Vízibolhák, hangyák, szőrök

Mivel a szuperanyaságom a hűtő nem feltöltésére is kiterjed, így fordulhatott elő tegnap, hogy mikor kicsoszogtam vacsorát csinálni (életünk legszimbolikusabb játéka után, amit egyszer megírok majd), vettem észre, hogy nincs itthon pékáru, de a szomszédlány segítségemre sietett, csak meg kellett várnunk a felmentő sereget, így hősünk legalább háromnegyed óráig fürdött. Az utolsó tíz percben elkezdett vakarózni.
Először hangyákra gyanakodott. (Akiket nemrég szólított fel, hogy nem ölhetek meg, nyomhatok el, moshatok le a lefolyóba) Majd megvilágosodott: vízibolhák csípték meg! Vakarózott, kínlódott, szidta a vízibolhákat, végül ki is szedtem, törülközőbe csavarva kitotyogott a nappaliba, ahol ölbe vettem. Hozzáért a lába a lábamhoz, és megint megvilágosodott:
- "Áhá! A nyamvadt szőreid szurkáltak meg engem!!"


Megint itt tartunk.