A héthetes szülinapom pont Anyák napjára esett és kihasználandó a jó időt, kilátogattunk a dédszüleimhez. Nagyon jól éreztem ott magam, de még rengeteg felfedeznivaló vár rám ebben a kertben, úgyhogy lezsíroztuk, hogy megyünk még a közeljövőben! Most viszont rettentő fáradt vagyok, épp csak arra volt erőm, hogy anyukámnak megmutassam, melyik képeket tegye fel, beszéljenek azok helyettem. Íme:
Itthon még csibészkedtem picit.
Megérkeztünk, felhánytak valami asztalra...
...aztán körbeálltak, mint valami műemléket.
Anyukámnak 10 perc pihenőt engedélyeztem tegnap, hogy ő így töltötte, és nem cumizással, az az ő baja.
Zsuzsa-mama ébresztgetni próbálja az alvó oroszlánt, nem sejtve, hogy az pár másodperc alatt képes átcsapni édesdeden alvó csecsemőből, ordíííító vörösfejű vadállattá.
Na, ezt állat volt! A fűben heverészhettem...
...anyukám dumált hozzám, mosolygott rám...
...egy picit még kértem volna enni, de nem engedték.
Megint volt vállon-heverészés, még mindig utálom.
Ezt viszont nagyon szeretem, áldom a doktornő eszét, hogy a tudatlan szüleimnek megtanították ezt a pozíciót.
Rengeteg látnivaló volt a kertben.
Nagybácsik csatornát pucoltak.
Bálint nagybátyám olyan erős, mint egy bika, sokat szeretnék tőle tanulni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?