Bá-ballagás

Bálint öcsém ma elballagott. Nem ment simán, de csak a gimnázium végére jutott.

Hosszasan tépelődtem, hogy menjünk-e mert 1. kissé betegek vagyunk, 2. a szervezők úgy érezték, hogy déltől kettőig lenne a legjobb lebonyolítani a ballagást, és a már fixnek mondható egy déli alvás ebbe bizony beleesik, de végül elmentünk, mert így tartottam helyesnek. Borzasztó mikor valaki a gyerekére való hivatkozással húzza ki magát programok alól, sose tennék ilyet!!! Ja, hogy már tettem? Azt úgysem tudja meg senki....

Bobó egyébként extra-szuperül érezte magát: két órát rohangált -a tűző déli napon ( egy öregasszonyba itt is belefutottunk, és módunk volt megtudni tőle, hogy vigyáznom kell a picire, nehogy leégjen...)-, ismerkedett gyerekekkel, lejmolt zabfalatkát, lépcsőzött, játszott a vasvillájával, majd az autóban három másodperc alatt elaludt (sajnos ugyanilyen gyorsan fel is ébredt 3/4 óra múlva, amint leállt a motor és az ágyába már igazából csak azért tettem le, mert nem csak felelőtlen /ld. vasvilla/ anya vagyok, hanem önző állat is és szusszanni akartam negyed órát az ő kedves társasága nélkül, de ő sem vette komolyan, mert esze ágában sem volt visszaaludni).

A Kiccsaládom nem hazudtolta meg önmagát. Nagymamámtól megtudtuk pl., hogy hogyan kell vadállatos fotós leporellós könyvet "olvasni" a gyereknek, mert azt csak egyféleképpen lehet és ahogy Ákos öcsém vagy én tettük, az nem a helyes mód. Nagyszüleim mindketten hozták a formájukat, velük mentünk, mert Győző dolgozott, az odaút alatt megközelítőleg 8x vesztek össze, az ottlét alatt kb. 4x, hazafele a kettő szorzataszor. Anyukám is hozta a formáját, mert nem bírta végigvárni a nagyfia ballagását és félidőben elment a pasijával cukrászdába. Bence öcsém is hozta a formáját, mert egyszerűen nem jött el. Győző is önmagát adta, mert nem volt hajlandó még vitába sem szállni velem arról, hogy műszakot cseréljen, hogy el tudjon jönni velünk. A focimeccset fontosabbnak tartotta. A Húgom farmerben és pólóban, Ákos öcsém baseball sapkában és szintén pólóban szerepelt, ez sem meglepő. Én viszont meglepő módon nem hoztam a formám, mert kivételesen nem kaptam semmitől hisztériás rohamot és egyik családtagommal sem dörrentem össze valami Botonddal kapcsolatos észrevételükön. A történet tanulsága tehát, hogy Botond és Én feddhetetlenek és tökéletesek vagyunk?????? Semmiféleképp, de ma jól szerepeltünk. Akinek feltűnt, hogy a címszereplő Bálintkáról nem sok szó esett, annak elmondom, hogy összesen max. másfél percet láttuk, míg a virágot a kezébe nyomtuk, majd míg a végén elköszöntünk és nagymamám a zsebébe csúsztatta a lét. Utána apukája vitte őket étterembe, úgyhogy a már megszokott módon, mi elkullogtunk. Délután hívtam, hogy beszélni is tudjak vele, de akkora hangzavar volt körülötte, hogy egy szavát nem hallottam, úgyhogy amit akartam, megtudtam: jól érzi magát.

Végezetül pár érdekes adat a ma készült fotókról, amiket az előbb másoltam be a "Bálint ballagás" című mappába. 

Összes kép száma: 44 db

Ebből :

amin csak Botond van: 22 db

amin Botond+rokon: 13 db

amin rokon Botond nélkül: 9 db

amin én is szerepelek: 0 db-ez is elég szomorú, de ami a legfontosabb:

amin Bálint öcsém szerepel: 0 db!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Lehet, hogy át kellene neveznem a mappát valami másra.....? Vagy kéne más forrásból szereznem Bálint-képeket??? 

Hugi, segítesz???

