2013. december 6., péntek

Mikulásra várva

Az óvodaitól félt. És az különben is "műtélapó". De kiderült, hogy a krampuszaitól félt, akik szerencsére idén nem jöttek.
Itthon az Igazinak készített még szerda este vagy tíz rajzot, amiket már aznap este bekészítettünk az ablakba. Tegnap kipucolta a cipőjét - nem túl nagy lelkesedéssel -, majd öt órától fogva este fél 11-ig, míg el nem aludt, olyan izgalomban volt, mint még soha. Percenként rohant oda az ablakhoz megnézni, megjött-e már. Tettünk ki tejet, folyton ablakzörgést vélt hallani. 








Télapó szánnal, szarvassal az éjszakában








Reggel nem volt nagyon nagy extázisban, de örült, az biztos. Főleg a Kinder tojásoknak. Kicsit bánt a lelkiismeret, hogy játékot nem kapott, de tegnap lakást festettem, betegen, délután el akartam menni egy közeli játszóházba, ahol van kis játékbolt is, de itthonhagytam a pénztárcám, nem volt erőm visszajönni. Két mesekönyvet kapott, és hátha majd máshol kap játékot is. A levélen viszont nagyon röhögött, amit a Mikulás írt neki. Azt meg nagyon jó volt látni, hogy készülődni neki is majdnem akkora öröm, mint amikor megkapta a csokikat. Ahogy várta, ahogy csillogott a szeme, ahogy egyesével rohant oda a rajzokkal az ablakhoz! Kommersz, tudom, de mostanában egyre többször veszem észre a csillogó szemét, a tiszta nevetését, és egyre többször tud csak ez számítani.


1 megjegyzés:

  1. Nálunk sosincs játék, csak 1-1 könyv + finomságok. Nagyon boldogok így is, tényleg, csillog a szemük, sztem Bobó sem hiányolt játékokat. A Télapó nem erről szól, hanema várakozásról, a csodáról. :)

    VálaszTörlés

Mit szólsz?