Én kérek elnézést

Rohan a wc-re (sosem szokott, mindig ráérősen öregurasan készül rá a nagy feladatra), és közben ezt hallom:
- A kaki már szinte kikandikál az egyik segghagymámból.
Utána:
A kaki már ott garázdálkodott a segghagymámban.

Lehet, hogy a fokhagyma-girizd-seggre gondolt volna...? Nem tudom, de szétröhögtem magam.

Szeretetgombóc sokadik rész

- Azért is szeretlek, mert a szíved közepén egy puszi van, Mama.

- Én mindig kicsi szeretnék maradni.
- Miért?
- Hogy mindig tudj velem játszani.

Óvodában öltözködünk délután, elsuhan mellettünk Gabi néni (dadus). Bobci odainteget neki mosolyogva, majd feláll utána szalad és puszikat dob neki. Erre visszajön Gabi néni, megöleli Bobót, ő viszont, puszilgatják egymást (nekem elönti a szeretet és a hála a szívem). Gabi odabiccenti nekem, hogy imádja ezt a gyereket, majd elmegy. Erre Bobó:
- Gabi nénit szeretem, de az Ica nénire (másikdadus) egy csepp szeretet sincs bennem.

Ahogy a nagykönyvben megvan írva

- Mama, ha nagy leszek, én is olyan apuka leszek, mint Apa?
- Hát, igen, felnőtt férfi leszel te is. Ha gyereked lesz, akkor pedig apuka is leszel, igen. Lesz egy feleséged is, aki a gyereked anyukája lesz.
- Azt én eltolom magamtól. Te leszel a feleségem.

Bókok

A születésnapi zsúrja előtt szerencsére jót aludt (mindig meglep egyébként, hogy ha nyomulunk valahol levegőn délelőtt, sokkal kevesebb eséllyel alszik el, mint ha itthon vagyunk, teszünk-veszünk, nyugizunk), közben én megsütöttem a tortát, aludtam egy kicsit és még elkészülni is jutott időm. Megyek be hozzá ébreszteni, épp nyitja a szemét, kikerekedik a tekintete, rámnéz:
- Mama, te mikor lettél ilyen csinos és szép a hajad? És még parfümös az illatod is!

Olvassuk a Szutayoksári mesekönyvet, a kislány anyukája eléggé tenyeres-talpas, nagydarab asszonyság, ránéz, majd rám:
- Milyen jó, hogy te sokkal vékonyabb és szebb vagy, mint ő.

Ünnepelt

Tudom, hogy minden gyereknek jár az oviban is a kitüntetett figyelem, de meghatódtam ettől a pár hevenyészett fotótól, amit Eszti néni lőtt nekem a mai köszöntésről. Elképzeltem, ahogy másfél percig neki énekelt a csoport. Csak neki.

Bobóra igazán nem jellemző, hogy azokért a dolgokért lelkesedne, amikre az ember (én) számítana, de ennek a mai köszöntésnek ő is igazán örült, egész délután a szülinapi dalt énekelgette, dúdolgatta, ebből gondoltam, hogy jól esett neki.

Négyéves

Egyfelől hihetetlen, másfelől meg végtelenül természetes. Idén először nem nosztalgiáztam a születésnapján, hanem sokkal inkább a jelenkori önmagát ünnepeltem.Hét eleji rémséges állapotomból erőnek-erejével kimászva visszahúztam magam az életbe, és a kisfiam születésnapjára összeszedtem magam.

Olyan két hete találtam ki, hogy teknőst kap születésnapjára, hosszas keresgélés után találtam egy szimpatikus tenyésztőt (igaz, jó messzire kellett menni a jószágért), nagy szervezkedést és logisztikát igényeltek a születésnap előtti napok, kevés időnk (és pénzünk) volt, de annál több dolgunk. Besegített a család is, muszáj volt befognom, akit lehetett. Pénteken reggel sajtos rudat sütöttünk (egyetlen előnye a hatórás ébredésnek, hogy fél8-kor már a konyhapultnál szorgoskodtunk), majd délelőtt hármasban állatkerteztünk (brutális hisztivel, utána részemről ezzel kapcsolatos pöti kis lehúzódással, befordulással, majd ennek kipihenésével), délután pedig jött a család köszönteni. Megkapta a teknőst, Bálintnak nevezte el, legnagyobb kistesóm nagy megelégedésére. Kapott még pár apróságot (temperát, zsírkrétát, foglalkoztatók, matricák, egy elégszarválasztás mágneses játékot, annál jobb egeres sajtosat, könyveket, szupersztár Szutyoksárival), a tortából idén sem evett, marcipánból annál többet.

