Megyek érte az oviba. Ilyenkor mindig az a minta, hogy megállok az ajtóban, leguggolok, ő az ölembe ugrik páros lábbal, majdnem felborulunk, elkezd húzni kifelé, dumál. Majd felcsillanó szemmel megkérdezi, hogy mit hoztam neki. Tegnap elkezdtem hebegni-habogni, hogy elkenjem a témát (csak otthon akartam elővenni, amit vettem, utálom, ha útközben eszik, mert lassabban haladunk), erre halál flegmán:
- Hát, gondolom valami kaját csak hoztál, nem?
Tegnap kicsit később mentem érte, mint szoktam, be kellett iktatnom egy válságstábot Annabarátnőmmel. Odaugrik az ölembe vigyorogva, majd közli:
- Azt hittem, már sose jössz értem.
2013. január 24., csütörtök
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Látni akarom.
VálaszTörlés