NO PHOTOS PLEASE

Az ördög vasvillája

A Városligetbe igyekeztünk, vártuk a buszt a 7-es megállóban, Bobó a babakocsiban kalimpált a szokásos szerszámaival, amiket általában a kezében tart.

Odahalad hozzánk egy öregasszony, majd lezajlik a következő párbeszéd:


-Öregasszony: Ne haragudjanak kedveseim, véletlenül sem szeretnék beleszólni az életükbe, de nem tudom nyugodtan nézni, hogy ez a csöppség kiszúrja a szemét ezzel a vasvillával!
-Én: Ez nem vasvilla, hanem egy műanyag gereblye.
-Öregasszony: Tudom, hogy nem az, de rossz nézni, hogy mit csinál vele.
-Győző: Köszönjük, de tudunk vigyázni a gyerekünkre!

Ezután az öregasszony eloldalgott én meg arra gondoltam, hogy az ilyenek mire számítanak? Komolyan azt hiszik, hogy a fenti jószándékú tanácsra a következők valamelyikét fogjuk válaszolni????

-Jesszusom, észre sem vettük mivel játszik, köszönjük szépen, hogy szólni tetszett!!

-Nem tudjuk, honnan került a kezébe, nem mi voltunk!

-Hűűűűű, mi erre nem is gondoltunk, de maga ugye sokkal tapasztaltabb nálunk, köszönjük szépen, elvesszük tőle ezt a valóban veszélyes tárgyat!

-Tényleg? Hát, mi azt hittük, hogy ez egy műanyag, tompa, kisgyerekeknek való bevizsgált játékszer, de most, hogy jobban megnézzük, ez valóban egy életveszélyes VASVILLA!!!!!!!!!!!!!!!!!! Köszönjük szépen!!!!

ÍME A VASVILLA:

Családi Kisszínes

Egy blogban írtam ezt kommentnek és gondoltam ide is beszúrom, mert vicces:
A Reszkessetek betörők 1-2 egy időben minden áldott nap bekerült nálunk a videóba, úgyhogy mindenki kívülről fújta az egészet.
Aztán egy nap, Bence öcsém szeretett volna kimenni a konyhából, de a padon az apja eltorlaszolta az útját. Egy ideig szép csendesen szólongatta, de az apja nem figyelt rá vagy nem akart megmozdulni, erre ő:
-Engedj már ki, te mocskos állat!
(A Tartsd meg az aprót, te mocskos állat analógiájára...:)))))) )
Mindenki szakadt a röhögéstől, kivéve a címzettet.

Na még egy Kicsilány!!

Merthogy csupa-csupa lánybabákkal vagyunk körülvéve és most született még egy: Annabella. Egy nagyon szívemcsücske barátnőm gyönyörű kicsilánya, akihez ezúton is gratulálunk!!!!!!!!!!!!!!!!

És bár borzasztóan sajnálom, hogy végül nem lehettem benn a szülésnél, ahogy eredetileg tervezgettük, mert Bella kisasszony valamiért úgy gondolta, hogy keresztben helyezkedik el az anyukája pocakjában, hogy véletlenül se születhessen meg természetes módon, de végtelenül megtisztelő és megható volt, hogy Annamari rám gondolt, komolyan, és miután megkért, napokig tiszta szülési lázban égtem, aztán már egyre biztosabbá vált, hogy császározni kell, úgyhogy szertefoszlott a nagy kaland. reménye. Na, majd legközelebb!

(Érdekességképpen elárulom, hogy a kis Annabella ugyanannál az orvosnál született, mint annak idején én és ugyanabban a kórházban, ahol bő egy éve Botond. Tavaly össze is futott anyukámmal a prof -megismerték egymást - , majd utána bejött a szobámba gratulálni és annyit kért tőlünk viccesen: ne terjesszük, hogy ő már 26 éve is vezetett szüléseket.)

Mindenesetre iszonyúan örülök, hogy végül zökkenőmentesen lezajlott a szülés és lám, lám, Barátném: csak végighordtad és csak egészséges lett!!!!!!!!! Gratulálunk!!!!!! Ha meggyógyultam, azonnal tépek megnézni!

Freddie & Bob

Lehet, hogy kicsit elfogult vagyok, mert gyerekkorom óta ő az abszolút kedvencem, de akkor is hasonlóságot vélek felfedezni a mozdulataikban. (A Bobóképek nagyon rosszak, de csak ezeken kaptam el a pillanatot.)

