előre megvenni, amire szükségem van és behajtani a pénzt. Csak hát, a lelkemnek meg jobb lenne ha (jó!!) meglepetéseket kapna mindenki. Olyan szomorú, amikor már karácsony vagy szülinap előtt körbekérdezzük egymást, hogy ki mit fog kapni a másiktól...
Egy idei sztori: nagymamám felhívott, hogy megkérdezze a pontos címünket. Megkérdeztem miért kell neki: rendelt nekünk egy gázárcsökkentő készüléket és azért. Jó, letettem a telefont. Itt volt Judit barátnőm, fel sem fogtam, hogy mit mondott nagyanyám, de délután kezdett derengeni, hogy valami nagyon nem frankó dolog van készülőben, úgyhogy visszahívtam. Mondom: mit akarsz venni nekünk és miért???????? Gázárcsökkentő készüléket-jön a gyors válasz. Úgy mellékesen megkérdeztem mennyibe kerül ez a még csak jól sem hangzó dolog? 35 ezer-be, de gyorsan hozzáteszi, hogy nem kell aggódnom, mert ez lesz a karácsonyi ajándékunk-jön a büszke válasz. Én megint letettem a telefont és elkezdtem őrjöngeni magamban, majd úgy döntöttem, nem hagyom magam. Felhívtam nagymamám és elmondtam neki, hogy bármennyire is kedves ötlet, de köszönjük, mi nem kérünk gázárcsökkentő készüléke, pláne nem karácsonyra. Próbáltam megértetni vele, hogy karácsonyra valami olyat szeretnék, amire egyébként is szükségem van vagy olyasmit, amire nincs szükségem, de vágyom rá. Kicsit összevesztünk, nem részletezem, én próbáltam végig türelmes lenni, de amikor közölte, hogy "a születésnap és a karácsony az nem kívánságműsor, annak örüljön az ember, amit kap és kész!", akkor már az én agyam is eldurrant. Ha ezen a két ünnepen nem számít, hogy mit kíván az ember, akkor mikor számít? Számít-e egyáltalán valakinek...? Még hozzátette, hogy nagyon megbántottam és ne higgyem, hogy ennyi pénzt kapunk bármi másra is karácsonyra. Mondtam neki, hogy ennél egy ezer forintos dvd-nek is jobban örülnék, úgyhogy nem kell és kész. Gázárcsökkentő készülék karácsonyra....mint valami rossz reklámduma...
Ennél fontosabb és fájóbb pontja a családunkban beállt ünneplési szokások megváltozásának, az ünneplés módja. Ma már annyiban kimerül, hogy összegyűlünk (már olyan is van, hogy nincs mindenki otthon...), torta (sem mindig), pár (nem csupaszívvel kiválasztott) ajándék, éneklünk egyet, aztán mehet mindenki tovább a dolgára. Idén még virágot sem kaptunk anyukámmal (négy nap különbséggel van a szülinapunk, mindig együtt ünneplünk), nagyszüleim közölték, hogy zárva volt a virágos...Tudom, öregszenek, meg pénzük sem annyi van, mint pár éve (többek között anyukám és a mi lakásakcióinak köszönhetően :) ), fáradtabbak is (öt perccel többet vezetni a messzebbi virágosig??!), de azért nekem fáj, hogy már nem adják meg a módját. Torta idén egyáltalán nem volt.
A legborzasztóbb persze én vagyok. Illetve ez bánt a legjobban, hogy rám is ragad ebből. Apukámnak évek óta nem vettem semmit szülinapjára (nyár közepén van, sosem találkozunk, évek óta csak telcsin köszöntöm fel), névnapokra nem nagyon szoktam venni ajándékot, szülinapokra, karácsonyra nem mindig töröm szét magam, hogy kinek mit adjak (anyukámra szoktam a legtöbb gondot fordítani, pláne mióta elvált a tesóim apjától és azóta tulajdonképpen alig kap valakitől valamit; tesóimnak is igyekszem azért hasznos, jó apróságokat venni). Persze ha sok pénzem lenne, tudnám ki minek örülne, de általában kevés jut (nem annyi, mint szeretném) egy-egy ünnepre, ez meg a kedvem is elveszi az egésztől. Egy dologban jó vagyok: észben (vagy legalábbis emlékeztetőben) vannak az ünnepek, elfelejteni nem szoktam őket.
Gy-vel teljesen más a helyzet, vele a módját is igyekszem megadni, az agyamat is szét tudom neki vásárolni, jó előre jegyzetelek a telefonomba, mindenféle ötletem van; főzök neki általában ünnepi ebédet és tortát is szoktam csinálni (idén is megleptem eggyel, pedig úgy terveztem, hogy a nyolchónapos pocakosságom jó kifogás, de végül úgy döntöttem, csinálok egy rondadefinom típusút-ilyet tudok csak).
Vele és Bobóval azt szeretném, hogy sokat ünnepeljünk: karit, szülinapot, névnapokat, gyereknapot, anyáknapját, stb. Szeretném megadni a módját az ünneplésnek és kitenni magamért, hogy az ünnepelt egész nap azt érezze, hogy az a nap csak róla szól. Szeretném ha Bobó úgy emlékezne majd vissza, ahogy én most. Csak én persze majd szeretném nem elfelejteni a névnapját, akkor sem, ha már huszonéves lesz és már nem velünk lakik, hanem valami idegesítő ribivel.
Hát igen, tegnap volt a névnapom. Csak apukám és az ő szülei hívtak fel., anyukám (+ tesóim) és azok a nagyszüleim nem.
Elfelejtették. Kár.
Sajnálom, hogy ide jutott a családunk. Sajnálom, hogy anyukám elfelejti azt a névnapot, amit ő adott nekem huszonhat éve. Sajnálom, hogy nagymamám már talán nem karikázza be pirossal a napokat és tartja számon őket. Sajnálom, hogy a tesóim ezt szokják meg és ők sem fognak nagy feneket keríteni az ünnepeknek, ami pedig olyan jók és olyan fontosak.

