2010. január 31., vasárnap

Munkanapló 3. hét

Szakdoga fronton megint sunnyogok. Nem vagyok kész az elméleti hátterem vázlatával (bár majdnem), nincs leütve egy betű sem, a kérdőíveim közül egyet sem küldtek még vissza.........alkotói válság :) Szereztem cikkeket, itt hevernek érintetlenül az asztalon, zsigeri undorom van az angol cikkektől, mert tudom, hogy nem fogom érteni. Magyarul is úgy fogalmaznak a pszichológusok, hogy tíz sor egy mondat, abból pedig maximum öt szó, ami nem idegen kifejezés, szóval ha még mindez angolul is van, alig van időm rá és nem is érdekel......akkor ez van, mint most: el sem kezdem. Na, de: Szerdán megyek egy konzultációra, remélem kapok néhány magyar cikket, elolvastam két szakdogát a témában, nagyjából azért már tudom, miről fogok írni. Kéne még még még anyagot gyűjteni, sok sok időt a gép előtt tölteni (érdekes, más dolgokkal órákat tudok tökölni, de ha munkáról van szó.....), neki kéne esni az angol irodalomnak és végre el kéne kezdeni írni!!!! Mindegy, hogy mit, csak írni már. Az a baj, hogy a nappali 2x1 óra, amíg Bobó alszik, eddig filmnézéssel vagy netezéssel telt, este pedig szintén. Sajnálom bármelyiket feladni, bár tudom, hogy luxus ennyi filmet nézni, meg a gép előtt rohadni, de függő vagyok. Legdurvábban az hangzik, hogy este, miután Bobó elaludt, ne zuhanjak le a gép elé, majd tévézni, olvasni és aludni tízkor, hanem tanuljak éjszakába nyúlóan?!?!?!?!? Na, ezt nem tudom elképzelni.....Majd talán, ha belelendülök.... Torna-fronton viszont üstökösként csillogok, most is háromszor voltam -egyedül!! Ebből egy gyilkos-step, egy sima alakformáló és ma is egy gyilkos. Ha pár éve valaki azt mondja, hogy vasárnap reggel tízre tornázni fogok menni -egyedül, akkora sátáni kacajt hallattam volna, amilyet még nem hallott a világ. Most viszont nagyon élvezem. Nem érdekel, hogy fogyok-e, és bár egyelőre lecsalom a gyakorlatok felét, a bokasúlyzók, gumikötelek és százas sorozatok pedig még az ellenségeim, egyszerűen jól esik a mozgás. A fogyás meg majd csak beindul útközben.

Almodóvar: Megtört ölelések

Almodóvar-mestertől először a Mindent anyámról-t láttam és egyből beleszerettem. A filmbe is és abba is, aki csinálta. Valahol itt kezdődött a művészfilm-rajongó korszakom, mely azóta is tart , igaz, változó intenzitással. A mester összes fellelhető filmjét megnéztem azóta és bár állítom, hogy nem való mindenkinek, én odavagyok értük. Beszélj hozzá, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Titkom virága, Szenvedélyek labirintusa, Volver, stb stb. Már a címük is izgalmas. Most pedig a Megtört ölelések, ami megint zseniális lett. Győző csak úgy hívja a (spanyol) művészfilmeket, hogy buzipornó. :) Ennél azért árnyaltabb a kérdés, de tény, hogy minden filmje főszereplői homo-és/vagy transzszexuális figurák, ráadásul a társadalom legaljából valók, a legbetegebb, legelkorcsosultabb, legvisszataszítóbb egyedek, akiket csak el lehet képzelni. Érdekes, hogy egyik filmje sem a szexről szól, mégis mindegyikben kiemelt jelenetet szentel neki, méghozzá általában igen rendhagyó képsorokkal. Mindegyik filmje kőkemény dráma, kegyetlen sorsokkal, kómával,csúnya betegségekkel, halállal, elválással, elhagyással, gyásszal, elmebajjal és mégis: egyáltalán nem lehúzós egyik filmje sem. Hihetetlen irónia van a történetekben, ezért sokkal inkább lehet (kár)örvendeni a filmjein, mint sírni vagy szorongani. Nem úgy vicces, mint a Dumb és Dumber és nem úgy tragikus, mint a Titanic. Talán mert nem amerikai és ez egyik legjobb tulajdonsága. Így életszerű. Ha azon gondolkodom, mitől művészfilm egy művészfilm, talán az életszerűségtől. Nagy romantikus vígjáték faló vagyok, de lássuk be Hollywood nem a való világot jeleníti meg (tisztelet a kivételnek), egyébként épp ezért esik jól nézni. Néha viszont épp ezért jó európai filmeket nézni, mert ezek a karakterek sokkal közelebb állnak hozzánk. Viseljenek bár női ruhát férfi létükre. Nem ez számít.

