Egyszerűen imádom, hogy neki is vannak saját cuccai és imádom, hogy ezek a cuccok itt vannak a mi cuccaink között. Ráadásul ezek általában picik, édesek és babaillatúak. Imádom mosni őket (kivéve tudjátokmikor), teregetni őket, imádom, hogy ha válogatom a szennyest, ki-ki esik egy apró kis zokni vagy póló, az övéi. Imádom ,hogy a fürdőszobában van egy plusz törülköző a fogason, az övé. Imádom, hogy a lakásban mindenhol van széthagyva valami, ami az övé. A konyhába is beférkőzött a cumisüvegeivel és egyéb kifőzendő cuccaival. Az étkezőasztalon a sétálós kellékei vannak általában, a nappaliban le van terítve a játszószőnyege (hamarosan összeszereljük a járókáját), itt van az autósülése, amiben szintén előfordul néha. Textilpelusok mindenhol szanaszét vannak sajnos hagyva, néha körbemegyek és eltüntetem őket. A hálónkban is van egy kiságy - az éjjeli rezidencia (ahonnan lassan ki kéne rakni...)-, a saját szobájáról nem is beszélve. Megszületett és azóta itt él velünk, kezdem felfogni, hogy hárman vagyunk, új családtaggal bővült a párosunk és mostantól mindig itt lesz velünk. (Illetve remélem csak huszonpáréves koráig.)
Ez olyan édes :) Bezony, beférkőztek közénk.
VálaszTörlésMár megint olyat írtál és fényképeztél, amiért verem a fejem a falba, hogy miért nem nekem jutott eszembe :-D
VálaszTörlésDe lehet, hogy ezt plagizálom, ne tessék lebuktatni aztán Olivér blogján :-)
Egész nyugodtan :)
VálaszTörlésNekem is van ám ilyen fordított helyzetben, majd mondom legközelebb, már nem emlékszem mik voltak. :)
Ja. Ez a bejegyzés nekem is nagyon tetszett... Ennek hatására úgy meghatódtam ma, amikor megláttam az előszobában elhagyott csörgőit, meg a felakasztott mini-kabátot :-)
VálaszTörlés