Az ülőgarnitúrán ült a székében, bekötve és megint leküzdötte magát. Mint egy kis partra vetett teknősbéka sírt fel székkel a hátán a szőnyegen. Szerencsére hamar megnyugodott, egész reggel olvastam neki (Kisvakondot kb. hatszor) és énekeltem, plusz az Egy-két jófalat-ot is háromszor megnéztük, úgyhogy még profitált is a dologból. Azóta ugyanúgy van, mint máskor, nem nyúl a tárgyak mellé, az előbb a buszon végig tapsikolt, szóval asszem a régi. De ezúttal maradt a baleset után egy kis emlékeztető, hogy "még sokkal, de sokkal jobban résen lenni"!!
*A találó-vicces elnevezés Julibaba kreativitását dicséri, aki Velencén a szúnyogcsípéseit illette ezzel a saját fejlesztésű kifejezéssel, mi meg azóta átvettük. Engedelmével.
2009. december 3., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Ó a szép kis arcán az első komolyabb sérülések, hát igen, nőnek a csemeték!
VálaszTörlésAAAnnyira helyes a fiad, a kék-zöld foltok meg csak jól állnak neki :-)
VálaszTörlésezek a szemek....
VálaszTörlésGyógypuszit küldök!! :)
VálaszTörlés