Találós kérdés 5-6.

A kérdések
 

• Szerintetek aludt ma délelőtt a fiam?
• Mi az ott a lepedőn? (És a párnáján is, csak az nem látszik, mert kidobta. És a száján is, csak azt a fotót nem teszem közzé, mert már ez is messze távol esik a jóízlés határaitól, de ez is az életünk része, vállaljuk, nehogy kedves várandós vagy babát tervező olvasóinknak illúziói legyenek...)

A válaszok

Hát, lányok, de bizony.....ez nem más, mint Bobókaki....Előtte reggel már kakilt, úgyhogy rá sem néztem, hagytam hadd hemperegjen, aztán mikor már tudtam, hogy nem fog aludni, úgy döntöttem,  elmegyünk végre Ringatóra, felöltöztem, mindent előkésztettem, már csak őt kellett volna kikapnom az ágyból és gyorsan megetetnem, így is sietnünk kellett, erre bemegyek hozzá és mit látok....? Ezt. Azzal a különbséggel, hogy a felső ajkán is volt egy kis galacsin, de ezt nem részletezem, villámgyorsan lependerítettem onnan, lefotóztam (naná), a keze szerencsére nem volt szaros, ellenben a párnája merő kaka volt, én nem tudom mit keresett a feneke a párnán, de nem volt idő tanakodni, gyors zuhany-átöltözés (Jutki: szerencsére a póló megúszta :) ), a szaros cuccokat csak Ringató után tudtam beáztatni...ami egyébként elég jó volt, bár nekem kicsit sok volt a 30 anyuka-30 gyerek, de utána a Stefánia kultúrpalota kertjében/medencéjében még elmolyoltunk egy órát, aztán ebéd után tiszta ágyneműben ki-ki a maga ágyában pihentük ki a délelőtt fáradalmait. Sok minden elmondható, kivéve, hogy egyhangúan telnek a napjaink...

Átállóban

Mármint két alvásról egyre. Szeretem a rendszert, szeretem, ha pontosan meg tudom mondani, hogy mikor fogunk elindulni és odaérni valahova, szeretem, hogy kiszámítható és rendszeres a napunk. Ennek persze az az ára, hogy 1. icipici kora óta az alvásaihoz igazodunk, nem hurcoljuk összevissza, 2. néha fel kell ébreszteni, akár a legédesebb álmából. Mindkettő megéri.

Napközben nagyon hosszú ideje úgy alszik (bár már inkább múltidőben kellene írnom), hogy fél 10-kor leteszem, kb 10-re alszik és kb 11-ig, majd délután fél 4-kor leteszem és kb 4-től kb 5-ig alvás. 

Nézzük az előnyeit:

• A délelőtti alvása után egész hosszú programot lehetett szervezni, majd délutánra hazaérni. 
• Kétszer tudtam így szusszanni napközben, amit imádtam. Délelőtt amikor letettem, megreggeliztem szép nyugodtan, elolvastam a dolgaim a neten, megcsináltam a gyümölcsét, majd filmet néztem. Ez volt a nyugis órám napközben.
• A játszótér viszonylag nyugis terep volt számunkra, mert a nagy déli alvás idejét mi lenn töltöttük. Gyűlölöm a rengeteg gyereket és főleg anyukát. 

A hátrányai:

• Képtelenség olyan babákkal programot egyeztetni, akik viszont már csak egyszer alszanak.
• Ebéd után nem lehet ledőlni aludni. Ez néha rettenetes.

Most viszont úgy állunk, hogy a két alvás sok, az egy viszont talán még (néha) kevés.  Egyre ritkább, hogy összejön a fenti pontos menetrend és általában a délelőtti, de néha a délutáni alvás kimarad. Már nem készülök ki az ilyesmitől, sőt általában ilyenkor úgy fel van pörögve önnön jófejségétől (=hogy keresztülhúzta a számításaimat), hogy néha sokkal jobb kedvű, mint amikor alszik. Aztán persze ahogy fárad, nyűgösebb, de általában viselhető. A képeken egy ilyen nem-alvás után látható. Ilyenkor leveszi a zoknijait, kidobálja az ágyneműit, behúzza a pelenkázószivacsát, kopácsol a cumijával a pelenkázón, stb. Iszonyú édes egyébként. 