Tavasz a télben

EU-kompatibilis-e?

Bobókának érdekes nézetei vannak a tárgyak rendeltetésszerű és biztonságos használatáról.

Szegény ember vízzel főz...

...szegény gyerek pedig szeméttel és vöröshagymával játszik.

Jó falat az csak akad

Győzőnek jutott eszébe ez a dal és azóta hatalmas kedvenc. Pókerarccal nézi és néha elmosolyodik, ha jobb kedve van, végig nevetgél. Csak nem a dal tartalma fogta meg??

A pótvacsora-projekt

Az elmúlt nyolc hónapban Botondot minden késő este, 3/4 11-kor felébresztettük és kapott még egy anyatejes pótvacsit. Az eredeti cél az volt, hogy így éjjel ne keljen fel enni és még a mi lefekvésünk előtt kapjon enni. Na, most ő ennek ellenére többször is felébredt - igaz, nem enni- én pedig soha nem bírtam és nem is akartam ébren kivárni ezt az etetést, úgyhogy az estéink úgy néztek ki, hogy: Bobó elaludt negyed 9 körül, én gyors gépezés, vacsora, fürdés után bevágódtam az ágyba és kicsit tévéztem, majd negyed tíz körül elaludtam és a telefonom 22.40-kor ébresztett. Ekkor Bobót megetettem, majd vissza az ágyba, már Győzővel kiegészülve (kivéve ha dolgozott) és jó esetben alvás tovább. Régóta tudom, hogy semmi értelme így, mert telefonra kelni késő este kb ugyanaz, mintha éjjel kéne megetetni, de valahogy annyira berögzült ez a menetrend, hogy nem mertem rajta változtatni. De már nem lehetett tovább halogatni.Úgy döntöttem, a szilárd vacsi bevezetésével kötöm egybe, hátha az jobban eltelíti, mint az anyatej és hátha kihúzzuk reggelig. Nos, minden előzetes tiltakozásom ellenére két napja nem keltjük éééééés nem ébred többször éjjel és ugyanakkor kelünk, mint előtte!!!! Hatalmas előnye a dolognak, hogy így este kicsit tovább maradok fenn, időben elalszom ééééés nem kell utána felkelnem, hanem alhatok egyben többet!! Hátránya viszont, hogy így megint páratlanszor szopizik és fogalmam sincs, mikor melyik oldal következik. Egyelőre élvezem az előnyöket, remélem ha eddig nem okozott gondot a változás, ezután sem fog!!!! Hajrá, Kicsi Bobber!!

Nov 16: A föld napja

Új szilárd "étel" került fel a bevezetett táplálékok közé: a virágföld. Igaz, ezt nem én vezettem be, hanem maga a kedvezményezett. Természetesen volt nagy méltatlankodással viselt szájmosás, hogy mentsem, ami menthető, de valamennyi csak lecsúszott belőle, mert tegnap viszontláttam a pelenkában... Legalább az is kiderült, hogy nem hasznosul belőle semmi, tehát felesleges fogyasztani. Újabb érdekes adat. (Galla videó itt.)

Még egy kicsilány!!

Ma reggel vettem észre az smst, miszerint Judit barátnőm kicsilánya is tegnap látta meg a napvilágot!!!!!!! Szép kis nap ez a tegnapi...! Gratulálok hozzá is!!!!!!!!!!!!!!!!! Gyönyörű ő is!!

Pindurka Kicsilány

Egész délelőtt pattogtam, mint egy mérgezett egér, mert tudtam, hogy Bea barátnőm épp most szül !!!!!!!!!!!! Nagyon furi érzés volt, mi mentünk a Tesco-ba és tudtam, hogy éppen abban a pillanatban kicsit távolabb egy kórházi szobában Bea épp nagyon szenved és tűkön ültem, hogy mikor szólal meg a telefon. Az autóban írtam egy sms-t Petinek, hogy ennyi várakozás után csak egy Bori-mms-sel engesztelhetnek ki. Tíz perc múlva a fotó megérkezett.

Nagyon vártuk, nagyon izgultunk és nagyon örülünk!!!!!! Isten hozott Juhász Bori!!!!!

Titkos második

Ma délelőtt kenem be az ínyét, erre mit érzek?? Valami furcsát... Vagy nagyon széles ez a fogacska, vagy kettő van belőle. Most ebédnél végre beleláttam a szájába (az orrszívás közben is próbáltam az üvöltő szájába belelesni, de csak a manduláját láttam) és két foga van!!!!!!!!!!!!!!! Ez ma éjjel bújhatott ki, pedig nem is volt horror éjszakánk, csak hajnalban ébredt gyakran, éjjel egész jól aludtunk, biztos a borostyán lánc miatt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Szegény Bobeszkám, jönnek a fogai, közben meg taknyos is... :((

Nyolchónapos hol járunk

Nem szoktam ilyet írni, de már egy ideje érik bennem, hogy leírom, mivel mi a helyzet mostanában, úgyhogy itt az apropó. Haka, vigyázz, hosszú lesz!

