Egyébként pár hete már tanítgatom neki, hogy hogyan kell elhagyni a fedélzetet, "fordulj meg!" jelszóval, odáig jutottunk eddig, hogy ha hívom, hogy jöjjön le, nagy hévvel elindul, de már tudja, hogy nem jöhet le és megáll. Az is gyakran előfordul, hogy elkezd megfordulni, de ha megfordul, már újra kedvet kap a fetrengéshez, úgyhogy kezdi elölről. Persze messze még a cél, de mindennap gyakorolunk. Jó munkához idő kell.
2009. december 12., szombat
Bobó és az ülőgarnitúra
Imád az ülőgarnitúrán fetrengeni, ide-oda rohangálni, ugrálni, hemperegni. A legcukibb, amikor bedől a sarokba és pont úgy fekszik, mint egy felnőtt, keresztbe tett lábbal. Rendeltetés szerűen használja a kanapét. Rendes gyerek lesz ez, jóvan. (Kivéve, amikor fejjel előre akar leugrani.)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nekem a második képe tetszik a legjobban! Olyan rajta Bobó, mint egy 2 éves, legalább! :)
VálaszTörlésAz én Bobóm is imádja a kanapét. :)
Kb. ekkora volt Dina, mikor reggelente távozott mellőlem az ágyból, és felfedező útra indult egyedül a lakásban. Mi ezt nagyra értékeltük, lévén, hogy talán 6körül tette ezt - így még nyertünk egy kis alvást. Egész addig értékeltük, míg egy reggel fel nem ébredtem a szökésre. Ekkor derült ki, hogy Dina nemes egyszerűséggel fejest ugrik a két ágy közé tett matracra, ami azért volt ott, hogy ha leesik, ne üsse meg magát.
VálaszTörlésÚgyhogy Ávi elkezdte trenírozni: megfordította, és lehúzta a lábán fogva az ágyról, miközben mindketten artikuláltan azt harsogtuk: popsoval, Dinike, popsival :D Az egymilliomodik után megértette, és az 5centis matracról is popsival tolatott le :D
Nagyon laza. :)Te is az vagy, én nem merem így otthagyni Benit a kanapén-ez az én parám, hogy leesik. :)
VálaszTörlésÉs azok a combocskák! :)