2012. április 26., csütörtök

Botond a hajnali, arcát csiklandozó napsugárról fél 6-kor

"Mam, ki kapcsolta fel ezt a lámpát, és mi ez? Kapcsold már le!"

Szerencse, hogy a függönye maradéktalan behúzása után még alhattunk egy órácskát.

Mint ha nem kezdtem volna el idejében belé plántálni a napimádatot...

2012. április 21., szombat

Miszter Türelem

Minden sorát az ágyból kiabálta ki nekem, teli torokból:

- Mam!
Nem mozdulok. (Ötből egyszer bejön.)
- Mam! Ne totojázz, gyere már be!

- Mam!
Nem mozdulok.
- Azt hiszed, hogy ha téged szólítalak, nem neked szólok? Gye-re már be!

A Kockásfülű azt mondja - Mam, Mam, figyelsz? -, hogy "ki a csuda az a Pom pom?" Hihihi


Ta-kar-jál-már be! Az Isten áldjon már meg, há' nyolcszor is mondtam is már!

Mam! Mam! Há' nem hallod? Te süket ember vagy? Süket vagy, Kalózka?

És kivételesen nem türelmetlenséggel kapcsolatos, de az egyik friss kedvenc Bobódumám benne van:
- Azt mondták, hogy a bölcsibe jön egy bohóc. Ilyet már pipáltál, hogy a bölcsiben bohóc van?


Legalább dumái vannak, amiket jegyzetelek, ha már mást nem nagyon.


Viszont ennek az estének a reggelén (azaz ma) visszakaptam az esti ugrálások egy részét - amit nem hittem volna, mikor 3/4 6-kor felébredt, sőt -, de utána másfél órán keresztül szövegelt az ágyában, amennyit hallottam belőle, az összes Pom Pom részt elmesélte, szinte szó szerint (hatalmas PP-lázban ég!) én meg nyálcsorgatós, édes, mély alvásokba ringathattam még magam, hogy végül fél 8-kor arra keljek, hogy "Édes Mamám! Édes Mamikám! Édes Mamám!"


2012. április 20., péntek

Ötletek a harmadik évadhoz

Gyakran játssza azt, hogy létező meséknek találja ki nem létező epizódjait, és elmeséli azokat.
A ma reggeli felsorolás (ezúttal a Timmy Time-ból) kiválóan tükrözi, mely témák foglalkoztatják mostanában:
  • Timmy és a csokinyúl
  • Timmy a szavannán
  • Timmy tejbe esik (én úgy értettem, hogy teherbe esik, de kijavított)
  • Timmy és a tűzbabák
  • Timmy a sárkány
  • Timmy és a grizzly medve
  • Timmy és a csipogó tojás
 

2012. április 16., hétfő

Anyaállat

Így visszaolvasva a régi pumás posztot és Bobó "Végre van pumám" "Nagyon régóta vágytam pumára!"-felkiáltásait, még ironikusabb az apró kis élethelyzet, ami előállt nálunk.
Annyi plüss-és műanyag állata halmozódott fel ugyanis az elmúlt mondjuk másfél év alatt, hogy a múltkor felvetettem, hogy néhányat elajándékozhatnánk szegény gyerekeknek, akinek feltéve, de meg nem engedve nincsen 189 (múlt héten számoltuk) műanyag és nagyságrendileg ugyanennyi plüsse. Először tiltakozott, mondván, hogy neki MINDEGYIKRE szüksége van, és "mindegyikkel játszom valamikor, Mam", de a minap teljesen magától elém állt azzal, hogy egy játékot odaadhatunk a szegényeknek.

Mondanám, hogy aki kitalálja jópofa hősünk mit ajánlott fel a szegény gyerekeknek, az megkaphatja jutalmul, de látván mi van a kezében, sajnos megkeményítettem a szívem, és vállalva, hogy soha többé az életben nem fog semmit senkinek önszántából elajándékozni, azt feleltem neki, hogy ha valamit nem adunk oda senkinek, az az 1700 forintos luxuspuma.

2012. április 15., vasárnap

Késő esték Botonddal

 Az esti ágybakerülés korántsem jelenti a közösen eltöltött idő végét, sőt. Ilyenkor a legeslegjobbfej egész nap. Ontja magából a poént, cukiságot, aranyköpést. Ironikus, hogy ilyenkor a legimádnivalóbb egész nap, és ilyenkor lenne a legnagyobb kedvem vele lenni. De magammal meg csak ilyenkor tudok kettesben lenni, és sajnos ez győz. Úgyhogy marad a ki-bekiabálás, illetve a halálom: a berohangálás.
Szokásos késő esti ágyjeleneteink egyike, de ilyen oltást még nem kaptam, mint ma:
Kikiabál, hogy szeretne mondani valamit, mire én:
- Pillanat, Botond. - és írom tovább Juditnak a választ cseten (ami persze várhatna).
- Mam! Mam!
- Pillanat, mondtam már!
- De a pillanatnak már vége van! A pillanat az nem ennyi. Ez már több idő, te! Miért mondod, hogy pillanat, ha nem jössz be?
Az utolsó mondatot már szótagolva, nagyon nyomatékosan mondta...
"Mam, képzeld, hogy a tiltog az a kőhal lengyelül."
Nem tudom, valaki meg tudja-e ebben a hitében erősíteni Erdélyi Minden nyelven beszélő Botondot...?
"Mam, én ilyen cincogva nevetek, nem? "
hihihihihihi
(Imádom amikor visszakérdez! Úgy is szokta, hogy pl. Ez itt egy óriás, vagy?)