Alvás

Ez katasztrófa két hete, már volt róla szó, nem részletezem újra, csak reménykedem, hogy egyszer csak visszaáll a régi rend. Mindig a saját ágyában alszik. Imád alvás előtt az ágyában játszani, felállni, mászkálni, úgyhogy mindig időben le kell tenni, hogy még legyen ideje elaludni is... :)

Evés

Még hatszor kajál naponta, hónapok óta mondogatom, hogy elhagyom a késő esti ébresztést, de nem merem még kipróbálni sem, rettegek a hajnali keléstől. Úgy döntöttem, majd ha bevezetem a szilárd vacsit, akkor elhagyjuk. Reggeli, vacsora, pótvacsora csak szopizás. Tízórai gyümölcs Sinlac-kal/kölessel/barnarizzsel + szopizás. Valamiért ilyenkor ragaszkodik még a szopizáshoz. Ebéd csak főzelék kb. egy hónapja. Uzsonna csak gyümölcs (+joghurt, túró, rudi, ilyesmi) kb két hete. Tehát már két étkezés csak szilárd kaja, juhhhúúú! Gyümölcsből már mindent evett, a tiltottakat is, mint szeder, málna, kivi maggal, narancs, grapefruit. A narancs és a mandarin eddig annyira nem jött be neki, elég keserűek még, de néha valami édesebb közé becsempészek belőle, úgy nagyduzzogva lecsúszik. Ha valami nagyon ízlik neki, képes 300 grammot is betolni belőle, ha nem annyira, akkor kb. 200-at, ennyit a 150 grammos bébikajákról... Ebédre egyelőre csak párolt zöldséget kap, vagy hússal, vagy reszelt sajttal. Ma amolyan ünnepi ebéd gyanánt csináltam neki vajas-morzsás karfiolt (tejföl helyett joghurttal). Nem mondom, hogy az asztalt verve követelte a repetát, de megette. Zöldségből már majdnem mindent evett, egy-két dolog maradt ki, de ami késik nem múlik. Reszkess Bobó, jön a kelbimbó!! Pl. már párolt káposztát is evett valamelyik nap. Anyukám hozott-nem neki, de kikönyörgött belőle egy kicsit (uzsi után), hát kapott néhány jutifalit, csak hogy le ne sován'kodjon. Apropó jutifali: néha kap kenyérhéjat, túrórudit, a mi kajánkból amit ehet, bónuszbanánt, bónusz gyümifalatokat, ilyesmit. Ha vendégségben vagyunk, akkor általában egyszer csak azon kapom magam, hogy Bobó egyfolytában eszik, ha épp nincs kaja a kezében, valaki száz, hogy gondoskodik róla. Ha itthon vagyunk, akkor azért nincs ilyen, 3 óránként eszik. Lassan kap majd tésztát is, eddig még valahogy nem került sor rá. Meg halat, májat is kéne, de azt tőlem bizony nem kap, én hozzájuk nem nyúlok. Nagymamám zöldséglevesét imádja csak úgy magában, nem turmixolva, hanem úgy rendesen. Egyébként turmixolom a kajáit, de sokszor hagyok benne darabkákat is, meg a kezébe is kap ugye dolgokat, vagy az ujjammal adogatom a szájába a kaját (pl. rudit), hadd szokja. Nem sózom a kajáit, nem kap soha semmibe cukrot, hiába erőlteti a családom. Tejet, tejfölt, tejszínt, tojást sem. Mást szerintem már mindent ehet...

Ivás

Csak forralt víz, illetve néha hársfa - vagy csipkebogyó tea. Pohárból! Annyira ügyes!!

Mozgás

Már gyorsan mászik, ülve játszik. Mindenhol feláll, már ott is, ahol nincs miben megkapaszkodni (ld. tükörnél). Állás-ügyben kicsit sokat gondol magáról a szentem, mert néha elengedi a fogást, ilyenkor vagy sikerül elkapnia valamit, vagy bizony koppan a földön, de szerencsére ez elég ritka, főleg akkor esik, ha fáradt. Kapaszkodva oldalazást pár napja csinálja, de még kialakulóban van, szerintem ez lesz a következő tudomány. Az állásból leereszkedés világbajnoka címet még korai volna neki ajándékozni, ugyanis hol hibátlanul sikerül, hol egyszerűen hasra veti magát, hol térdre zuhan, variálja rendesen, még nem tökéletes. Rengeteget mozog, egy pillanatra sem áll meg, simán kimegy a konyhába vagy a saját szobájába, ha épp az jut eszébe, majd visszajön, mint aki jól végezte dolgát. Felül, odébb mászik, megint felül, ide-oda cirkál a lakásban. Én örülök, hogy ilyen izgága, végülis van mit ledolgoznia... :) Meg nekem is, úgyhogy jó is lesz, ha majd rohangálhatok utána... :)

Játék

A fő játékterep a nappali. Itt általában reggel szétszórok néhány játékot, hogy akárhova megy, találjon valami érdekeset, de fél óra múlva már úgyis káosz van mindenhol. Van néhány játékdoboza, amikbe ha belekukkant a jóhiszemű védőnő vagy gyámügyes, a hagyományos bébijátékokon kívül a következőket találja: zsinórok, ásványvizes palackok, egérpad, cd-tartó mappa, füzetecske, fogszabályzós doboz, cellux, szigetelőszalag, kupakok, jégkockatartó, fényképezőgép tok, neszesszer, kulcscsomó (direkt az övé, lemosva), távirányító, stb, stb.
Továbbá bizonyos helyeken "elrejtek" neki bizonyos marha érdekes újabb játékokat, amikre "véletlenül" rábukkanhat és örülhet a fejének, hogy mekkora jóságot is talált. Úgy mint: műanyag dobozban színes kihúzó filc-köteg (egyik nagy kedvenc, imádja borogatni); kiürült fülpiszkálós dobozban 4-5 csokipapír (ez az ő kincsesládája, igaz, hogy a kincsei már nem annyira fényesek, mint eleinte, mert szép lassan lenyammogta róluk a mázat, de sebaj), erre mindig ráteszem a tetejét, küzdjön meg érte; számítógépnél van két doboz a földön, a tetején csupa izgi cucc, amit lassan át kell rendeznem;

fém kaspóban ruhacsipeszek; tévéállvány polcairól lekerültek a felnőttdolgok és játékok, izgi tárgyak kerültek a helyükre. Itt tölti el a legtöbb időt, rámol, borogat, levesz, feltesz, hifit kapcsolgat, tekerget, ha felhangosítja megijed, szülei odarohannak, kikapcsolják, újra bekapcsolja, stb. Pár hete ez a legnagyobb sláger.

