- Jézusom, a kapafogú elefántnak a kicsinye még rondább, mint ő maga! - kiabálta ki az előbb az ágy(am)ból. Úgy néz ki szőrös a feje búbja meg a háta, és olyan a szája, mint ha én kifordítottam volna a számat. Nézd már meg, fúj!
Valamelyik nap olyat játszottunk, hogy rajzoltam hármasával dolgokat, meg kellett mondania, melyik a kakukktojás - ez egyébként teljesen mellékes. Lerajzoltam Pimpát is - nem találta ki. Elárultam, erre felfortyant:
- Jézusom, na ne már! Ez iszonyú ronda a mesében is meg a rajzodon is.
Esti mese, felhúzza a pólóm.
- Jézusom, olyan puha a hasad, mint egy gumiasztal!
Még később este befeküdtem mellé az ágyba:
- Húzd fel a pólód, add a hasad, azt a kis lötyögőset! - cincogta, majd odafúrta rá a fejét.
És egy ráadás:
- Azt szeretném, ha nyár lenne és ujjatlan pólót hordhatnék végre, mert ezek a hosszúujjúak megfojtanak teljesen, elszorítják a torkom, nézd!
2014. január 16., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?