2010. január 29., péntek

HT: Game Over

Tegnap felhívtam a dokinéninket és ez a párbeszéd zajlott le közöttünk. -Csókolom, Mária! Egy kis megerősítést szeretnék magától kérni, merthogy kicsit elszaladt velünk a ló táplálkozás-ügyben. -Ezt úgy értsem, hogy a Botondgyerek rendes ételeket eszik? (nevetve) -Ühümm... -Miket? -Rakott káposztát, paprikás csirkét, tökfőzeléket, rántott húst, leveseket, ilyesmi...Semmi komoly... -Jóóóóóóóvan, életem, hadd egye! Mindjárt egy éves az a gyerek, ne egyen már szegény párolt borsót só nélkül, így is van, Bobókám!!!! Nem étel az, adjatok neki abból, amit ti esztek! (nevetve)
Tehát, igen. Elharapództak a dolgok a Bobópocak táján...Rászoktunk a lenti étterem menüjére, istenien főznek és nem is drága, majdnem mindennap onnan hozunk és egyre sűrűbben fordult elő, hogy neki már nem is főztem külön ebédet, hanem azt ette, amit mi. Egyszercsak azon kaptam magam, hogy már szinte mindent evett. Szépen elkezdi a levessel (hatalmas leveszabáló), majd folytatja a másodikkal. A húsokat összevágom neki (szegény még mindig kétfogú), a köretet csipegeti vagy én tolom a szájába. Mikor már nagyjából jóllakott, mi is elkezdünk enni, ő meg még kap a kezébe vagy maga elé jutifalatkákat, azzal elvan, míg mi is befejezzük az ebédet. Persze a kényelemnek ára van: folyton úgy néz ki az asztal környéke, mint ahol bomba robbant. Répák, tészták, husik taccsannak a földön, ő meg maszatol és disznólkodik önfeledten. Játszani nem szoktam engedni az étellel, ha elkezdi, akkor vége a mókának, irány a fürdőszoba és jön a kéz-arc-és nyakmosás. A levest (és az életet is) nagykanállal eszi, a főételt meg villával. Inni rég pohárból iszik. Egész nagyfiú már. Vacsorára azért lájtosabb kaját kap, vagy valami párolt zöldség, vagy tejpép (próbálom ritkán, de heti 2 megvan sajnos), de kapott már melegszendvics-katonákat is. Amit még nem annyira akarok neki: -dió, mák -magok -csoki (ma mondjuk kapott egy kis csokitortát nagypapámtól-biztos szarul nézett ki a gyerek és megsajnálta a kis vézna déduncsit) -tejet csak kajában, de próbálom hanyagolni -tejföl, tejszín módjával -csapvizet is sokszor kapott már vészhelyzetben, de ha van rá mód, forraljuk -gomba (bár nem tudom, miért nem ajánlják) -cukorügyben szigorú vagyok, se teába, se kajába, nincs babapiskóta és nincs egy kis keksz, egy kis valami, ha csak lehet, szeretném elkerülni, amíg lehet. Azt hiszem ennyi. Minden mást evett már vagy eszik rendszeresen. Reggelire szopizik, tízórai gyümi, ebéd ld. fent, uzsi gyümi (esetleg joghurt v túrórudi), vacsi megint melegétel + szopizik. Inni csak víz, sétára szokott kapni meleg teát üresen, de főleg az apjától, én elfelejtem sajnos és csak vizet viszünk magunkkal. Eddig mindent megevett, amit kapott, néha persze vannak hisztik, de általában rájövök, hogy mi nem stimmelt, korrigálom a hibám és úgy megeszi. Az étvágyával tehát egyelőre nem sok gondunk van. A mai menüje pedig jókai bableves és baracklekváros rizskoch volt....say no more.

2010. január 28., csütörtök

Homo erectus

Se videó, se fotó, csak a szavam igazolja: Botondgyerek ma fogta magát és felállt a szoba közepén. Épp az apjával beszéltem telefonon, úgyhogy ő élőben hallhatta a nyálcsorgatásomat és kappan-hangon ömlengő-Bobót-az-egekig-dicsérő monológomat. Tette ezt egyébként olyan természetességgel, mint aki egyenes derékkal jött a világra. Megismételte még vagy ötször, de az illusztrációra még várni kell. Azért, amikor délután megláttam, hogy áll a gyerekem egy szál magában a szoba közepén, a rend kedvéért elmorzsoltam egy-két könnycseppet.

2010. január 26., kedd

Produkció: hol az okos feje?

Apukája pesszimistáskodott, hogy kicsi ő még ehhez, korai még ez, blablabla. Én nem így gondoltam, igazam is lett. Igazából két nap alatt megtanulta. Ahogy ismerem, egy ideig csinálni fogja, aztán leszokik róla. Az integetést is régesrég csinálta egy ideig, aztán sokáig nem. Múlt héten kétszer megint integetett, azóta megint nem. Most visszaszokott a tapsikolásra is. Múlt héten már hibátlanul letolatott például az ágyról, el is akartam újságolni, de tegnap reggelre viszont elfelejtette, azóta megint csak így megy neki: :)

Óvatos duhaj

Tegnap újra bepróbálkoztunk a Dúdolóval, de a múltkor is csak mi voltunk, így ezúttal felkészültem rá, hogy dolgunkvégezetlenül távozunk, így is lett. Viszont volt lehetőségem újra rádöbbenni, mennyire fantasztikus gyerekem van és mennyire odavagyok érte.
Semmi extra nem történt, egyszerűen csak annyi, hogy míg várakoztunk a gyerekjátszóban, hátha jön más is rajtunk kívül az órára, Bobó egymillió új játékkal és néhány nagyobb babával körbevéve, ott ücsörgött a közelemben és nézelődött, majd egyszercsak felcsillant a szeme: meglátta a táskámat. Úgy megörült az ismerős tárgynak, hogy rögtön kimatatta belőle a labellóm és a kézkrémem és háromnegyed órán át ezeket majszolta önfeledten. Az új játékokhoz csak elvétve nyúlt, kelletlenül böködte őket, de a jó kis hazai lablellóm, az igen! Amikor kezdett oszladozni a gyereksereg, egyszercsak megindult és meg sem állt az üres teremig. Bekószált, majd megállt az ajtóban és ott kapaszkodott vagy tíz percig. Semmit nem csinált, csak nézelődött, míg az egyik néni meg nem zavarta és behozta a játszókenelbe, mondván, itt a sok játék, jöjjön ide. Biztos tíz gyerekből kilenc eszét vesztve próbálná végig az újdonságokat és játszana a többi gyerekkel. Ő nem. Ő figyel és vár, aztán megindul magányos felfedező körútjára.
Én meg így szeretem, ahogy van. Az éjszakai akcióit leszámítva, semmit, de semmit, egy fikarcnyit sem változtatnék rajta. Így imádom, kicsit érzékenyen, kicsit antiszociálisan, néha nyűgösen, néha idegesítően, de általában fülig érő szájúan és huncutságtól csillogó szeműen.