A dvd polcról rögtön tudtuk, hogy nagy kedvenc lesz. Az alsó két sorban már nem érdemes a szisztémát tartani, mert sűrűn előfordul, hogy lezúzza onnan a filmeket.

Igazából mindennel képes játszani, bármi érdekes lehet neki. Mióta mászik, annyira jól elvan magában, hogy hihetetlen (kopp-kopp-kopp). Legalábbis eddig én nem ezt szoktam meg, kisebb korában eléggé igényelte, hogy vele legyünk. Most az válik be, hogy itt vagyunk körülötte, vagy mászkálunk, vagy ücsörgünk, mindegy. Illetve az a jobb, ha nem ülünk le a közelébe, mert akkor elkezd ránk csimpaszkodni. Ha teszek-veszek körülötte, 1-1 1/2 órát is képes egyedül játszani. Na, azért olyan is van ám, hogy nem, nyugi. Minden érdekli, igaz, hogy egy dolog nem köti le sokáig, de keres magának újat és így tovább. Remélem ebből nem következik, hogy figyelemzavaros lesz. Egyébként baj vagy nem, mindent szabad neki. Két dolog van, amit nem adok neki oda, a fényképezőgép és a mobilom. De a matáv telcsi pl. nagy kedvenc, a távirányítók is, amiket egyébként már tud használni. Pontosan tudja, hogy az kapcsolja be a tévét, megnyom rajta valamit és néz a tévére...

Egyéb szabadidős tevékenységek

• Imádja ha mesét olvasok neki. De csak rövidet és olyat, amiben sok az állathang vagy hangutánzó szó, vagy vicces rímecske, amit jó érdekesen tudok neki előadni. Ilyenkor ül az ölemben és figyel, röhög majd ha megunta elkezd pörögni vagy kiveszi a kezemből a könyvet.

• Imádja ha éneklek neki. Nem vagyok egy anyámlánya, nincs a tarsolyomban egymillió gyerekdal szövege és/vagy dallama. A Lencsi lány, az Erdő mélyén házikó és a Micimackó volt eleinte a három dal, amit váltogattam, szerintem Győző agyára mennek már ezek, mert manapság is alig telik el úgy nap, hogy ne hallaná valamelyiket. Aztán bővítettem a repertoárt a Mókuska, mókuskával, az Árkot ugrott a szúnyoggal, a Kutyatárral, Füles Mackóval, A part alatt-tal, azt hiszem ennyi. Ennyi dalt tudok. Az Este jó, este jó-t hónapok óta képtelen vagyok megtanulni...Néha megkérem anyukám, hogy énekelje el, de nem bírom megjegyezni.. Viszont nem is szereti Bobó ha új dalt éneklek, meg kell szoknia ahhoz, hogy szeresse.

/Ez egyébként mindennel így van. Megfigyeltem már, hogy ha új játékot kap, pár napig nem hajlandó a kezébe venni, barátkozik vele, aztán persze megszereti. Így van ez a dalokkal is. Ha nyűgös, csak olyan dalra nyugszik meg, amit már ismer. Az állandóságot szereti. A fürdőben pl. mindig ugyanaz a pár játék van a pelenkázásnál, az ágyában csak két játék az elejétől fogva, vannak a lakás pontjain állandó dolgok, ezeket szereti. Nem unja meg őket és tényleg úgy látom, hogy megnyugtatja ha nem mindig mindenhol más és más van, hanem ismerős dolgok, így tudja hol mire számíthat és szerintem ez nyugtatja meg. Ősszel pl. a babakocsiban mindig egy darab játék volt, sosem unta, imádta./

• Zenére visszatérve: hallgatni is imádja. A klasszikus Kaláka-Halász Judit albumokat hallgatjuk. Szereti, figyel rá, pláne ha én is éneklek közben.

• Van már itthon is hintánk, abban is szeret ringatózni, igaz, itthon nem élvezi olyan sokáig, mint a játszótéren. Nem is bánom, inkább mászkáljon, mint egy helyben üljön, de azért néha életmentőm, amikor már nem bírok vele mit kezdeni.

• Tévénézés rulez!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Sajnos néha kegyetlen az élet (=a szülők) és kikapcsolják, mikor pedig olyan jó lenne 1 centiről bámulni!!
• Séta. Naponta általában kétszer. Egyszer délben és ha van erőm, akkor még este 6 körül is levisszük egy holtponton átbillentő fél órára. A babakocsit egyre nehezebben tudom felcipelni, már nyivákolok, hogy szeretnék egy újat, könnyebbet, kisebbet. Annyira már nem élvezi a sétákat, mint régen, de fél-egy órát simán kibír, pláne ha forgalmas helyen sétálunk és van mit nézni. Szerintem utálja, hogy nem tud mozogni, arról nem is beszélve, hogy moccanni nem tud, annyi cucc van rajta, amit különösen gyűlöl. Felvenni is, meg benne lenni is.

(Anti)szociabilitás

Korábban már említettem, hogy Bobókám kissé nehezményezi, ha gyerek társaságba viszem, de az elmúlt hetekben talán kis fejlődés tapasztalható. Több olyan eset is volt, hogy nem kezdte el a szokásos rám-mászós-de ott sem jól ellevő műsorszámát, amit eddig csinált. Itt volt pl. nálunk Olivér (és anyukája), akinek a társaságában annyira jól megvolt Bobó, mint eddig még soha senkivel.

