Négyéves

Egyfelől hihetetlen, másfelől meg végtelenül természetes. Idén először nem nosztalgiáztam a születésnapján, hanem sokkal inkább a jelenkori önmagát ünnepeltem.Hét eleji rémséges állapotomból erőnek-erejével kimászva visszahúztam magam az életbe, és a kisfiam születésnapjára összeszedtem magam.

Olyan két hete találtam ki, hogy teknőst kap születésnapjára, hosszas keresgélés után találtam egy szimpatikus tenyésztőt (igaz, jó messzire kellett menni a jószágért), nagy szervezkedést és logisztikát igényeltek a születésnap előtti napok, kevés időnk (és pénzünk) volt, de annál több dolgunk. Besegített a család is, muszáj volt befognom, akit lehetett. Pénteken reggel sajtos rudat sütöttünk (egyetlen előnye a hatórás ébredésnek, hogy fél8-kor már a konyhapultnál szorgoskodtunk), majd délelőtt hármasban állatkerteztünk (brutális hisztivel, utána részemről ezzel kapcsolatos pöti kis lehúzódással, befordulással, majd ennek kipihenésével), délután pedig jött a család köszönteni. Megkapta a teknőst, Bálintnak nevezte el, legnagyobb kistesóm nagy megelégedésére. Kapott még pár apróságot (temperát, zsírkrétát, foglalkoztatók, matricák, egy elégszarválasztás mágneses játékot, annál jobb egeres sajtosat, könyveket, szupersztár Szutyoksárival), a tortából idén sem evett, marcipánból annál többet.

Bobókámnak a születésnap olyan, mint a karácsony: három napig tart.... Mivel azon én is, anyám is kikészültünk, hogy teknősünknek egyedül kellene lennie, anyukám összepoharazta nekünk a bulin a teknőslány árát is, mindenki beszállt, a legnagyobb örömömre szombat reggel újra Pestszentimrére kirándultunk, ezúttal Bobókával, aki ugyan a teknőslányt nem volt hajlandó kiválasztani, de a nevét már előző nap megmondta: Juliska. Nagyon megkönnyebbültem és boldogságos voltam, vagyok, hogy egy teknőspárral gyarapodtunk! Nem is tudom, miért, de megnyugtat, örülök nekik, megszerettem őket azonnal!: Tegnap Budakalászon volt még Bobónak  köszöntés, én istenit tornáztam itthon, majd három órán át sétáltam és lelkiéletet éltem a Gellért-hegyen a napsütésben a lányokkal és még anyukáméknál is jutott nagy-mély beszélgetős páróra. 

Ma pedig napközben kettesben voltunk itthon (az éjszakát is együtt töltöttük), elég idillien telt a napunk, húspanírozással, muffin-és tortasütéssel, takarítással, mosással, játékkal (cseppet elfáradtam...) Délután pedig szülinapi zsúrt tartottunk, jóbarátokkal, Kingával a főszerepben, édességhalommal, negyedik, saját tortával, izzadságos rohangálással, lufikkal, takonyállatokkal, meglepően nagy renddel és nyugalommal.

Azt hiszem igazán jól sikerültek ezek a napok, amit meg is érdemel ez a kisember, örülök, hogy jól sikerült minden, ő is örült szerintem mindennek és mindenkinek, a teknősökkel is lelkes, aminek külön örülök! Holnap még az óvodában is felköszöntik, amivel kapcsolatban van valami baja, de még nem tudom, mi..., kap egy ötödik tortát is, gondolom, abból sem fog enni, de nem baj. Boldog születésnapot, Kicsinyem! Juliska és Bálint, welcome on board! Jöhet a tavasz!