2010. január 25., hétfő

Fogócska

Semmi evolúciós magyarázatot nem leltem arra, hogy miért keményebb a bőr a térdünkön, de az okát már sejtem: a gyerekkori mászástól lesz ilyen érdes. Komolyan mondom, ez kegyetlen. Alig bírom követni, ő meg rendszerint úgy teper, mint akit puskából lőttek ki. Általában a következő mondatokra kezd el menekülni: "Bobó, gyere, tisztába teszlek!" vagy "Bobó, gyere, megyünk aludni!". De olyan is van, hogy unatkozik, egyszer csak rámnéz, megcsillan a huncutság a szemében és elindul. Várja, hogy kergessem, Időnként megáll, visszanéz rám és addig vár, míg utána nem eredek. Hát így telnek napjaink...

Produkció: egyedül búgócsigázik!

Figyelt, csak figyelt, aztán egyszercsak a kezébe vette és vérprofin pumpálja. Persze még ennél is jobb, ha én csinálom, ő meg elronthatja :)

2010. január 24., vasárnap

Munkanapló 2. hét

  1. Szakdogat: Fájdalom, de a szakdoga szempontjából kicsit eseménytelen volt ez a hét. Elkészültem a kérdőívek végleges verziójával, mindjárt elküldöm a két beépített emberemnek, akik reményeim szerint továbbküldik az összes alkalmazottnak, akik majd kitöltik. Ennyi. Semmi mást nem csináltam a héten. Igaz, hogy ez nagyon fontos, de luxus volt ez az egy hét, ha határidőre be akarom fejezni. Az elméleti háttérhez kellene anyagot szereznem és kitalálni, mikről akarok írni. De nagyon nem akarok belekezdeni, mert akkor indul a kemény meló...Jövő hét végére akarok némi anyagot és tudni akarom miből fog összeállni az elméleti hátterem.
  2. Torna-front:Itt viszont jeleskedtem. Hétfőn Ancival voltam, kedden egyedül (!!) gyilkos step-aerobic-on, tényleg nagyon durva volt. Nem szoktam izzadni, de ez megtette a hatását és a fél liter vizem is kevés volt... Három napig tartott mire elmúlt a görcsszerű izomláz a vádlimból. Pénteken pedig még egy óra Ancival. Jók vagyunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

2010. január 23., szombat

Bob, a mester

Állóvideó

Pedig valami tök mást akartam levideózni....

2010. január 20., szerda

Állókép 2.

Tejszínes, őszibarackos, füstölt sajtos csirke

vagy pulyka. Csíkokra vágom a filét, akármiből is van és egy kis olajon vagy vajon megpirítom, só, bors, szerecsendió kerül rá. Ha megpirult felöntöm tejszínnel, majd valamikor időközben rádobom a kisebb cikkelyekre vágott konzerv őszibarackot, nyáron természetesen lehet frisset, de a konzerv is isteni. Aztán amikor már majdnem teljesen kész, reszelt füstölt sajtot tolok rá és kész! Állatjó!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Amilyen egyszerű ez is, olyan finom!! Mazsolás rizzsel a legkirályabb! Fotó nincs róla, majd next time.

2010. január 19., kedd

Hó vs. Nap 1:0

Corn flakes-es, sajtos csirkecombi

Nem mintha annyit és olyanokat főznék, amit érdemes megosztani, de néha talán mégis.
Egész csirkecombok kellenek hozzá, próbáltam filével is, de kiszáradt és ízetlenebb volt, mint ez. Bőrét le kell húzni, jól beizélgetjük vegetával és bekenegetjük natúr joghurttal. Az okosok szerint jó ha áll egy kicsit, de szerintem az sem tragédia, ha nem. Ezek után beleforgatjuk corn flakes-be és reszelt sajtba. Biztos füstölt sajjtal még jobb, de most spórolósra vettük a figurát. A tepsi aljára most tettem bacont, mert múltkor anélkül volt és kicsit leégett, így viszont hibátlanra sikerült. Ráhelyeztem a combikat, közé pedig almacikkeket tömködtem. Fóliával be a sütőbe, nem tudom hány fokra és nem tudom mennyi ideig. Kb 1 óra talán, a végén fólia nélkül pirítottam 20 percet. Mennyei lett. Az eredeti reciért köszönet Alizanyunak! ;) Szeretem az egyszerű, de isteni, sütőbe bedobandó kajákat! Az apropó nagymamám szülinapja volt, aki mindig panaszkodik, hogy öreg ő már ennyi (most épp 11) ember vendégül látásához, úgyhogy kitaláltam, hogy a kaját visszük mi anyukámmal, ugyanis csak náluk tud leülni ennyi ember, tehát muszáj minden ünnepet ott tartani. A levest bevállalta nagymamám, én vittem ezt itt fenn, ni, anyukám pedig egy szintén isteni csirketortát. Plusz volt még zserbó és két torta....