Pár hete Alizéknál voltunk, ott is egész jól viselkedett. Múlt héten Pankáéknál viszont megint borzasztó volt.

Kiborul ha nyűgösködnek, sikítanak, morognak, sírnak, akármilyen hangot kiadnak körülötte, ez van. Olivér mondjuk meg sem mukkant, lehet, hogy ez a titka? :) Családban, felnőtt társaságban teljesen változó, hogy jól érzi-e magát. Az biztos, hogy a nyüzsgést, kapkodást, kézről kézre adogatást, feszültséget utálja. Múltkor Bobó keresztszüleinél pl. iszonyat jól érezte magát, egy hangja nem volt egész nap (csak amikor aludni kellett volna).

A szomszéd kislánnyal sokat összejárunk, itt laknak felettünk, őt már megszokta, nem nyűgös ha velük vagyunk. Eleinte félt tőle, mert Kinga sokat sikongat és ettől mindig majd' beszart úgy megijedt.

Változó tehát. Majd alakul még, remélem egyre jobb irányba, mert tényleg nem szeretném ha nem merne 1 méternél messzebbre menni tőlem a játszótéren! Hajrá Bobó, edződjééééééél!!!!

Napirend

Elég szoros. Minden programot úgy intézünk, hogy az ő napirendje ne boruljon fel és bár VV Botond pár hete felbukkant, azért elég biztosan működik ez a mi kis rendszerünk. Lássuk.
7.15-45. Reggeli, majd jön a nap legnehezebb szakasza, valamiért ilyenkor a legfáradtabb, egyszerűen nem értem. Egész éjjel aludt, még sem lehet bírni vele. Ilyenkor nagyon magára hagyni sem lehet, meseolvasás, hintázás, számítógépezés, éneklés, minden eszközt be kell vetni. 2 óra ébrenlét után megy aludni. Hogy mennyit, arról most nem nyilatkozom (régen 1 órát-újabban 20 percet).
10.30-11.00 Tízórai, utána játszás, majd dél körül séta, de legeslegkésőbb 1.00-kor le kell tenni, hogy 2-ig tudjon aludni is legalább fél órát. Régen néha kellett ébreszteni, már nagyon nagyon ritka...
13.45-14.00: Ebéd, utána mi is ebédelünk, addig ő ott csücsül velünk. Utána irány a nappali, hatalmas játszás, zenehallgatás. 3-4 között elég gyakran a szomszédékkal vagyunk, Kinga ébredése után-Bobó alvása előtt. 4-kor megint megy aludni, 30-40 percet.
16.45-17.00: Uzsi, utána kb 6-ig játék, néha rosszabb passzban van, aztán holtpontátbillentős séta, majd fél 7-fél 8ig a nap legjobb része. Ilyenkor nagyon elemében van, mászkál az egész lakásban, játszik, rosszalkodik, nagyon jófej.

19.30: fürcsi (imádja), majd vacsi. Utána 5 perc ölemben összebújás-tévézés-cumitekergetés-dünnyögés, aztán irány az ágy, néha még kicsit pörög, de általában negyed 9-re már alszik.

22.45: ébresztés, pótvacsi, alvás reggelig....jó lenne.....valameddig...

Egyéb

Cumit szerencsére egyre ritkábban kell a szájába adni, alváshoz viszont mindig. Régebben játszáshoz kellett neki, ez most nagyon ritka.

Kunsztok: pápázni tud, de nem akkor, amikor kéne..az csak párszor sikerült. Tehát még csak a mozdulat van meg. Egyelőre semmit nem tud még, egy-két hete tanítom neki a tánci-táncit, simi-simit, tapsi-tapsi-t, puszit. De még egyik sem megy. Majd idővel. Viszont kb egy hete figyelem, hogy ha a földön játszik és bekakil, odamászik hozzám, ezzel jelezve, hogy tegyem tisztába. Ez is valami. Ja, és tudja a számat izélni. Ha ennyiből valaki nem értené: csücsörítek neki, ő elkezdi csapkodni és így kiadom ugye azt börrrüüü-börrrüüü hangot, aminek nem tudom mi a neve. Ha én akarnám neki csinálni, nem ad ki semmilyen hangot, úgyhogy még van mit gyakorolnunk.
Mosolygás, nevetés. Jajjjj, hát látnotok kéne, mennyit mosolyog!! Annyira hihetetlenül aranyos és jófej, akárhányszor ránézünk, fülig szalad a szája! Tényleg egész nap mosolygós. A nevetés már ritkább, de a napi 2-3 majdnem mindig megvan. Kiszámíthatatlan, hogy mire fog röhögni. van, hogy én úgy gondolom, na, ezen egy baba fél óráig fog gurgulázva nevetni, annyira vicces, ő meg faarccal tűri és olyan is van, hogy tök véletlenül valamin elkezd hahotázni és nem is hagyja abba hosszú percekig. Múltkor ült az etetőszékében, várba, hogy induljunk sétálni én meg nem találtam a pulcsim és megkérdeztem tőle "Bobó, nem tudod hol a pulcsim?" Ezen úgy elkezdett kacagni, hogy utána még vagy ötvenszer megismételtem, ő meg egyre jobban nevetett... Ki érti ezt?
A haja. Inkább hosszú, mint sűrű, de nő!! Nagyon pihe-puha, imádok odabújni hozzá. A lyuk a kis tarkóján már egyre kevésbé látszik, de még ott van. :)


Hát, itt tartunk. Tegnap volt nyolc hónapos, van egy foga, amivel eléggé megszenvedtünk, ráadásul kicsit beteg is. Én egész múlt héten beteg voltam, még most sem vagyok százas, nagyon vigyáztam, hogy ne kapja el, de csak nem sikerült, betaknyosodott. Csak remélni tudom, hogy itt meg is áll, mert az én torkom úgy fájt, mint még soha, nem tudom, azt ő hogy viselné....Édes Kicsi Bobó, gyógyulj meg!!!!

