Tényleg nagyon szeretem a rajzait. Imádom látni, ahogy kivetül a lelke. A lelkének talán az a része, amiben nem vagyok benne. Ami csak az övé. Mintha a titkos kis saját világát osztaná meg ilyenkor velünk, amit most és ezáltal fedez fel magának. Popper mondja mindig, hogy ha egy gyerek szorong, akkor nyugtalanítja, ha a rajzai vidámak. Akkor a rajzai legyenek borúsak, szorongáskeltőek, aggasztóak. Ha majd ilyeneket hord haza, nem tudom, akkor is lesz-e erőm örülni neki, most még így könnyű. Mert szerintem gyönyörű ez a rajza is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?