Kirándulás a városban

Képes riport, mert a facebookra már nincs pofám képet feltenni.

Isteni napunk volt ma. Összevont csoportok vannak az oviban, hétfőn, kedden benn volt, de nyüszmögött, nem volt boldog, így szerdán már nem volt szívem vinni, holnap meg az apjával csatangolnak. Megkérdeztem, hajókázni szeretne, a városban mászkálni vagy a Gellért-hegyre felmenni, ez utóbbit választotta.
Eltekertünk reggel a Gellért térig bicivel, kikötöttük, onnan pedig hegyet másztunk. Néha szó szerint.

Túl azon, hogy ritka békés és boldogságos napunk volt, formában is volt, jókat mondott, egész nap ömlött belőle a poén. 

Egy válaszúthoz értünk a hegyen, én jobbra akartam menni, ő balra.

- Nem akarok én nagypapikák után menni! (Egy idősebb házaspár volt jobbra tőlünk.)

A vásárosoknál fenn, a Citadellánál, meglátván a selyemsálakat és terítőket, közölte, hogy:

- Nem érdekelnek engem a női holmik. Menjünk tovább.

Hazafelé a Bartók Béla úton az egyik fán volt egy lufi:

- Nézd, fennakadt egy csöcs alakú lufi azon a fán!

- Megdobállak varangytapadékkal. Te rántott varangyot fogsz ebédelni? Az ott barna szarvasvarangyvér a bokron? 

Meg még csomó mindent. Egész nap pörgött és sziporkázott, de csak ennyit jegyeztem meg. Jó volt ma vele nagyon.