- Csütörtök.
- Nem. Nagyon nagy tévedésben vagy. Péntek.
(Kell-e mondanom, hogy ez tőlem ered? Általában akkor szoktam használni, mikor arról prédikálok neki, hogy ő a gyerek, én a felnőtt, és amit illetően általában én magam vagyok nagyon nagy tévedésben.)
Ül a wc-n, seggtörlésre vár. Odamegyek, wc papírt ragadok, végzem a dolgom. Közben leveszem a vastag pulcsiját. Kedvesen megjegyzi:
- Ismerlek h miféle ember vagy és miféle szokásaid vannak, de nem ezért hívtalak ide.
Vacsoránál.
- Ne éld bele magad, hogy a Mazsolát fogod nekem olvasni. A piros állatatlaszt fogjuk nézegetni.
Az ágyában most az előbb:
- Öt E betű van az epefeketében, ugye, Mama?
Reggel még:
- Én örülök, hogy nem tehén vagy juh vagyok. Akkor egész nap egy helyben legelnék.
Az előbb:
- Én kígyó szeretnék lenni, nem ember. És minden nap egy másik állat.
Ovis karácsonyoztunk. Végig énekelt mindent, édes volt. Utána mézeskalácsot sütöttünk, rengeteget. Hazajöttünk, lerohadtunk a kanapéra Cimborákat nézni. Megvacsiztunk, "büdösnapot" tartunk (legalábbis számára), fél 8-kor ágyba dugtam. Azóta az epefeketén röhögök. Az év poénja.
Mi az az epefekete???
VálaszTörlésMindegyik gyöngyszem :-D
Eddig epezöld-et használt, méghozzá teljesen valósághűen (hála egy Tóth Krisztina versnek, amiben az oposszum kakája epeszín :) ). Epefekete tegnap hangzott el először. De megmagyarázta, mert én is rákérdeztem: mikor annyira sötétzöld az epeszín h már szinte fekete.
Törlés