Játékterápia

Szőrszálhasogatás után következzék egy kis elengedettséget igénylő bejegyzés. A gyerek(em) csodálatos lelki érzékenységéről, önkifejezéséről, kettőnk összehangolódásáról. Nem írhatom le ide, milyen folyamatokon mentem keresztül az elmúlt héten, de annyit mondhatok, hogy Botond szombat és vasárnap esti játékából kiderülhet ez is. Merthogy pontosan azt tükrözte vissza - már megint -, amiben vagyok.

SZOMBAT

Nyelvvizsgám után, botrányos idegállapotban hazaértem. Lerogytam a szőnyegre, szerettem volna befeküdni az ágyamba, de persze, hogyan, gondoltam jobb engedni neki és játszani vele, mint ellenállni és pörögni tovább a kínomban. Gondoltam, lássuk mire megy ki a játék.

Amik elhangzottak, egyenként szinte egy-egy kis lámpát gyújtva a fejemben:
- Ne öljük meg ezeket a ragadozókat, barátkozzunk össze velük!
- Ne félj bemenni ebbe a sötét barlangba, nem biztos, hogy veszélyes tigrisek vannak benne. Majd én megnézem. Nincs is benne semmi, bejöhetünk nyugodtan.
- Nekem van nagyon éles fogam, de nem támadok vele, csak evésre használom.
- A T-rex-szel akkor barátkoztunk össze, mikor épp a legnagyobb veszély volt.
Ezek mellett még tojásokat keltettünk ki, a kezünkkel melengettük őket, vártuk, hogy maguktól kikeljenek, Botond végül kicsit rájuk koppintott, aztán hozott enni, inni a kikelő kisdínóknak, nekem vigyáznom kellett rájuk. Minden ősragadozót megtaláltunk, magunk mellé állítottunk, majd leült A dzsungel könyvét nézni. (Ami önmagában messzire visz engem, az emberek falujába meg nem érkezni akaró kisfiúval, és az őt veszélyzetető vadállatokkal, illetve az őt erre-arra csábító különféle vadakkal a főszerepben.)

VASÁRNAP


Rémséges regressziós szombat éjjelem és hajnalom, majd nagyon furcsa vasárnapom volt. Este hazajöttünk, tíz perc sírás után leültem vele játszani, ugyanis míg sírtam, a gyerekem kockákból kirakott....egy szülőcsatornát gyakorlatilag. Azt az instrukciót adva nekem, hogy "a kis Maugli eltévedt ebben a labirintusban, és nem talál ki." Azt hittem elájulok. Leültem mellé és elindultam. (Végülis ezt csináltam akkor már két napja. Éltem újra a születésem. Na, csak leírtam.) Mentem, mentem Mauglival, mindenkivel találkoztam a "labirintusban", kerestem a kifelé vezető utat. Közben még egy farkassal nagyon megbarátkoztam, akit szerettem volna, ha velem jön, de Bobó közölte, hogy "sajnos nem mehetek veled, én itt születtem, itt kell maradnom", aztán azt is közölte, hogy "itt az út végén lesz egy kis rész, ahol magányos leszel, de menjél tovább!" Itt már tényleg levegőt sem mertem venni, annyira szimbolikus volt és annyira összhangban volt a folyamataimmal, hogy magam sem tudtam volna terápiásabb dolgot elképzelni, mint ez a játék. Mauglit egy kapu (!) várta a labirintus végén, mögötte egy vidra és egy hód. A végén még egy lezárt szakasz volt, azt egy aligátor nyitotta meg Maugli előtt, így: "Te nem láttál engem, de én figyeltelek és láttam, hogy szükséged van rám.", majd, ha ez nem lett volna elég, berakott egy imádkozó sáskát (!) a labirintus szélére, hogy "Én végig itt voltam és én segítettelek téged." Megkérdeztem, hogy hol volt eddig, de azt felelte, hogy nem mondhatja meg, csak fogadjam el, hogy itt volt és segített. Ja, és Maugli vízbe született érkezett meg! Kinn én kerestem még a farkasbarátomat, de Bobó miután kihozta egy pillanatra a farkast, visszavitte ezzel a szöveggel: "Sajnos nem élhetek veled. Nekem nem itt van az otthonom.", majd hozott egy kiselefántot, aki legalább annyira jóbarátom lesz majd, mint a farkas.

Nagykirály ez a Bobógyerek. Meg nagy királyság, hogy így össze vagyunk kötve, igaz, rengeteg esetben pont emiatt nagyon nehéz is vele, mert mindig megtöbbszöröződnek a gondjaim, mikor vannak, és őt is terhelem, ha akarom, ha nem, de mindenesetre nagyon jó, mikor meg tudunk érkezni egymáshoz közel és egymást segítve kölcsönösen terápiás hatással vagyunk egymásra. És még egy kulcsmondatom lett a szombat esti játék közben, amit rengeteg szinten élek meg és szeretnék továbbvinni.

Először oda kell adni magam az erőnek, hogy aztán elengedjen. Amíg menekülök előle, kerget és fenyeget, a foglya vagyok. Ha megadom magam neki, felszabadulok.

Ez történik sok-sok szinten.