A tiszta gyerekem

Aki ilyeneket mond hazafelé az óvodából, a félholdra nézve:

- Mama, a Hold középpontjában lakik a négy láthatatlan lény, a Télapó, a Jézuska, a Fogtündér és a Húsvéti nyúl. Arról tanácskoznak, hogy mi a jó, mi a félig rossz, mi a félig jó.
- Na, és ki a félig rossz például?
- Hát, én azt nem tudom.
- És ki a tisztán jó?
- Csak a Télapó, az Isten és a Húsvéti nyúl. Akik örülnek a jó gyerekek örömének. 

Miközben én három hete, de valójában huszonnyolc éve azzal küzdök, hogy nem tudom a jót és a rosszat egyszerre megélni, csak kettéhasítva. Ő már tudja, hogy az emberek jók és rosszak egyszerre. Már velem kapcsolatban sincsenek illúziói. Sajnos. De bárcsak mindig megmaradhatna ennyire az ösztöneihez közel. Bárcsak egy kicsit könnyebb élete és lelke lenne, mint nekem. Bár ilyen tiszta és ártatlan maradhatna mindig. Bárcsak ne pakolnék rá több terhet, mint amennyi az ő sorsa szerint kell neki. Bárcsak könnyebbé, nem nehezebbé tenném az életét. Bárcsak tudnám nem siettetni, hagyni felhőtlenül lubickolni, abban és ameddig ő akar. Bárcsak meg tudnám várni, mikor neki elég valamiből és kész a változ(tat)ásra. Bárcsak tudnám végre engedni, hogy önmaga lehessen. Bár tudnám olyannak szeretni és elfogadni, amilyen. És bárcsak magamat is engedném olyannak lenni, amilyen vagyok. De jó lenne ezt egyszer visszakapni!