Bobókámnak a születésnap olyan, mint a karácsony: három napig tart.... Mivel azon én is, anyám is kikészültünk, hogy teknősünknek egyedül kellene lennie, anyukám összepoharazta nekünk a bulin a teknőslány árát is, mindenki beszállt, a legnagyobb örömömre szombat reggel újra Pestszentimrére kirándultunk, ezúttal Bobókával, aki ugyan a teknőslányt nem volt hajlandó kiválasztani, de a nevét már előző nap megmondta: Juliska. Nagyon megkönnyebbültem és boldogságos voltam, vagyok, hogy egy teknőspárral gyarapodtunk! Nem is tudom, miért, de megnyugtat, örülök nekik, megszerettem őket azonnal!: Tegnap Budakalászon volt még Bobónak  köszöntés, én istenit tornáztam itthon, majd három órán át sétáltam és lelkiéletet éltem a Gellért-hegyen a napsütésben a lányokkal és még anyukáméknál is jutott nagy-mély beszélgetős páróra. 

Ma pedig napközben kettesben voltunk itthon (az éjszakát is együtt töltöttük), elég idillien telt a napunk, húspanírozással, muffin-és tortasütéssel, takarítással, mosással, játékkal (cseppet elfáradtam...) Délután pedig szülinapi zsúrt tartottunk, jóbarátokkal, Kingával a főszerepben, édességhalommal, negyedik, saját tortával, izzadságos rohangálással, lufikkal, takonyállatokkal, meglepően nagy renddel és nyugalommal.

Azt hiszem igazán jól sikerültek ezek a napok, amit meg is érdemel ez a kisember, örülök, hogy jól sikerült minden, ő is örült szerintem mindennek és mindenkinek, a teknősökkel is lelkes, aminek külön örülök! Holnap még az óvodában is felköszöntik, amivel kapcsolatban van valami baja, de még nem tudom, mi..., kap egy ötödik tortát is, gondolom, abból sem fog enni, de nem baj. Boldog születésnapot, Kicsinyem! Juliska és Bálint, welcome on board! Jöhet a tavasz!

Kotyvalék télből a tavaszba

- A gyűlöli az az, hogy teljesen nem szereti az embert, az utálja az az, hogy sosem megy a közelébe.

- Én inkább kígyónak szerettem volna születni, nem embernek.
- Majd a következő életedben, Bobó.
- Olyan nem lesz, hihihi.

- Mam, én örülök, hogy te lettél előbb felnőtt.

- Apa elment?
- Igen.
- Miért?
- Hazament Budakalászra.
- Arra támadt kedve?

Öt perccel az ágyba kerülése után:
- Mama, én már álmodtam is valamit. Elmondjam, hogy mit?
- Kérlek.
- Valami nagyon rosszat. Azt, hogy megint liszteztem és belement a szemembe.

 

Ül a kádban, én merengek, hogy mi mindent kell vennem holnap, mikor megjön a fizetésem. Hangosan gondolkodom, őt is megkérdem, tud-e valamiről, ami hiányzik?
- Mindenünk van, csak pékárunk nincs vacsorára.

Muffint sütünk.
- Mi vagyunk Liszt Bobó és Muffin Mama.  
Az ő reszortja a "lisztezés". Ami annyit tesz, hogy turkál a lisztben, pakolja, kavargatja, homokozik vele. Ma másfél órán keresztül. Addig én megsütöttem 3 tepsi muffint, elpakoltam a konyhát, elolvastam az Éva magazint és kiporszívóztam a lakást.

- Nekem két apám van. Egy kereszt, meg egy rendes, hahaha. Meg egy keresztöregasszonyom. Hahaha. 

- Nekem, ha egyszer levágják a köldököm, újat rajzolok.

- Ha mégegyszer azt mondod, hogy igyam meg a tejet, fütyit növesztek a homlokomra.