A focilabda

Az úgy kezdődött, hogy a féléves szülinapi zsúrjára Alizanyutól megkaptuk őt: a focilabdát. Az elején is szerette, de egyszercsak azon kaptuk magunkat, hogy állandóan a bal kezében van. Tényleg, ha szem előtt van, fülig szalad a szája, odarohan érte és megy a bal kezébe. Ha elveszíti, akkor előfordul, hogy leselkedik az ülőgranitúrák alá vagy megáll a nappali egy pontján és pásztázza a terepet a kis szemével. Ha nem találja, azért nincs balhé, de nagyon megörül neki, ha meglátja. Bárhonnan kiszúrja a lakásban. Először rámnéz, majd elvigyorodik és startol. Mivel folyton a bal kezében van, úgy mászik, mint egy gorilla és mindent a jobb kezével csinál. Én néha szándékosan elrejtem előle, hogy a bal kezét is használja, de megfigyeltem, hogy akkor hajlamos valami mást szorongatni a bal kezében, pl. napocskát, pici focilabdát vagy valamit. :) A focilabdája amúgy lassan teljesen elfogy, a fekete foltok már lekoptak és a fehér festék is alig van már rajta, na meg jó néhány darabka is hiányzik a szivacsból, mert kikapirgálta őket. Szeretnék venni még egy ugyanilyet neki, de egyelőre nincs. Persze ott még nem tartunk, hogy sír, ha nincs meg, én meg, mondom sokszor eldugom, hogy ne csak arra fókuszáljon, de biztos megnyugtatja, mi lesz, ha teljesen elfogy a szivacs? :( Kajáláshoz és alvás előtt mindig elkérem tőle és a szeme láttára bedobom a labdás hálóba. Ha megyünk valahova, nem feltétlenül visszük magunkkal. Hazaérve vagy ébredés után az első dolga megkaparintani. A focilabdát. Az első fénykép három hónapja készült, érdemes szemügyre venni a labda állapotában beállt hanyatlást és amortizációs indexet számolni. És egy videó arról, hogy úgy mászkál, mint egy bedilizett gorilla a ketrecében. Még a fejét is úgy ingatja...Remélem azért odabenn minden rendben...

2010. január 17., vasárnap

Munkanapló 1. hét

Új rovatot indítok, legfőképpen csak a magam szórakoztatására illetve kontrollálására. Majd' egy hete kezdtem az projektekkel életem, erről akarok -legalább vázlatosan- beszámolni. 10 hét van hátra a szakdoga leadási határidejéig. Íme az első heti eredmények. Szakdolgozat fronton:
  • voltam konzultáción a témavezetőmmel
  • elkészült a szakdogám borítója (nagy dolgok ezek)
  • nyitottam egy Szakdolgozat című mappát a gépen (nagy dolgok ezek)
  • felvettem a kapcsolatot egy Bme-s nővel, akitől magyar nyelvű cikkeket remélek
  • összeállt, hogy mely kérdőívekkel vizsgálódom
  • ezeket elkezdtem bevinni az újonnan megismert Google.docs-ba , más kérdés, hogy elveszett egy részük-van még mit tanulnom ( cél a grid-master-cím :)
  • megírtam a kérdőívekhez az instrukcióm
Jövő heti ütemterv: kérdőívek full összeállítása, googledocs-osítása és elküldése a két vizsgálati csoportomnak. Két témába vágó szakdoga elolvasása. Torna fronton:
  • vettem egy nyolcalkalmas bérletet
  • elmentem egy alakformáló tornára -egyedül (!!!!!!!!!)
  • másnap (!!) egy kondizásra Ancival kiegészülve. Azért lett kondizás, mert a köcsög sztrájk miatt Győzi nem ért haza időben, így buktuk az órát, maradt a futó-lépcsőző-tekerő-gép, amit utálok. Értékelném, ha megegyeznének végre a felek, mert holnap is mennénk.
  • Fogyókúrára ugyan nem tettem fogadalmat, de jó lenne kicsit visszafogni magam. Hát, ezen a héten nem sikerült. Ettem a héten egy rakás After Eight-et, ma meg egy csomó zserbót, és egyébként sem bírok nem enni...
Jövő heti ütemterv: hétfőn és pénteken egy-egy óra. Kevesebb nass. Good plan.

2010. január 16., szombat

2010. január 15., péntek

Cruel Intentions

Egy film, ami az Every You, Every Me-vel kezdődik és a Bitter Sweet Symphony-val ér véget, rossz már nem lehet. De ami a két szám között van, az zseniális. Minden filmben vannak emlékezetes, jobban sikerült jelenetek, de ez a film csak ilyenből áll. Gyönyörű emberek, nagyon jó zene, szép, tiszta képek és a legfontosabb: ütős szövegek. Már az első alkalom után is szinte kívülről tudtam a filmet, annyira jó dumák vannak benne, hogy elképesztő. Sarah Michelle Gellar hihetetlenül dögös benne, Reese Witherspoon már itt belopta magát a szívembe, kár, hogy később feltűnt a Dr Szöszikben is, és még a kis takonyképű, szőke fürtösgyerek, Ryan Phillippe is imádnivaló, pedig utálom a szőke pasikat. Kiváltképp amikor rámosolyog az üvöltő pszichológusára, aki épp megtudta, hogy feltette a lánya meztelen képeit az Internetre. Még Selma Blair is isteni benne, akit szintén nem bírok. nagyon csavaros és ármánykodós film ez (szeretem az ármánykodást :) ), szuper fordulatokkal. Annyira gonosz, önző és törtető a főszereplő testvérpár, hogy öröm nézni! Úgy zseniális ez a film, ahogy van. Az egyik kedvenc filmem. 10 pont.

