Ja, a rajzai. Mind mai. "Mama, gyere, millió és egy rajzom van!"- mondta, majd bevonszolt a terembe. Megint állatok, de én el vagyok ájulva, hogy mennyire ügyesen ragadja meg az apró részleteket, amik az adott állatra jellemzőek. Ezt utánzásban is istenien csinálja, imádom.
Őserdő folyópartja: lajhár, denevér, tukán, tigris, fekete párduc és t. mellett a kicsinye. A csúcs: a folyami delfin, ínia! |
Mélytenger: medúza, polip és valami hal |
Tenger: tengeri szörnyek, tengeri kígyó, leopárdfóka!, cápa és még vmi a fekete, nem emlékszem |
Sivatag: varánusz, teve, skorpió zseniális, csörgőkígyó hasában egérrel |
Dzsungeli folyó: piranják, parton tigris, jaguár: foltjaiban pötty, leguán |
Teknős balra, pálmafa, amire mászik fel a pálmatolvaj, parton leguán |
Szavanna: a legjobb a hiéna, ahogy lehajtja a fejét közép felül n.sárga, flamingó, stb |
Itt a kaméleonja atomcuki, a legkisebb, de a paradicsommadár is isteni, jobbra. |
Ez pedig tegnapi ovis "családrajz". Mint kiderült, rajta van a család is, igaz egy dzsungelben... :)
Az emberalakok közül balra van Győző, középen Bobcim, jobbra én, azért van egy kezem, mert oldalról látszom. Pszichológus lennék, de utána kéne néznem, nem baj-e, hogy nincs arc, állatoknál is ritka, hogy külön rajzolna fejet, nem minden végtag van meg, stb. Majd elmélyülök ebben. Anyaként viszont imádom őket.
Ősztől akarom úszni vinni, elvileg szervezzük ovis körben. Tavasszal meg kell tanítanom biciklizni, bár rettenetesen félek tőle. Ennek nálunk (ennek is...) mély gyökere van, de próbálok majd másképp hozzáállni, lazán venni, türelmesnek lenni, kedvet csinálni hozzá, stb.... De úgy vagyok vele, mint anno a cumival és a szobatisztasággal. Be kell ismernem, hogy mélyen nem bízom benne. Megint itt tartunk. Legalább tudom, merre dolgozzak. Viszont megvan, hova megy iskolába. Elvileg foglalt helye lesz. Ettől nagyon boldog vagyok.
Azt viszont gyűlölöm, hogy folyton el kell szakadnunk egymástól, 2-3
naponta elmegy az apjához. Szívesen megy, de ma pl. nagyon megsajnáltam.
Épp hazaértünk, egy órát volt itthon, már öltöztettem vissza, felvette a
kis pomponos sapkáját, és bandukolt le előttem a lépcsőházban, és
lépett ki a sötétbe, az esőbe, és elment az apjával. Szívesen megy, de
sajnáltam, hogy neki is folyton ki kell szakadni itthonról, ahhoz, hogy
az apjával lehessen.
Mindjárt itt a születésnapja. Még fogalmam sincs, mit kap. És miből. De biciklit biztos. Mondjuk annak örülni nem fog. A zsúrját várja viszont. Ahogy a jövő heti ovis farsangot is. Az ovis tornaórákat is imádja, van az alap, és jár egy külön mókustornára is benn. Na, meg a táncházba. Amiről nincs nagy véleménnyel, én meg alig tudom kifizetni, de jár, és mostanában azt is, mintha jobban szeretné. Én meg megpróbálok mostanában több energiát tenni a szociális életének kibontakozásába. Kívül is, belül is. Gyönyörű látni, ahogy ebben az elmúlt két hétben is mennyire felszabadult. Minden nap hihetetlenül pörög az oviban is, itthon is. Lelkes. Tőle én is. Meg más, saját dolgoktól is. Fontoshetek, fontos változások. De még nem elkiabálós. És a tavasz még itt sincs.
És ezek is maiak. Pedig csak egy órát voltunk együtt:
Bobo az onismeretrol:
- En ismerem magam. Há, mér, az a legfontosabb hogy magunkat ismerjuk nem?!
Bobo Odipuszrol:
- En utalom a lanyokat. De nem mindegyiket. Teged peldaul szeretlek.-
Mondta es a nyomatek kedveert megsimogatta az arcom.
És ezek is maiak. Pedig csak egy órát voltunk együtt:
Bobo az onismeretrol:
- En ismerem magam. Há, mér, az a legfontosabb hogy magunkat ismerjuk nem?!
Bobo Odipuszrol:
- En utalom a lanyokat. De nem mindegyiket. Teged peldaul szeretlek.-
Mondta es a nyomatek kedveert megsimogatta az arcom.
Hova megy iskolába? És mért oda?
VálaszTörlésHermina úti angol kéttannyelvű! Apámék gyerekei oda jártak-nak, jókat hallok róla, erős, de kicsit alternatívabb szemléletű isk. , és közel van.
Törlés