Felkészültem már az egy alvásra, nem ér a dolog váratlanul, de ez most zavar, hogy kiszámíthatatlan, mert van néhány programunk, amihez nem ártana tudnom előre, hogy mi lesz...Mindenesetre figyelem, próbálom követni, pár napig még biztos leteszem rendes időben délelőtt, aztán meglátjuk. Az egyalvás is jó, csak legyen hosszú!
Előnyei:

•  Végre tudnánk járni Ringatóra, Mókustornára, stb.

• Ebéd után le lehet feküdni aludni.
• Könnyebb lenne a programegyeztetés egyszer alvós babákkal. 
• A családom végre békén hagyna. Bobó születése óta képtelenek feldolgozni, hogy 2-kor ebédel a gyerek és utána NEM fekszik le. 
• Talán egy egész filmet is végig lehet nézni, míg alszik. 

Hátrányai:

• Nem fogok tudni nyugodtan megreggelizni. 
• Az Interneten csak a nap folyamán valamikor később tudok szépen végigolvasni mindent.
• A játszótér zsúfolásig tele lesz idegesítő kölkökkel és szoptatásról és bölcsődékről fecsegő anyukákkal. (Én is ilyesmiről dumálok ám, de az más!)
• Győző pont akkor megy el itthonról, ha délutános, amikor még aludni fog Bobó, fel fog ébredni a motoszkálásra. 

Nincs tehát még végleges ritmus, remélem hamar beáll, mert így pl. hogy megyünk pénteken  vendégségbe, ha nem alszik el délelőtt, amit pedig már olyan régen tervezünk??
Zárásként két kép, amikor viszont elalszik. Egy nappali és egy esti. Ps: a zoknit nem én vettem le róla. Azt csak akkor érdemes visszaadni rá, ha elaludt, különben újra leveszi és kidobja.

Hát, nem édes???

Bobkacaj

Gryllus Vilmos koncerten

Mivel teljesen rá vagyunk kattanva Gryllus Vilmos Dalok 1-2-3 című lemezeire és hónapok óta általában ez szól itt nálunk, elkezdtem levadászni magunknak egy koncertet. Eredetileg Maszkabál koncertet szerettem volna, de mint kiderült, azt csak a farsangi szezonban játssza a Művészúr, úgyhogy maradt ez. Ingyenes, szabadtéri és pont azok a dalok, amik nekünk kellenek!! Az viszont elég nagy gondot okozott, hogy 3-kor kezdődött, így a napirendünket teljesen fel kellett borítani, ezért én már napok óta ezen agyaltam és eszembe is jutott a tökéletes megoldás, de hiba csúszott a gépezetbe, így nem a terveim szerint haladt a nap,  így volt részemről őrjöngés és vérnyomásemelkedés, Bobó részéről meg némi nyűglődés majd kis sikítva ordítás, de végül csak sikerült elaludnia, az első dal közben ébresztettük fel. 

Megjöttek Simiék is, és bezúztunk az első sorba, a földre a színpad elé. Hihetetlenül élvezte Bobó és asszem Aliz is, bár ő visszafogottabban bulizott. Bobó állandóan fel akart menni a színpadra, ezért egy pizzás csigát a kezébe kellett adnunk, hogy nyugton maradjon, de aztán már elég szépen viselkedett, táncolt rengeteget, olyan édes volt, mert amikor egy-egy kedvence csendült fel, fülig szaladt a szája és kezdte roggyantgatni a kis térdeit, vigyorgott rengeteget és élvezte az egészet. 

Nézte a többi gyereket is, mutogatott, kicsit mászkált, néha bepróbálkozott a színpaddal, szóval nem ülve nézte végig tátott szájjal az egészet, de ezt nem is várnám tőle. 

Egyébként fantasztikus egy pasi ez a Gryllus Vilmos, hihetetlenül profi és szeretetreméltó. Ahogy meg a dalokat énekelte.....zseniális!!!! Ilyenkor legszívesebben megvenném az összes lemezét, és teletömném a zsebét pénzzel, hogy valahogy viszonozzam neki, azt amit ő nekünk ad nap, mint nap azzal, hogy itt szól a hangja a lakásunkban reggeltől estig, Bobó a Bál-báll-al kel és fekszik, folyton azt akarja nézni vagy hallgatni, de a többi lemezéért is odavan teljesen, pedig még csak egy éves....Szóval nem is tudom, hogy kellene ezt megköszönni ennek az embernek, de valahogy kellene...