Narcissus

A zseni átlátja a káoszt

Borilánc mégiscsak

Tegnap eljutottam arra a pontra, hogy mindent megpróbálok, amit csak lehet. Bár előző éjjel már kibújt a fogacskája sarka és bár az okosok szerint utána már nem okoz fájdalmat, a tegnapi éjjelünk volt a mélypont. Minden órában ébredt, volt hogy többször is, nem is tudott rögtön visszaaludni, szóval elég rémes a helyzet. A napközbeni alvásai is érdekes fordulatot vettek, tegnap volt az eddigi negatív rekord: d.e. 8 (!!!) perc, délben 20, délután 30 perc. Ma: 20-25-10. (Ezekben a számokban semmi túlzás nincs-sajnos.) És ilyen alvások mellett is jobbfej, mint valaha, iszonyú jól elvan magában általában (lekopogom), mászkál, jön-megy, játszik. Nem értem. Én még nála is kevesebbet alszom mégis rosszul vagyok a kialvatlanságtól, ő hogy bírja????

Na, lényeg a lényeg: vettem borostyánláncot. Tudom, hogy valószínűleg pénzkidobás, majd kiderül. Tudom, hogy sokak szerint fiúkon hülyén néz ki, szerintem jól áll neki.

Ha ez sem segít, felkötöm magam.

Fogas kérdésre fogas válasz

Két hívatlan vendégünk is volt ma reggelre virradóan: a fogtündér és az ételfutár, aki 6.55-kor érezte úgy, hogy felcsönget hozzánk. Mindkettőnek ezúton is köszönöm, mert előbbinek köszönhetően nem pocsékoltunk el egy percet sem az éjszakából, sokat voltunk együtt, utóbbi miatt pedig napközben is többet lehetünk együtt, a korai kelés miatt.

A múltkori bejegyzés óta, azaz majd' két hete borzalmas éjszakáink voltak. Minden órában át kellett vándorolnom hozzá és visszaadni a cumiját, visszafektetni majd a legnehezebb: visszaaltatni magamat. Pár napig Nurofen-nel aludt, de mivel jelentős változás nem történt, úgy döntöttem feleslegesen nem tömöm gyógyszerrel és arra az álláspontra helyezkedtem, hogy nem is a foga jön, hanem egyszerűen csak szórakozik velem és/vagy elromlott. Tegnap már borostyánlánc ügyben is meggyőztem magam épp csak nem rendeltem meg. Erre ma éjjel (óránkénti ébredés megspékelve azzal, hogy beteg vagyok, tehát halmozottan rosszul viseltem a túrázást) fél háromkor bekentem az ínyét Dentinox-szal, még semmit nem éreztem, fél 5-kor is bekentem (anyai megérzés) és valami megkaristolta az ujjam!!!!!! Juhhhhhú-juhhhhúúúú!!! Gyorsan felpiszkáltam Győzőt, ez mégsem várhatott reggelig, aki elnyammogott egy jajjdejót, majd horkolt tovább...én meg forgolódtam álmatlanul és az én nagyfiamon járt az eszem, aki kicsit több, mint egy éve mozdult meg először a hasamban. Akkor anyukámnak ez az sms ment (a mai napig őrzi, bár már megkérdezte, hogy kitörölheti-e....): Éreztem! Éreztem! Éreztem! Éreztem! Éreztem! Most pedig az első fogacskáját éreztem a szájában!!!!! Szóval, csak kijött neki is!! A jó hír, hogy viselhette volna rosszul is, az is jó hír, hogy nem elromlott a gyerek és nem direkt kiszúrásból kínoz éjjelente, hanem a foga fájt! Szegénykém!! A rossz hír viszont, hogy ezek szerint minden fogánál két héten át nem fogok aludni????????????????????????

Öko-én

Régen teljesen hidegen hagyott minden öko-, bio- eko-, stb. Nem ügyeltem rá, hogy csak az a lámpa égjen, amire szükség van, nem érdekelt, hogy mennyi ideig folyatom a vizet, azt meg sosem értettem, hogy hogy van arra valakinek energiája, hogy szelektíven gyűjtse a szemetet, komposztot csináljon, palacktömörítő gépet vegyen magának vagy víztisztító berendezést szereltessen fel. Amíg nem én fizettem a villanyszámlát, az összes létező lámpa égett körülöttem, vízórám sosem volt, annyit folyattam, amennyit jól esett. Az üdítők, tusfürdők alján lévő maradék cucc nem érdekelt, nem küzdök én vele, gondoltam. Feltekert fűtésnél is simán kinyitottam az ablakokat, ha épp akkor jutott eszembe szellőztetni. Pazaroltam pocsékoltam mindent. Az elmúlt években kicsit már hozzám is eljutott az új trend szele, egy-két dologra már odafigyelek, de sajnos rengetegre nem. IGEN

• Nagyon megmaradt, hogy állítólag amennyi vizet elhasználunk annyi idő alatt, amíg megfelelő hőmérsékletűre állítjuk a vizet, annyi víz jut egy afrikai gyereknek egy hétre. Erre már odafigyelek. Na, ez nem azt jelenti, hogy hideg vízzel zuhanyzom vagy csak este húzom le a wc-t, de míg régen mondjuk simán folyattam a vizet, amíg tettem-vettem a konyhában, ma már erre odafigyelek. Fogmosás és hajmosás közben még mindig nem zárom el a csapot, erről egyszerűen nem tudok leszokni, de ha mondjuk beleöntök valamit a wc-be, nem feltétlen húzom le; Bobó forralt vizét nem folyó vízben hűtöm le, mint eleinte; (a vízforralóról is hallottam valami statisztikát, de mit is, mit is??) és egyáltalán igyekszem odafigyelni rá, hogy csak annyi fogyjon, amennyinek kell. Nincs vízóránk, tehát abszolút nem az anyagi spórolás miatt tartom fontosnak, hanem valahogy úgy gondolom, hogy amit nem használok el, azt nem kell a világnak kitermelni, megtisztítani, visszajuttatni hozzám.