2010. január 14., csütörtök

VV Botond-mai epizód

Ebédre kicsit tartva ugyan a haragjától, de paradicsomos krumplit csináltam neki, zellerrel, husival. Eddig imádta, ma is betolt egy tisztességes adagot. Végre nem sikítozott én meg végre nem rohangáltam a konyha meg az étkező között, hogy mit adjak neki enni. Majd ettem (volna) én. Karfiolleves és spenót volt a menü az étteremben, ahonnan néha kaját hozunk. Na, a levesemből evett kb tíz evőkanállal, ami egyébként eléggé csípett, de úgy falta, mintha cukorka lett volna. Majd jött a meglepetés: szemet vetett a sertés pörköltes spenótomra is. Eddig úgy iszonyodott tőle, hogy az leírhatatlan, erre ma annyit evett belőle, hogy nem győztem adogatni neki. Megevett belőle több, mint egy egy bébiételes üvegnyit, mindezt ugye ebéd és leveske után. Ja, és a pörkölthusikból is elnyammogott hármat. Próbáltam elhozni az asztaltól, de a kezemet félrelökve követelte a további spenótfalatkákat. A végén már alig tudott mozogni, úgy telezabálta magát. Ki érti ezt a gyereket? Azt meg csak remélem, hogy a spenótban nem volt tej....

2010. január 13., szerda

VV Botond visszatért

Nemrégiben bukkant fel a címszereplő bandita és alighogy eltűnt, már újra itt is van. Hősünk ezúttal nem az alvásán variál -az beállt napi 2x1 órára-, hanem az ebédjén. Mit már számtalanszor beszámoltam róla, igen jó étvággyal fogyasztott nagyjából mindent. Nos, ennek is vége. Először is, a mi kajánk sokkal jobban érdekli, ezt megértem, sőt kap is belőle. Másodszor is, elege van a nagyon pépes cuccokból, ezt is megértem, kapja villával darabolva, van mit rágni, van mit nyammogni. Harmadszor, jobban kell neki ízesíteni, ez is rendben van. Nagyon sokáig még sót sem tettem a főzelékjébe, tehát simán párolt zöldséget evett jó ideig. Most már mindenfélét teszek bele neki, így szívesebben eszi. Igenám, de hiába ugrok meg minden egyes akadályt, mert pár napja azt sem eszi meg, ami eddig tuti siker volt. Olyan kajáktól fordítja el a fejét és visít fejhangon, amit eddig imádott. Ez már olyasmi, amihez egyelőre még nem tudtam alkalmazkodni és a megoldás várat magára. Most két napig francia hagymalevest evett, meg hagymás törtkrumplit májas hurkával, ma pedig kolbásszal. Múlt héten két napig az én lencsefőzelékemet zabálta, a mi húsainkat és köreteinket eszi. A szülinapi tejszínes barackos husit is falta, székelykáposztát is evett már, a levesekért meg odavan. A villámat rendszeresen elszedi tőlem, imád egész darab kajákat a saját kezével a szájába tenni és úgy megenni. Én ezt mind értem, egyre nagyobb, egyre önállóbb, de amit eddig szeretett, az miért nem kell neki?? Mi ilyenkor a teendő, erőltetni kell vagy újra megpróbálni este vagy csak pár nap múlva? Mit kell tenni ahhoz, hogy ne legyen válogatós? Mit kell tenni, amikor torka szakadtából ordít, mert nem kell neki a kajája, ami elvileg pont a szájíze szerint van elkészítve? Nem akarom, hogy megszokja, hogy egyet nyekken és kap valami mást, viszont megtömni sem szeretném, ha valami nem ízlik neki. Remélem ez is csak valami átmeneti hóbort, mert nem annyira tuti, hogy csinálom neki a jobbnál jobb kajákat, ő köpi ki ordítva. A gyümölcsöket egyelőre nem érinti a probléma és valahogy a vacsora is könnyebb. Ebédnél variál a gyerek.

2010. január 12., kedd

Külön anyukámnak

Hogy lássa az unokáját rugdalózóban is. Igaz ez az utolsó darab és ezt is mindjárt kinövi (ma még belepasszíroztam a karjait), lábfeje meg nincs is, de ráadtam, mert Varázsnagyi annyit siránkozik, hogy miért nem rugikban járatjuk a gyereket. Nekem jobban bejön a nadrág, hosszúujjú body, rá póló vagy mellényke kombó, de ebben is cuki! Pláne ahogy kikandikál a fehér húsa, amit szétpuszilgattam délután.

Állókép

Két-három hete gyakorolja, egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre áll meg teljesen egyedül. Általában akkor fordul elő, mikor a bal kezében valamelyik kedvenc tárgyát szorongatja (el nem engedné semmi pénzért) és a jobb kezével is meg kéne fogni valamit. Na, akkor már inkább áll egyedül, mintsem hogy valamit kieresszen a kezei közül. Leereszkedni sima ügy, felállni guggolásból még megy kapaszkodás nélkül, bár tegnap tett rá egy kísérletet, de úgy nézett ki, mint a "nagymama lehajol a szappanért". Fotózni majdnem lehetetlen, ezért is nem kürtöltem eddig világgá, de ma végre sikerült lekapni és ha nem is fogunk sajtófotó versenyt nyerni vele, azért az első olyan kép, ahol egyedül áll a gyerekünk.