Befejezésül álljon itt egy rövid lista arról, hogy miket evett ma délután a fiam:

• ébredés után egy puszedli
• koncert közben egy egész pizzás csiga
• egy falat melegszendvics a Mózi-famíliától kunyerálva
• néhány szem aszalt ananász ugyanabból a forrásból
• egy banán, mert uzsonnaidő van
• sok kanál málna-ribizli-és csokifagyi és egy kevés tölcsér, mert a Daubnernél meg kellett állni fagyizni

Összes kép itt.

Állatkert akkor és most

Miss Antikreatívanyu

Mint ismeretes, nem vet fel minket a pénz. Jó lenne valami plusz bevétel, kiegészítő jövedelem. Sokat töröm a fejem, mi lehetne az, amit itthonról lehetne csinálni és marha sokat fizet. Hát, a megoldást még nem tudjuk, azonban az biztos, hogy mi nem leszek másodállásban: gyerekkönyv illusztrátor.

Ha már vettem ma egy doboz zsírkrétát a Botigyereknek, de az nem csinált vele egyebet, mint hogy kettéharapta, illetve szétdobálta őket, így én vettem őket a kezembe és lerajzoltam neki a három topvadállatját. A bagoly nagyon tetszett neki, a róka so-so, a tigrissel nem nagyon törődött. A rajzelemzéseket megelőzve jelezném, hogy 2-es/3-mas voltam rajzból, tehát e három szösszenet grafikusi pályám eddigi csúcsa, igaz, az iskolában állandóan krumplit kellett rajzolni, aminél minden könnyebb, még a bagoly is. Azért gyorsan az én véleményem, így utólag: a bagollyal elégedett vagyok, a tigris sem rossz, kétségtelenül a róka a leggyengébb láncszem, se a feje, se a farka, se a lábai nem stimmelnek...

Szegény Botikám, mi vár még rá ilyen anya mellett...se rajzolni, se énekelni, se kézműveskedni, se kreatívkodni nem tudok...Viszont remekül kalapálok, szöget verek, ráspolyozok, fűrészelek, stb. Ennek viszont az iskolában nem sok hasznát fogja venni, amikor majd sorra kell gyártani a kézzel készített házi feladatokat....

Bobókedvencek 2. rész

Bobónak mindenben és mindenhol van kedvence. A teljesség igénye nélkül.

• A Maszkabál dvd és zene egyaránt, ezen belül a Banya, a Skót, a Tigris, a Szakács és a Bál, bál...ezt mondja is. Naponta húszezerszer: bábbbáá. Sok mindenre mondja ezt a betűsort, de ez félreérthetetlen. Kéri, követeli, könyörög érte. Napi max egyet engedek, de sokszor sikerül megúszni, csak ügyeskednem kell. Nem akarom, hogy a tévét bámulja egész nap.  Az apja zseniális ötletére rátölöttük az mp4 lejátszóra, így az autóban is szól a Bál, bál, maszkabál, így végre nincs dráma, ha megyünk valahova.
• Zenében: Gryllus Vilmos: Dalok 3: Kicsi út hova mész az abszolút kedvenc, de erről az albumról még sok másiakt is imád, ezért visszük vasárnap el élete első (Gryllus-)koncertjére-ha a * időjárás engedi. 
• A könyvei közül rengeteg kedvenc van, de mostanában talán a Kisvakond és a tavasz, azon belül pedig a róka, de erről majd később.
• A fürdőshalai közül az ámbráscet.
• A gumiállatai közül a tyúkanyó. 
• Az autós golyópályájában a rózsaszín autó a kedvence, épp ezért ez általában nincs is meg, mert mindenfelé elhordja. 
• A homokozós cuccai közül a keresztszüleitől kapott nagy lapát és nagy gereblye az, amit hurcol magával mindenhova.
• A hangutánzós baromfiudvarában pedig a malac, amit folyton kivesz és viszi magával. 
• Van egy gagyi műanyag állatos formabedobója, abból a tehén a kedvence. 