• Az elemeketsoha nem dobtam a szemétbe, szerencsére elég elterjedt a gyűjtőládája, nem tart semmiből elvinni.

• A lejárt vagy már felesleges gyógyszereket újabban elviszem a patikába a gyűjtőládába, régen marokszám dobtam ki...

• A szelektív hulladékgyűjtésbe pár hete belevágtam. Régebben semmit nem gyűjtöttünk külön, még a műanyag palackokat sem. Lusta voltam, na. Ásványvizet nem iszunk, úgyhogy azért nem ipari mennyiségben termelődik nálunk a pet palack, de ami volt, azt én bizony kidobtam. Az üvegeket is kidobtuk. Na, de nemrég elhatároztam, hogy változtatok és amit lehet szelektálok és elviszem a gyűjtőbe. Most ott tartunk, hogy kicsit utánaolvastam a dolgoknak (nagyon meglepődtem egyébként, mert alig találtam részletes leírást, hogy melyik kategóriába mi tartozik, végül ez volt segítségemre) és a papír - illetve a műanyag szemetet külön gyűjtjük. A papír egyértelműbb is és könnyebben is kivitelezhető. Mindenféle csomagolás, wc papír guriga, reklámújságok, tejes és üdítős doboz (elmosva) stb. Elég sok termelődik belőle, nem is gondolná az ember. (Apropó, csomagolás: ameddig nem ilyen szemmel néztem, fel sem tűnt, hogy mennyire hihetetlenül sok a felesleges kapocs, címke, zacskó, leírás húsz nyelven, doboz, stb. egy-egy dolog csomagolásán. A minap jártunk pl. az Ikeában, vettünk többek között egy karnist, aminek minden egyes darabja külön volt zacskózva és címkézve. Minek????) A műanyag hulladék már bonyolultabb, főleg mert el kell mosni mielőtt kidobjuk. Illetve illik, én meg megteszem. Ha már csinálom, csináljam rendesen. Samponos flakont pl. viszonylag könnyű kiöblíteni (a kupakja levételéért viszont istenesen meg kell küzdeni), majonézes flakont már nem annyira. Eleinte a tejfölös, joghurtos dobozokat is mostam, gyűjtöttem, de aztán valahol olvastam, hogy azok újrafelhasználása még nem megoldott, úgyhogy ezeket megúsztam. De pl. a margarinos doboz vagy a felvágottak vákuumos izéje??? Ezekről sehol nem találtam semmit...Vagy a kajás doboz, amiben szállítják az ebédünket? Egyelőre ezeket is mosom szorgosan és néha nézelődöm a neten, hátha találok valami infót. A csoki- és rudipapír az papír vagy műanyag?? Ilyen kérdéseim azért vannak még... Jó lenne, ha lenne valami egységes jelölés minden egyes terméken, amiből kiderül, hogy újrafelhasználható-e, hova kell dobni, stb. Visszatérve: a szemétmosogatás tényleg kicsit szívás és mosogatószerből, meleg vízből is több fogy, de mindent a közért. Merthogy hiszem, hogy kicsit hozzájárulhatok ezzel a környezetünk védelméhez. Mindig arra gondolok, hogy a műanyagot ugyan újrafelhasználják, de attól még nem kevesebbet fognak előállítani, viszont, ha papírból többet visszaforgatunk, azzal konkrétan fákat mentünk meg. Ha életem végéig külön gyűjtöm, én egyedül talán egy egész gallyacskát megmenthetek a kivágástól. Az is valami. Ezért szokták mondani, hogy mindenkinek meg kellene tennie, úgy több értelme lenne. Rajtam ne múljon.

• Igyekszem spórolni az árammal is. Ahol épp nem vagyunk, próbálok odafigyelni, hogy ne égjen semmi. A homályosan pislákoló energiatakarékos égőktől megőrülök, nem tudom van-e olyan, ami ugyanolyan világos, mint pl. a 200 wattos régi típusú. Jó lenne minden lámpánkba ilyet tenni, de egyelőre ez még hátra van. Sajnos a számítógép szinte egész nap megy, egy-egy órára kapcsoljuk csak ki és persze, ha nem vagyunk itthon. A tévé is sűrűn megy, bár azt, mióta Bobó feláll a tv állványnál, kénytelenek vagyunk kikapcsolva tartani, ha épp arra garázdálkodik. Van minden évben egy nap (nem tudom mikor, nem tudom milyen apropóból), amikor este egy órára le kell kapcsolni minden áramot, ezt az elmúlt években megtettem.

