2013. október 30., szerda

Kirándulás a városban

Képes riport, mert a facebookra már nincs pofám képet feltenni.

Isteni napunk volt ma. Összevont csoportok vannak az oviban, hétfőn, kedden benn volt, de nyüszmögött, nem volt boldog, így szerdán már nem volt szívem vinni, holnap meg az apjával csatangolnak. Megkérdeztem, hajókázni szeretne, a városban mászkálni vagy a Gellért-hegyre felmenni, ez utóbbit választotta.
Eltekertünk reggel a Gellért térig bicivel, kikötöttük, onnan pedig hegyet másztunk. Néha szó szerint.


































Túl azon, hogy ritka békés és boldogságos napunk volt, formában is volt, jókat mondott, egész nap ömlött belőle a poén. 

Egy válaszúthoz értünk a hegyen, én jobbra akartam menni, ő balra.
- Nem akarok én nagypapikák után menni! (Egy idősebb házaspár volt jobbra tőlünk.)
A vásárosoknál fenn, a Citadellánál, meglátván a selyemsálakat és terítőket, közölte, hogy:
- Nem érdekelnek engem a női holmik. Menjünk tovább.
Hazafelé a Bartók Béla úton az egyik fán volt egy lufi:
- Nézd, fennakadt egy csöcs alakú lufi azon a fán!

- Megdobállak varangytapadékkal. Te rántott varangyot fogsz ebédelni? Az ott barna szarvasvarangyvér a bokron? 

Meg még csomó mindent. Egész nap pörgött és sziporkázott, de csak ennyit jegyeztem meg. Jó volt ma vele nagyon.

Előbukkanó édeske

Húgom most küldte ezt a megközelítőleg két évvel ezelőtti fotót. Hát, majdnem sírva fakadtam, annyira édes, cukor egy pofa ez a Bobó.


Eszembe jutott egy én kiskori képem. Előkerestem.






Talán kicsit hasonlít?

Írni kezdett

Magától teljesen. Épphogy rákapott a rajzolásra, már a betűket is elkezdte vizslatni. Folyton kérdezget, mi milyen betű, rajzol a kis puha ujjacskáival a levegőbe, tudakol és folyton ír. Naplófüzetet az oviban, itthon minden fecnire, ami a kezébe kerül, a fürdőkádban is, illetve rászokott, hogy amit lerajzol, melléírja a nevét. Édes, amikor ugye nem tudja még belőni, mekkora hely is kellene a kiírandó szónak, nem fér ki, ezért folytatja alul - jobb esetben, alul, majd felül, majd mindenhol - rosszabb esetben.






 




Nagyon a teljesség igénye nélküli beszámoló ez, épp csak, amit gyorsan találtam a telefonomon az elmúlt napokból. Nem tudom, "baj"-e, hogy írogat, én se nem beszélem le róla, se nem buzdítom, a rajzolást jobban támogatom, de rábízom. Mindenesetre imádom.

2013. október 28., hétfő

Szeretetgombóc megint színre lép

Olyan felső van rajtam, ami a lapockámtól a derekamig ki van vágva hátul. Mentem be a hálóba, megfogta a fenekem és megkérdezte ez el van-e szakadva vagy direkt ilyen. Majd lehúzott és rálehelt egy gyengéd, finom puszit a csupasz bőrömre.
- Ez volt életed legédesebb puszija. És tudod, miért? Mert ebben minden szeretetem benne volt. Kisbaba korom óta mostani koromig gyűjtögettem a szeretetem, és most mind odapusziltam.



2013. október 26., szombat

Zsiráf



Fát legel. Tökéletes. Imádom.

2013. október 19., szombat

Szombat reggel

Amíg én próbáltam magamhoz térni és elfogadni, hogy már nem éjjel három óra van, hanem reggel fél nyolc, ő "egész szavónnát" alkotott.





Elefánt  és zsiráf



Orrszarvú tülkökkel és Krokodil




Most Magyar népmeséket néz, utána pedig "vagy az állatkertbe megyünk, Mama vagy sehova." Remélem reggelizni még lehet.


2013. október 15., kedd

A guru is ember

Reggel: "Mama, látom magamat a szemedben. A szem is egyfajta tükör, ugye?"
Délután: "A szem is olyan, mint a lámpa, ugye? Az is megvilágít dolgokat."
Este: Egy összesodort taknyos zsebkendővel a markában alszik, amit nem lehet kidobni, mert még tekergetni szeretné.
Tényleg guru. Már most tudja, hogy a spiritualitást nem árt földelni.

2013. október 10., csütörtök

Csúcsbékák újasztalon


Annyira megszeretett rajzolni, a lakásban meg annyira tart a rendrakás-és felújítás-hullám, hogy elmentem ma az ikeába apukámmal, és vettem neki egy kisasztalt két székkel. Még nincs meg a végleges helye (vár ránk még három fűtőtest-felszerelés, előszobafestés, karnisszerelések, ablakpucolás legalább), de nagyon örülök neki. Összeszereltük, ő is nagyon örült. Most igazán megérdemel egy normális helyet, ahol alkothat, naplót írhat, gyurmázhat, vagdoshat. Tart a rajzolás-hullám is.



Ezektől a békáktól is elájultam, én sem tudnék jobbat szerintem. Amíg én béresalexandrára zsírégettem este (egy tegnapi hisztériás görcs eredményeképp, amit azért kaptam, mert nem jött rám egy nadrág, amit a húgomtól kaptam), a nagymamám mellett készültek. Néhány naplóbejegyzés, postára feladandó becsomagolt levél, első tehén és csúcsház mellett. Imádom őket. Bobót és nagymamámat is, a békákat is.

2013. október 4., péntek

Okos és az enyém

Óriási (lakás)átalakulásban vagyunk. Kő kövön, érintetlen felület nem maradt itt az elmúlt hetekben. Megint nagy selejtezés, letisztítás és takarítás-hullámhegyen vagyok, olyan felületeket súroltam le, pakoltam ki, rendeztem el, amiket még soha. Így került sor az ő könyvespolcára is, ahol két tömött, roskadozó sorban várják a még nagyobbaknak való könyvek. Lekerült a polcról minden, így akadt meg a szemünk Gyurkán is. Hogy én mennyire imádtam kiskoromban!
Eszembe nem jutott volna még, hogy már esetleg itt tartunk, és de! Tetszik neki. Szeretem és meghatódom, mikor ilyen nagyfiús szinteket ugrunk. Két nap alatt olvastuk végig. Esténként egyedül is ezt olvassa az ágyban. Hogy aztán kitegye az éjjeli szekrényre, bebújjon a takaró alá és folytassa a soha véget nem érő dúdorászást (Varázsceruza, Jamie és a csodalámpa vagy Magyar népmesék általában). Ma épp az én ágyamban, egyrészt mert hideg van, egy hete nincsenek fűtőtestjeink, talán beteg is lesz, másrészt mert két hete rimánkodom neki, hogy aludjon velem, ovinapon nem volt hajlandó, azt mondta, majd hétvégén. Betűrtem az ablak közé egy takarót, ráadtam vastagzoknit és pulóvert, tripla takarót, és reménykedem, hogy holnap az apja meleg lakásában regenerálódik, és hogy esetleg a fűtésszerelő előkerül és megcsinálja végre a fűtést.
Miközben ezt írom, kikiabál:
- Mama, három meg kettő szamárnak 20 lába van, ugye?
Wow.