És akkor térjünk rá a bejegyzés apropójára, a bagoly-tigris-róka mondakörre. 

• A rókával kezdődött, a Kisvakond és a tavaszból, mert ott folyton azt a két lapot kellett nézni és "mesélni" neki, a mese vége, illetve gyakran az eleje sem érdekli, csak a róka. Újabban már a róka szeme. Kezdtem tágítani a kis beszűkült látóterét, kerestünk más könyvekben is rókákat, nem tudtam mekkora bajt szabadítok ezzel magunkra. Azóta ugyanis az egész napunk másból sem áll, mint hogy rókákat, baglyokat és tigriseket keresünk. 
• A bagolymánia nem is tudom hol kezdődött, de a Zsuskáéktól kapott Kisvakondos naptárunk áprilisi illusztrációjával teljesedett ki, mert azóta naponta háromszáznyolcvanszor rohan oda, és mondja h "Ba" (ezt is sok mindenre mondja, de ez is felismerhető). Minden mesekönyvében tudja, hogy hol a bagoly és akárhol lát egy baglyot, kirohan az előszobába a naptárhoz és magyaráz, hogy ott is egy bagoly! 
• A tigris-fétisre sem emlékszem, hol eredt, de jelenleg ez a három állat a csúcs nálunk. Ma a játszóházban volt egy tigrises kuka, nem tudtam elrángatni mellőle, a végén már darabjaira szedte. Már elővettem neki igazi, nagyfiús, állatos képeskönyveket és megvadulva nézegeti bennük az említett vadakat. A Vidám mesékben újabban nem hajlandó végighallgatni egy mesét sem, mert oda kell lapozni az összes rókához, ami van benne-szerencsére nem sok. Csoda ezek után, hogy olyan ágyneműt kerestem neki, amin róka is és bagoly is van? Imádta, amikor felhúztam neki. Vettem neki egy totyógós baglyot, az is tetszik neki. 

Amikor a bordűrjét kiválasztottam, tudtam, hogy nagy sztár lesz, hát most ért be a dolog. Két napja ki-be rohangál a szobájába és mutogat a tigrisre. A dolognak két szépséghibája van:

1. a bordűr nekem mellmagasságban van, tehát A) ölben kell tartanom, ami tekintettel a szerény tíz kilójára, nem csekélység, B) a pelenkázójára kell feltennem, ami pedig marha uncsi nekem, mert közben semmit nem tudok csinálni, mert vigyáznom kell rá, na és persze magyaráznom, mi micsoda;

2. a bordűr mintája ismétlődik, tehát nem egy tigrist kell naponta harmincszor megtekinteni, hanem vagy tizenkettőt...és persze minden alkalommal mindegyiket olyan lelkesedéssel, mintha akkor fogadnánk be vizuálisan életünkben először. 

Hát, így állunk a vadállatokkal. Szombaton -ha a * időjárás engedi- megyünk állatkertbe, kíváncsi vagyok mit kezd az igazi bagollyal, rókával, tigrissel.  (Szerintem semmit. )

Esős napok...

Feszült vagyok, úgyhogy csupa olyannal tarkítanám a bejegyzést, amit ki kellene csillagozni vagy húzni vagy fütyülni, úgyhogy a *-ok helyére képzeljetek oda egy-egy csúnya szót. 