NEM

• A használt olajat szégyellem, de a klotyóba öntöm. Egyszerűen lusta vagyok eltenni valami üvegbe (?), kinyomozni, hogy hova kellene szállítani és elvinni. Igazán azt sem tudom, hogy miért káros, ha kidobjuk vagy lehúzzuk a wc-n, de tudom, hogy a benne van a zöld tízparancsolatban. Annyit tudok mentségemre felhozni, hogy nem sokszor sütök olajban, így évi max. 2 deciért vagyok felelős.
• Multi vs. öreg néni kiskertje: olyan kaját veszünk, ami jól néz ki, ki tudjuk fizetni és szeretjük. A Danone botránnyal évek óta zaklatnak a hittérítők, de engem nem érdekel. Amíg az Actimel vagy az Activia ennyire isteni, tőlem maga az ördög is lehet az előállítója. A piacon sem megyek végig az össze standon, hogy csak a kis gazdaságokat támogassam. Sem időm, sem türelmem nincs hozzá. Ami megtetszik és a jó az ár-érték aránya, megvesszük. Legyen az head-set-es cigánygyereké vagy fejkendős öreg mamókáé. Persze ha két egymás melletti standon ugyanazon paraméterekkel bírnak a gyümölcsök, jóhogy a nénikétől veszem meg inkább, bár van egy gyanúm, hogy gyakran csak bábok szegények, pont emiatt a vásárlói szemlélet miatt. Próbálok magyar terméket és idénygyümölcsöt venni, amíg lehet, de bizony egy hónapja már olasz szőlőn élünk, mert isteni és mert nincs magyar. Nem olvasom el a címkéket, nem nézem meg mennyi E-cucc van valamiben, nem érdekel. Kivéve bébikaja.
• Zacskót nem viszek magammal sehova. Eszembe sem jut. Mindenhol kérek, mert elég sok mindenre használjuk, jól jön. Ám ha feleslegessé válik, mint már írtam, a szelektívben végzi.
• Vegyszerek. Hát én bizony mosószerrel mosok, nem mosószódával meg mosódióval. A vízkőnek vízkőoldóval esek neki, nem ecettel és a mosogatógépbe is öblítőt teszek, nem ecetet. Nem vagyok egy nagy takarítózseni, nem fogok asszem soha nekiállni szidolozni vagy hipózni, így a vegyszerek természetes alapanyagokkal való kiváltása nálam nem nagyon jön szóba. Fogalmam sincs, mi miért szed ki valamit vagy old fel valamit, elmegyek a DM-be, elolvasom a leírás, azt' hadd szóljon.
• Továbbá nem geotermikus házban élünk, nem biodízel az autónk. :)

Külön megemlítem Győző szerepét az eko(sodás útjára lépett)- háztartásunkban, aki idegbajt kap az efféle újításaimtól és nagyon nehezen vonható be pl. a szelektív hulladékgyűjtésbe, pár napja már odáig eljutottunk, hogy néhány dolgot kikészít nekem a konyhapultra, "ha akarod mosd el" címszóval. Már ez is valami. A fűtőtesten száradó szemetek viszont kicsit rosszul érintik.. Megértem. Nekem fontos ez, úgyhogy elviselem, én gyűjtöm kinn a tárolóban a cuccokat, aztán általában én viszem el a gyűjtőbe, úgyhogy tőle nem sokat várok az ügyben, legalább csak annyit, hogy ne dobja ki, amiről tudja, hogy újrafelhasználható. A lényeg, hogy igyekszem odafigyelni ezekre a dolgokra, ami nem esik nehezemre, azt megtenni a környezetünk védelmében. Úgy vagyok vele, hogy nem fogok megfeszülni, hogy minden egyes papírfecnit a szelektívbe juttassak, ott még nem tartok, hogy amit Győző pl. kidobott, kivegyem a kukából, sem ott, hogy másokat megpróbáljak rávenni, gyűjtsék külön a szemetet vagy ne a kukába dobják a gyógyszereket. Nem fogok tarisznyában és saruban tüntetésekre járni, sem nem fogom egy fára kötözni magam, hogy megakadályozzam, hogy kivágják. Nem fogok jelet hipózni a pólómra és a minisztereket paradicsommal dobálni. Nem vetem meg aki bundát hord, nem morzsolok el könnycseppeket a napos csibék láttán, hogy jajjjaajjj, belőlük lesz az isteni sült csirkecomb. Próbálok a lehetőségeimhez mérten tudatosan eljárni és amit hatalmas erőfeszítés nélkül megtehetek anélkül hogy különösebben módosítanom kelljen az életvitelünkön, azt megpróbálom megtenni. Miért ne?? Rajtam ne múljon.

Fogas kérdés

Hatodik éjjel ébred félóránként-óránként. Nem túlzok, 1 körül elkezdi és onnantól reggelig max. egy órát alszunk egyhuzamban, egyik éjszaka minden félórában felébredt. Nem kell mást csinálnom, mint visszaadni a cumit a szájába. Éjjel általában gyorsan vissza tudok aludni, hajnalban már van, hogy nem annyira, így reggel általában szétszakadó mellkassal, fájó és zúgó fejjel kelek fel és szédelgek egész nap. Napközben ő nem nyűgösebb, nem folyik a nyála, nem látszik semmi az ínyén. Mindent töm a szájába, talán kicsit többet piszkálja a kezével az ínyét, de ennyi. Mégis arra gyanakszom, hogy a foga miatt van ez az ébredés. Pontosabban, remélem, hogy attól van és nem egy új szokás van kialakulóban, mert finoman szólva megvisel ez a majd' egy hete tartó nemalvás. Nagymamám szerint a hinta zaklatja fel ennyire, rosszat álmodik tőle. Engem meg ez az elmélet zaklatott fel ma reggel... Naponta ötször beletúrok a szájába, hogy mizu odabenn, néha bekenem Dentinox-szal vagy Dologel-lel, néha kap Chamomille-t, aztán lehet, hogy nem is ez a baja....Vegyünk neki nyakláncot? Kapjon éjjelre kúpot, Nurofent? Vagy egyszerűen csak viseljem a sorsom, ki tudja meddig tart ez az állapot? Még nem tudom... Fogas kérdések ezek.

Ikea & Bobó

Annyira élvezem (és ő is), hogy már így tud utazni. A Tesco-ban a kosáron lógó láncot szereti csócsálni, ami minden bizonnyal steril, tehát miért is ne engednénk. A második képen a lift miatt vágott ilyen fejet, amit egyébként imád, ez valami véletlen, de vicces :)

Ennyiért nem adtuk el...meg különben is, mennyire megszeppent cuki fejet vág! Kisember a nagyvilágban Isten áldja a papírpoharak feltalálóját!