Bobci hősiesen viselte a megpróbáltatásokat, az autómentést, az autószervízben vacsorázást, vontatást, sok pakolást, kiszállás-beszállás-sorozatot. (Nekem volt egy kiborulásom, de ezen nincs különösebb meglepődnivaló, mégsem aludtam miatta éjjel - mellékszál vége.)
Amikor már végre a célegyenesben tartottunk Sajkod felé az éjszakában, Bobci akkor lendült igazán csúcsformába, ontotta magából az aranyköpéseket, vicceket és okosságokat. A vicc része az volt, mikor Füreden látni vélt egy olyan kresz-táblát, amin egy lopakodó, settenkedő ember volt, ehhez kapcsolódóan sok édes és vicces gondolata volt, mire lehet az a tábla figyelmeztetés. Hazafele kerestük a telefonomon a táblát, de nem találtunk olyat, amilyet ő látott. Az útra ugró szarvasokról, medvékről és egyéb vadállatokról is hosszasan merengett.
Na, de ami a legjobbfejség volt, mikor elmozizott a sötét égen az autó ablakán át, talán a Holdat is látta, arra már nem emlékszem, és arról elmélkedett, hogy "az Isten ott él fenn az égben. Figyel bennünket és vigyáz ránk, hogy lehetőleg csak jó történjen. És vannak az Istennek madarai (a varjú, a szarka és a szalakóta), akik oda is el tudnak szállni, ahova ő nem tud elmenni vagy ameddig nem lát el." Beszélt, beszélt az Isten madarairól, hogy hogyan segítenek az embereken, hogy jók tudjanak lenni, én meg azon gondolkodtam, hogy mennyire szépeket mond, milyen tiszta lelke van és milyen jó, hogy ilyeneket hisz, ilyeneket mond. Egész sokat hozza szóba Istent. Büszkeség.
Innen jut eszembe, lefele menet meg egy temető mellett mentünk el, mutattam neki, és mondtam, hogy aki meghal, annak állítunk egy sírhelyet, ahova ki lehet menni megemlékezni róla, ahol örökké pihenhet a halott, mi meg ott vele tudunk lenni. Erre Bobci:
- Igen, de például akkor is vele tudunk lenni, ha rá gondolunk. Én például sokat gondolok az Omára, például most is, hogy beszélünk róla, eszembe jutott. Szegény Oma. (Apai dédnagymamája, nemrég halt meg.)
Szombat este már majdnem aludt, mikor a teraszon ülve eszembe jutott, hogy hogy tetszene neki is a csillagos ég, kihoztam takaróba burkolva az ölembe, csak ült ott összekuporodva, tátotta a száját, alig tudott betelni a látvánnyal, a Göncöl-szekeret nem látta, nem tudta összehozni a csillagképet, de nagyon tetszett neki az éjszakai ég. Tényleg gyönyörű volt. Lehet mozizni sok mindenen...sok minden feljön, megérint, behúz. Szeretem én is. Majd még vele is mozizunk.
nem zebrán ment át az a settenkedő táblás?
VálaszTörlésjó nyaralást:)))
Nem a zebrás, azt mutattam neki!! Na, akkor csak találtak nyaralót, örülök!
TörlésPattiék meg Balatongyörökön
VálaszTörlés