Hiába csináltunk mindennap valami szuper kis programot, * nyűgös napjaink vannak és amikor megláttam ma reggel amint a * Németh Lajos beszámolt róla, hogy tulajdonképpen jövő hét végéig esős napok lesznek, majdnem elsírtam magam. Botond sincs jó passzban- finoman szólva-, tuti a foga is * fáj, mert megállás nélkül a szájában matat, folyton ki akar menni az erkélyre és a folyosóra, valamint -ami eddig abszolút nem volt rá jellemző - * rosszul eszik és ezzel az őrületbe kerget. A reggelivel és a vacsorával nincs gond, mert a kenyeret számolatlanul tudja enni (csak akkor hagyja abba, ha elfogyott, amíg látja a tányéron, addig nyomja magába), viszont a tízórai és az uzsonna botrány: a gyümölcsöt csak turmixolva volt hajlandó mindig is enni, most viszont 3 faalt után rázza a fejét és nyüszít. Ha viszont darabkákban adom, még hangosabban nyüszít. ****. Bekeményítettem és nem a könnyebb megoldást választom (keksz, rudi, puszedli vagy ilyesmi), hanem küzdünk. Az ebéd dettó. Olyan ételeket nem hajlandó megkóstolni sem, amit eddig imádott. Kedden pl. Simiéknél voltunk (ez a nap volt a mélypontunk), ott végül túrókrémes kenyeret ebédelt miután az én isteni répafőzelékemet, egy üveges bébikaját és Aliznagymama zöldbabfőzelékjét ordítva eltolta magától. * kiakasztott. A játékait csak piszkálja, Maszkabál dvd-t meg mégsem lehet reggeltől estig nézni, szóval eléggé meg vagyunk lőve. Kedden legszívesebben (a határán voltam) bevágtam volna az ágyába, rázártam volna az ajtót és sikítva elmenekültem volna itthonról. Az a szép, hogy én minél türelmetlenebb vagyok, ő annál nyűgösebb. Igen ám, de amikor nem jó, amit éneklek (rázza a fejét és nyüszít), nem jó a zene, amit beteszek neki (rázza a fejét és nyüszít), nem jó a mese, amit olvasok neki (rázza a fejét és nyüszít), csak mászik bele az ölembe, tapossa ki a belem, szanaszét karmol és nyüszít (!!!!!!), akkor nálam is elszakad a cérna. A keddi mélypont után én is kicsit erőre kaptam és ő is kicsit jobb kedvű lett, a mai nap pedig megint eggyel jobb (pedig ma még nem is voltunk kinn), úgyhogy azért már látom a fényt az alagút végén, csak sütne már ki a * Nap és mehetnénk végre a játszótérre!

Ironikus, hogy egyébként tökjó kis programjaink voltak:

- Szombaton voltunk Állatkert Játszóházban

-Vasárnap nem emlékszem mit csináltunk. Ja, szavaztunk délelőtt, délután meg volt Szandra és Kinga, majd Bobókeresztanyu.

-Hétfőn itt volt nálunk Zsófi, Dina, Júda, Judit és Lilla. Szuper kis nap volt, minden gyerek tökjól megvolt, Bobó Dinával iszonyú jól eljátszott, fogócskáztak, aztán bezárkóztak a gyerekszobába... :) Összes kép itt.

-Kedden délelőtt volt itthon a mélypont, ugye, dráma, dráma, dráma, dráma, majd Simiéknél egészen jól megvoltunk, de a délutáni alvás után megint botrány állapotban volt a kis drágám, úgyhogy hazajöttünk. Fotó nincs.

-Kedd este mondtam Győzőnek, hogy én másnap elhúzok az Ikeába, muszáj volt kimozdulnom, de végül együtt mentünk el, mert a * eső megint zuhogott és rájöttem, hogy az Ikea végülis tökjó program Bobónak, így is lett. Ő rohangált, mászkált, nézelődött az apjával, én meg vásároltam egy-két dolgot. Utána még kimentünk kicsit a Sugár és az Ikea közötti részre kavicsozni és ezzel hálsitennek el is ment a nap kritikus része. Délután még lejöttek Szandráék, úgyhogy végül ezt a napot is túléltük. Ráadásul vettünk Bobónak egy * szuper ágyneműt és néhány apró játékot.

-Ma pedig a folyosóig jutottunk, mert bár elkezdtem felöltöztetni, de a * eső megint elkezdett szakadni.

Itt volt viszont Bobókeresztapu, néztek együtt Gyerekdalokat és délután még megyünk egy másik játszóházba Szandráékkal. Btw főhőünk ma 13 hónapos. 

Holnap pedig ismét vendégeket várunk és hétvégére is szuper programjaink vannak, de azok szabadtériek lennének, szóval ha megtenné a * időjárás, hogy jobbra fordulna, * hálás lennék!

A családi szennyes

Megkértem Győzőt, hogy tegye már fel ezt a zoknit a szárítóra, mert leesett a földre.
Az eredmény:

Kérdés: Ki a Bobó?

Válasz: 

Olivér nálunk

Hat ok, amiért kell nekem egy fényképezőgép. Egy jó. Nem olyan, mint a miénk. Orsoborso :)  köszi a gyönyörű képeket!