Két napja kezdte el a kezét (főleg a balt) a szájába gyömöszölni. Eddig csak a mutató vagy a középső ujját tudta beakasztani az alsó ajkába, de tegnap séta közben véletlenül rátalált a hibátlan ujjszopás technikájára. Azóta sem sikerült neki, pedig próbálkozik szegény. Ha nem tud beletalálni a szájába, rettentően ki tud borulni.
Nem is tudom, hogy örüljek-e ennek a fejleménynek. Az első gondolatom persze az volt, hogy biztos borzasztóan búbánatos az én kicsinyem és mert tőlem már semmi vigaszra nem számíthat, kénytelen saját maga megoldani a gondjait. Nagyon cuki, amikor szopizza a kezét, és nem lenne sajnálatos, ha nem kéne naponta százszor lehajolnom hozzá, hogy odaadjam neki a cumit, de a hátránya, ugye viszont az, hogy erről nehezebb leszoktatni. Az is igaz viszont, hogy hol van az még?? Még csak két hónapos, most csak az a lényeg, hogy most mitől érzi jól magát! Az is lehet, hogy múló hóbort és elmúlik magától. Mindenesetre egyelőre ez van, nyoma kellett, hogy legyen, hát tudósítottam.
Valamelyik kismamaújságban van most erről cikk, állítólag egyáltalán nem nehezebb az ujjszopásról leszokni, mint a cumiról, azt már persze elfelejtettem, hogy miért, de majd elolvasom mégegyszer és referálok.
VálaszTörlésBobó szupercuki, a posztjaid pedig nagyon szórakoztatóak, igazi rendszeres olvasó vagyok, aki időnként irigykedik, hogy ezt miért nem ő írta először :-D
Millus is kb. egy hete szopja az öklét! :) Ezért nem is engedem meg senkinek, hogy kézmosás nélkül hozzá nyúljon! Hát én sem tudom, hogy mi a jobb, a cumi vagy az ujj! :)
VálaszTörlésNagyon édes..
VálaszTörlés