Valamelyik hétvégi reggelen átviharzott a hálószobámba és bombaként vetődött be mellém az ágyba. A cseppet sem visszafogott landolás után viszont szelíd kismacska módjára kifliződött hozzám, ami annyit tesz, hogy én a jobb oldalamra fordulok ilyenkor, ő pedig a kis fokhagymagerezd fenekével odatolat hozzám és felveszi a "kiskifli" pozíciót, átölelem, magunkra húzzuk a takarómat és legalább hét másodpercig így élvezkedünk. Ezek után általában közli, hogy kéri a párnám, vigyem arrébb a lábam, ne érjen a hajam az arcához vagy valami más módon lehetetlenít el, így általában vagy kikotródom az ágy szélére és takaró és párna nélkül próbálok még visszaszenderedni vagy morcosabb ébredéseim után őt küldöm ki játszani, visszaveszem az ágyneműm és helyem és megpróbálok magamhoz térni.
Ezen a napon a hét másodpercet sem értük meg, hősünk ugyanis, amint a bőre a lábamhoz ért, felhorkant:
- Mi az, neked ennyi szálka ment a lábadba vagy mitől ilyen szúrós?
Nem ez az egyetlen érv a borotválkozás gyantázásra cserélese mellett.
(Valamelyik nap meg közölte, hogy kiszedett egy szemcsipát a szeméből.)
2013. szeptember 4., szerda
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Figiy Virág, milyen ez a gyereknevelős könyv amit most olvasol??? Utána néztem és elég használhatónak tűnik, Neked bejön?
VálaszTörlésNiki, várjál még a megrendeléssel... a harmadánál tartok, alapvetően nem rossz ez az elmélet (mondjuk sztm te magadtól is így csinálod.), de elég uncsi sokszor, ha megvárod, míg elolvasom, írok utána!
TörlésOks,köszi :)Várom a jelentést!!! Tényleg csak akkor rendelem meg ha nagyon jó, mert elég körülményes ide kiszervezni egy könyvet :D
VálaszTörlés