2010. január 11., hétfő

Újévinemfogadalmakdefontoselhatározások

Ha újévi fogadalmakra nem is, de fontos célok kitűzésére mindenképp ragadtatom magam. Véletlenül futottak így össze a szálak és az sem szándékos, hogy év elején vágok bele ezekbe, mindenesetre komoly és fontos projekt mindegyik, csak legyen erőm véghez vinni őket.
  • A legfontosabb: végre nekifeszülök a szakdolgozatomnak. Másfél éve kellett volna leadnom, de a terhességem minden kapacitásom és gondolatom lefoglalta, képtelen voltam bármi másra koncentrálni. Néhány havonta emailt váltottam a konzulensemmel, de persze mindig meg is rekedtem ennyinél. Most valahogy több erőt érzek magamban, Bobótól is talán könnyebben tudnám csinálni, mint eddig, meg már az agyam is kezd kicsit újra kitárulni, sokszor érzem, hogy jól esne némi terhelésnek alávetni és jól lefárasztani magam. Estére a testem mindig hullafáradt, de az agyam pörög ezerrel. A témám megvan, a kérdőíveim megvannak, elvileg a két vizsgálati csoportom is megvan. A szakirodalom viszont szinte kizárólag angol nyelvű lesz, már előre hányok tőle, a statisztikában számítok Alizapu segítségére és persze mindenhez kell Győzim, hogy Bobeszkát távoltartsa tőlem és a számítógéptől, ha majd már ott tartunk, hogy írok gőzerővel. Legfőképpen meg magamnak kell hihetetlen belső erőket, energiákat és motivációkat mozgósítanom, hogy megírjam ezt a szart és egyszer s mindenkorra befejezzem végre az egyetemet. Drukkoljatok!
  • A második a sorban a tornázás (újra)elkezdése. Sosem voltam egy örökmozgó sportlady, egy ideje már cipelek magamon némi (=sok) túlsúlyt. Amikor terhes lettem, meggyőződésem volt, hogy a végére undorító hájpacni leszek, de meglepően keveset híztam, pedig a vége felé megettem napi egy tábla epresmilkát. A szoptatás áldásos mellékhatása pedig csak kedvezett az alakomnak, anélkül, hogy bármit tettem volna érte. Ez viszont már a múlté, Bobó már csak reggel és este szopizik, gondolom a tejem is fogy, így megint elkezdtek visszakúszni a passzívan leadott kilóim, ami nagyon nem tetszik. Ráadásul iszonyúan hiányzik a zenére tombolás, meg mozgás, táncolás (régen hetente buliztunk úgy, hogy szarrá tomboltam magam) és egyszercsak eszembe jutott, hogy milyen adaptív és egyben hasznos megoldás lenne bulizásos táncolás helyett a tornázás. Nagymamám megszponzorálta az első bérletem (egy részét), kinéztem a helyet, tök közel van és külön jó, hogy elvileg Anci is fog járni velem, így együtt azért biztos motiváltabbak leszünk, pláne, hogy júniusban mindkettőnknek (pláne neki ;) )csini ruhába kell bújnia. Szerdán startolunk, drukkoljatok, hogy ne adjam fel két hét után és lefogyjak annyira amennyire most akarok!!!
  • A harmadik a jogsiprojekt, ami sosem foglalkoztatott, de Bobeszkával igencsak megsínylem a hiányát. Karácsonyra összekoldultam az összeg kicsit több, mint felét, elkezdem, aztán majd meglátjuk, hátha valahonnan jön még hozzá pénz.
Mindhárom tervem legfőként időt igényel. Győző szerencsére sokat van itthon, Bobóval meg fantasztikusan elvannak, de mégsem szeretném, hogy amint ő hazajön, én kiteszem a lábam és hirtelen a fél napomat konditeremben, kreszórán vagy könyvtárban töltöm, úgyhogy amikor kirajzolódott, hogy ezt a három célt tűztem magam elé az elkövetkezendő hónapokra, gyorsan úgy is döntöttem, hogy a jogsi az, ami kicsit (max két hónap) csúszhat, a másik kettő fontosabb. A szakdoga tavaszi határideje márc. 31, de akkor sincs semmi, ha nem készülök el vele, de persze a cél az, hogy most gyorsan megírjam. Utána meg jöhet a jogsi, vagy majd meglátjuk mennyi időmet veszik el ezek a dolgok, ha belefér, elkezdem előbb. A sok tervezgetés közben persze folyton befurakodik az agyamba a csupamosoly gyerekem képe, akitől minden percet sajnálok távol maradni és még ha jól is esik olykor kimozdulni (mostanában többször is volt rá példa) és a magam útját járni, furdal a lelkiismeret, hogy magára hagyom, nem vagyok vele. Sokat agyaltam, de mindegyik dolgot muszáj elkezdenem. Ő meg már tíz hónapos, nagyon szeret az apjával lenni és szép lassan majd anyukámat is be szeretném vonni a Bobóvigyázásra. Talán a javára is válik, ha kicsit nélkülem is létezik, meg én is szokom a gondolatot, hogy van élet a lakáson kívül is. Fokozatosan és lassan, mert nagyon szeretem és szeretek vele lenni, szeretem látni, amikor először csinál meg valamit, az ő nevelgetése a legfontosabb projektem mind közül, úgyhogy ennek rovására semmi nem mehet. Drukkoljatok mindenhez, majd menetközben úgyis jelentkezem. Kéne egy lelkiismeret-tücsök, mint Tihamér Pinokkiónak.

Varázsnagyi akcióban 2.

Varázsnagyi ismét tiszteletét tette nálunk múlt pénteken. Míg én a konyhában ármánykodtam a tortával, ő foglalta le Bobeszkát. Hogy senki ne unatkozzon, anyukám minden labdának keresett egy tartókát:
illetve rendet rakott Bobó játékos dobozában (amit aznap tettem én is rendbe...). A közönséges nagymamák lehet, hogy csak szépen elrendeznék az összevissza odahajigált játékokat, nem így Varázsnagyi. Láncokat és karkötőket egy dobozba, dedós csörgőket egy dobozba, szájfényes és kenőcsös tubusokat egy dobozba, kindertojásbelsőket egy dobozba. Rend a lelke mindennek.

The Perfect One

Akkora amekkorát akartam és olyan anyagú, állagú, amilyet akartam. Maga a megtestesült tökély. A rücskös labdák ritka fajtájának a tökéletes példánya immáron csatlakozott a meglévő három rücskös és ezer másik labdánk seregéhez.
A szóban forgó labda beszerzése annyira központi kérdés volt az elmúlt heteinkben, hogy megérdemli, hogy külön posztot szenteljek neki. Egyébként teljesen véletlenül másfelé sétáltunk, mint szoktunk és egy lepukkant kisbüdös papír-és játékboltban bukkantam rá. 450 huf.

