Kísérletek folynak

Tegnap éjjel Botond a szokásos fél 4 helyett fél 3-kor ébredt. Lepergett előttem, hogy ha akkor megetetem, legközelebb, lehet, hogy fél 6-kor kel és az már reggelnek számítana, tehát kelhetnék fel vele... Na, neeem! Ami sok az sok. Hirtelen ötlettől vezérelve bedugtam a cumit a szájába, kiköpte, kimentem pisilni, közben ordított két percet, visszatérve megint megkínáltam a cumival, elfogadta. El voltam szánva, hogy én bizony meg nem etetem fél 4-ig. Győző is felébredt, közöltem vele, hogy lehet, hogy egy órán át üvöltés lesz, de szerencsére kb a harmadik próbálkozásomra végleg eldugult és aludt tovább 4-ig! Megkapta a jutalomfalatját, a 100 ml tejecskét.

Tegnap egész nap ezen töprengtem: szerintem nem azért ébred fel, mert éhes, hanem mert már "kialudta magát" és megébred. Mivel én nem igény szerint kezdtem őt etetni, hanem háromóránként, ezért én, a dög, nem ismerem fel álmomban is, hogy mikor sír azért, mert éhes, de azért egyre jobban ismerem a fiamat és állítom, hogy éjjel nem azért ébred, mert enni kér. Az más kérdés, hogy ha adok neki, örömmel elfogadja és nyolc-tíz perc alatt bepuszilja. Tehát, mivel ő nem éhes, én pedig június óta nem aludtam végig egy éjszakát sem, de március óta öt óránál többet sem aludtam, döntöttem: megpróbálom szép lassan kitolni a hajnali étkezését. Ez nem azt jelenti, hogy hagyni fogom sikítozni, berekedni éjjel és éheztetni fogom, csak nem kapom ki az első nyekkenésre és öntöm bele a tápszert, hanem amíg lehet, megpróbálom ilyen-olyan módszerekkel elcsitítani, aztán ha már nagyon nem megy, megetetem. A tervem: Most annyi a kikötés, hogy fél 4 előtt semmiképp. Két hete magától ekkor kel, tehát így jó neki-ezt kijelenthetjük. Ha az időhúzós játékom hatására magától bármennyivel tartósan később kel, akkor növelem a minimumot akkorra.