Bobci soha nem ül le rajzolni. Kinn vannak szem előtt a cerkák, filcek, eszébe nem jut soha hozzányúlni. Krétázni imád, fürdőszoba falra is, aszfaltra is, maszatolja, kenegeti. Festeni is szeret, de ott sem formákat, hanem színeket, pacákat, maszatol, keverget (és általában azzal fejezi be, hogy önmagát is befesti).
Ezért lepődöm meg mindig, amikor valami olyat rittyent a papírra, aminek én semmi előszelét nem láttam.
A vonaton a harmadik órában elővettem a rajztömbjét, ő meg kitalálta, hogy Varázscerkája van, amit én kívánok, lerajzolja, és valóra válik.
Természetesen olyan dolgokat kértem, amiket tudtam, hogy le tud rajzolni, de bepróbálkoztam egy-két nagyobb kihívással is, és csodák csodájára Kisnyuszi brillírozott.
 |
| Az első tökéletes, eddig hátulról írta |
|
 |
| Tapadókorongos fogkefe |
 |
| Aranyhal gömbakváriumban |
 |
| Férfi | |
 |
| Nyalóka |
 |
| Teknős karmokkal |
|
Nagyon büszke voltam rá, csak úgy áramlott benne az alkotás. Nem keseredett neki, ha nem olyan lett, amilyet szeretett volna. Kigondolta, megtervezte, öröm volt figyelni, ahogy gondolkodik, majd papírra vetette őket sorban egymás után, egy órán keresztül. Jajj, de szeretem, amikor ilyen felszabadult!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?