2010. január 10., vasárnap

Győzi 32

Tegnap volt Győzim 32. szülinapja. Délelőtt leszedtük a karácsonyfát, kitakarítottunk, Győző bevásárolt, majd levitte Bobót sétálni, míg én előkészültem itthon az ebédhez és a köszöntéshez. Mire megjöttek a fiúk, a kajával nagyjából kész voltam, a lufikat még reggel felfújtuk Bobesszal, (szegény majdnem megőrült, annyira meg akarta őket kaparintani, de várnia kellett). A díszítéssel kicsit elhúztam az időt, mert a felirat (köszi Alizanyu!) annyira összebogozódott, hogy már majdnem széttéptem dühömben, mikor végre sikerült kibogoznom, úgyhogy Bobó is már hulla éhes és nyűgös volt, ráadásul még át is kellett öltözni a meglepi ruhába, úgyhogy a partysapkát már csak erőszakkal bírtam ráadni, de a lufik és a tortán lévő tűzijáték feledtették a búbánatát. Győzit ott vártuk sapkában,Bobó angolmezben, tortával, soklufival, ajándékokkal, felirattal. Bontogatás, örülés, kajálás. Az ebéd isteni fincsi lett, az ünnepelt rendelte: pulykamell csíkok, őszibarackkal, tejszínnel, füstölt sajttal. A tortát előző délután sütöttem meg, nagy fondorlatoskodások közepette, anyukámék jöttek ide Bobeszkát lefoglalni, míg én összedobtam. Hogy izgalmas legyen a dolog, útközben jöttem rá, hogy búzadara helyett zsemlemorzsát tettem bele...gyors telefon Csőri-cukrászhavernak, hogy ez mekkora gáz, de szerencsére fini lett nagyon. Nehezítette a dolgom, hogy iszonyú sütiillatt terjengett a lakásban, pedig egész este szellőztettem, de állítólag Győző nem sejtett meg semmit. A torta a folyosón töltötte az éjszakát, még azon is paráztam, hogy nehogy megfagyjon, de télanyó nagylelkű volt velem. Jó sokat agyaltam, hogy milyen tortát csináljak, hogy a Botond gyerek is ehessen belőle, végül almás-túrós-baracklekváros lett és mondanom sem kell, hogy ízlett neki is, mint ahogy a mi ebédünk is, amiben volt tejszín is, amit a torta esetében kategorikusan kerültem, de végül csak kapott belőle, de szerencsére semmi baja nem lett tőle. Egy szó, mint száz, nagyon jól sikerült minden, az ajándékoknak is örült, a kaják jók lettek, a délután nyugis játszással, pihenéssel telt. Azaz, részemről pihenéssel is izgalommal, merthogy várt még ránk a legnagyobb durranás aznap: meglepetésbulit szerveztem neki.
Egy hete ármánykodtam, titkolóztam, hazudoztam. Akinek tudtam emailt küldtem, de volt akit telefonon kellett becserkésznem, állandóan rejtegettem a telefonom, ha itthon volt Győzi, nehogy épp akkor hívjon vissza valaki a barátai közül. El kellett cserélni a napokat, hogy ne dolgozzon, anyukámat be kellett szervezni, Bobóravigyázni, be kellett küldeni a Traffordba lufikat és feliratot, még egy tortát rendelni kellett, hívogatni az embereket, hogy el ne felejtsék/be ne alibizzenek, ki kellett találni, hogy csaljam oda. Győző úgy tudta, hogy moziba megyünk, Avatar 3D-re. Sajnálkozva mondtam neki, hogy nem tudtam már elmenni a jegyekért, de félre van téve. Győző munkatársával, Gergővel pedig megbeszéltem, hogy legyen készenlétben és amikor megcsörgetem, hívja fel Győzőt, hogy azonnal menjen be a Traffordba, mert fogyasztóvédelmi ellenőrzést kaptak és haza kell ugrania egy hiányzó papírért. Elindultunk a zuhogó esőben, gondoltam úgy kevésbé feltűnő a dolog, ha már leszálltunk a buszról, mikor jön a telefon, így csak akkor adtam jelet, mikor már gyalogoltunk. Attól is tartottam, hogy meg sem hallja/érzi a telefoncsörgést, de nem így lett. Vártuk a másik buszt, ami az Arénába visz, amikor végre hívta Gergő a megbeszélt paráztatós dumával. Először meg is ijedt, de rögtön gyanút fogott és kérdőn nézett rám. Azt mondta szombat este nem jönnek ellenőrizni, ráadásul nincs az az ellenőr, aki készséggel megvárja, míg valaki hazaugrik a hiányzó papírért (van benne valami). Én tagadtam, tagadtam és tagadtam. Szitkozódtam, hogy tönkretették a mozis esténket, gyűlölködtem, hogy ha normális munkahelye lenne, ilyen nem történhetne, annyira beleéltem magam az önsajnálatba, hogy még sírnom is sikerült. A Ferenciek terén megláttam egy haversrácot, akiről tudtam, hogy hozzánk jön, úgyhogy messziről elkerültem, nehogy lebuktasson, egy másik haverom pont rosszkor hívott fel, hogy lemondja az estét én meg szerencsétlenül dadogtam, előző nap egy másik srác kicsit elszólta magát, mert úgy búcsúzott Győzőtől, hogy "viszlát holnap", Győző gyanakodott, gondolkodott és hosszasan tépelődött sajnos, úgyhogy tök késő lett, mire beértünk, de csak odaértünk! Állatjó volt, mert amikor beléptünk, mindenki felkiáltott és kurjongatott, Győzőből persze kiszakadt egy "na, menjetek a p*@&ba!",:) de megkönnyebbült, hogy mégsem razziáról van szó. Nagyon sok fontos ember eljött, néhányan persze hiányoztak, de borzasztóan örült mindenkinek, a második torta is nagy meglepi volt, olyanok is eljöttek, akikkel ritkán vagy régen találkozott, úgyhogy azt hiszem nagyon nagy örömet szereztem neki és kicsit feledtetnem vele, ami miatt mostanában szomorkodik!
Ma reggel még kicsit afteroztunk:
a felirat meg a lufik még maradnak pár napig, aztán vége az ünnepeknek. Indul az új év a maga szürke hétköznapjaival. Még jó, hogy négy tesómból kettőnek és nagymamámnak januárban van a szülinapja, aztán pedig már nincs is olyan messze mikor újra kötényt köthetek köthetek. Ezúttal majd egy szál gyertya kerül az egyszem gyerekünk első tortácskájára.

2010. január 6., szerda

1:1

Ennyi az állás a meg nem hirdetett, hanem csak alattomosan nekem szegezett versenyben, amit Győző indított ellenem. Amit sikerült megkajálnom:: itt voltak ma Simi barátnőmék, aki egyszercsak megkérdezte, hogy beválik-e a borostyánlánc. Mondom igen és közben elkezdtem birizgálni Botond nyakában. Azaz, csak akartam, merthogy hűlt helyét találtam. Gyorsan körülnéztem, hogy hol eshetett le, meg főleg, hogy hogyan, de pár másodperc alatt világosság gyúlt az agyamban és tárcsáztam a gyanúsítottamat. Nagyképűen megkérdeztem, hogy ez azt jelenti-e, hogy mától ő kel éjjelente Bobóhoz? Közölte, hogy már Dec. 31.-én levette a gyerekéről a láncot, aki azóta egész jókat alszik, úgyhogy jól beégtem, egy hete fel sem tűnt, hogy nincs a nyakában. Persze nagy nevetések közepette jól legörényeztem meg leköcsögöztem, de vereségemtől megalázva be kell látnom: valószínűleg tényleg átverés a borostyánlánc. Amellett persze kitartok, hogy igazán csak akkor derül(ne) ki, ha kijönne a következő fog és lánc nélkül is zökkenőmentes lenne, nem úgy, mint az első kettő, amivel megszenvedtünk. Amit viszont nem kajáltam meg: szintén Dec.31.-én történt (tréfás kedvében lehetett az én uram), Győzi csinált teát a gyereknek, aki feltűnően jóízűen itta az egyébként kelletlenül szürcsögött italt. Belekóstoltam: szokatlanul édes volt. Édes-mondom-tettél bele cukrot is?? Nem, nem tett bele, csak már a hársfavirág tea legalja volt, lehet hogy az édesebb. Botond 2x200 ml-t vágott be a teából (szemben az átlagos pár korttyal). Itthon is sűrűn rákérdeztem, hogy tuti nem tett-e bele cukrot, mert én elég sűrűn iszom hársfateát, pontosan tudom, hogy milyen az íze, de amikor Anciékhoz tartottunk, bekeményítettem és nem hagytam nyugton. Körülbelül a harmincadik kérdésemnél tört meg és vallotta be, hogy tett bele cukrot. Jött megint a legörényezés, kiegészítve egy kiselőadással a szuvas fogakról. Szóval így állunk, nem tudom mikor kell újabb hátbatámadásra számítanom, de résen leszek. Győzzön a jobbik. (Ez véletlenül sem tekintendő kampányolásnak a nevezett párt mellett!!) :)

2010. január 5., kedd

Erdélyi MATEA Botond

A legújabb, ami fejtörést okoz, a következő.
Régebben éjjel befele volt a feje (nappal meg kifele), de mivel mindig így találtam rá, azt hittem, azért fordul meg, mert úgy akar aludni, úgyhogy egy ideje megfordítottam. Viszont most is ráfordul a takarójára és úgy alszik el, tehát nem oldódott meg a dolog. Úgy megy az altatás nálunk, hogy leteszem, játszik, amíg gondolja (5-15 perc), ha kidobta a cumiját vagy már szeretne lefeküdni, nyekereg, én bemegyek, visszarendezem, cumi szájba, betakarom. Mikor már szinte belealszik ebbe a műveletbe és azt hinné az ember, hogy igazán elaludt, akkor is biztosra vehető, hogy ha pár perc múlva újra rákukkantok, hogy becsukhatom-e már az ajtaját, akkor is a takaróira ráfekve, fejtől lábig megfordulva, kitakarózva alszik. Ilyenkor visszafordítom, betakarom és végre rácsukhatom az ajtót. Akármikor, akárhogy teszem le aludni, tuti, hogy végül így alszik el, ahogy a képeken látható. Arra gondolok, hogy azért fordul meg, mert így jó puhán fekszik, ezért kapott egy icipici kispárnát is, de így is elforog...Rejtély. Mindenesetre emiatt a cukisága miatt is csak nőttön nő a Bobóimádatunk. MATEA=Mindig A Takaróján ElAlvó

2010. január 2., szombat

Szilveszteri Találós kérdés

Botibaba jóvoltából ismét adódik egy játéklehetőség számotokra.
A kérdés megint az: mi történhetett, ami Szilveszter este arra késztette Bobó-keresztanyu-Ancit, hogy vendégeit hátrahagyva, ünneplős farmerét feltűrve, nekiálljon kádat súrolni? Ezúttal rögtön a link után kiderül a helyes válasz, úgyhogy aki tippelni akar, előbb tegye meg, csak utána olvasson tovább. :)