Ágyból kiordít:
"Mam, kakilni vagy?"
- Mamikám, gyere csak be! Most nem kérek semmit, csak puszi, búj ölel.
Odabújok, puszilom, ölelem. 

- Tudod, hogy kit szeretek a világon a legjobban? Téged, Gombócom!
- Én is téged! Meg a Papámat, a Papikámat. 
-  Jó éjszakát, Gombócom!
- Én nem vagyok Gombóc, mert én nem dagadok.
- Mami! Most tavasz van, vagy nyár, vagy ősz, vagy mi?
 
 

2012. április 7., szombat

erdélyi Botond


A semmiből jött, céges csapatépítés volt az indíték, nagyon-nagyon vártuk, Botond sem készült még így soha semmire, majdnem kihagytuk, iszonyúan elfáradtunk, de kiszakadtunk, töltődtünk, jó volt. Székelyföldön jártunk.

Ami nem volt jó:
  • a láz, ami indulás előtt egy nappal felütötte fejét Botond testében
  • a láz, ami érkezés után egy nappal felütötte fejét az én testemben
  • a 250 zsebkendő, és a megközelítőleg 1000 sírós-ordítós orrfújás, orrvérzés, áttüsszögött-köhögött éjszakák, betegen átszenvedett autóutak, rosszullétekből fakadó hisztik, türelmetlenségek, hogy a betegségek miatt igazán sok mindent nem tudtam felhőtlenül élvezni
  • a rettenetes fülfájós landolás hazafelé
  • hogy nem láttunk se medvét, se farkas, se hiúzt (az autóból)
  • a sok "Ááááá, folyik, áááá folyik" és hasonló fejemet-a-falba-verős hisztik
  • hogy szinte alig fotóztam tájat, embereket, házakat, erdélyi motívumokat
  • sokat autóztunk, keveset sétáltunk, kevés volt a nyugalmas szabadon tengő-lengő idő
  • hogy a sírnivalóan meseszép négy leveses-müzlis tálkámból, amit Korondon vettem, egy összetört, egy lepattogzott
  • hogy semmi pihenőidőm nem volt, Botond négy napból egyszer aludt napközben, abban sem volt sok köszönet
  • hogy a betegség miatt nem tudtam egyszer sem sörözni, cigizni, lazulni, ahogy terveztem 
  • Botond nem evett főtt ételt (és másmilyet sem sokat) az öt nap alatt
  • hogy én viszont híztam kb. öt kilót

Ami jó volt:
  • a zökkenőmentes becsekkolás, repülés, Botondnak fel sem tűnt szinte a repülés, mire a Smarties végére ért, már le is szálltunk, hős volt és megjegyzem én is, mert régebben rettegtem a repüléstől, most csak a felszállásnál éreztem fojtogató pánikot, hazafele pedig még széllökések is voltak, mégsem féltem
  • vendéglátóink fantasztikus csorba levese (életem legjobb levese), áfonya- és málnalekvárja, az isteni reggeli rántották és minden egyéb finomság, amit elénk tettek
  • Botond két egész napot pelenka nélkül volt, pisilt állva kertben (tiszta pisi lett a gatyája), pisilt egy sóbarlang wc-jében és a szálláson is többször 
  • hogy nem láttunk se medvét, se farkas, se hiúzt (sétálás vagy erdőben pisilés közben)
  • Botond egy szó nélkül elaludt egy teljesen idegen óvoda egyik csoportszobájában a gyerekekkel, úgy, hogy én közben lementem ebédelni, nem is maradtam ott vele, büszkeségem volt, az egész ovi a csodájára járt
  • megtartottam életem első "szakmai" beszélgetését, csoportját, nem mondom, hogy nagyon sok értelmeset előadtam, de egy jó kis játékot kitaláltam, és egész értelmesen társalogtunk a csoporttal
  • a panzió, ahol megszálltunk, a pihepuha ágy, a szuper matrac, az isteni takaró
  • A Békás-szoros, ahol bár Botond mélyponton volt, de brutálisan misztikus, izgalmas, kicsit nyomasztó, terápiás jellegű egy hely...
  • Meghaladni önmagam és Erdélybe utazni, sőt ott megnyugodni és megérezni, hogy ez is valaminek a kezdete
  • a sírnivalóan meseszép korondi leveses-müzlis tálkámból itthon salátát enni
  • hogy Bob simán kibírta déli alvások nélkül
  • Botonddal rengeteget bújni, ölemben utazott sokat, cicáskodott, édelgett
  • jó volt vele egy szobában aludni, intim és békés volt, meg olyan "felnőttes" volt vele "kettesben" nyaralni
  • az előrejelzések ellenére isteni időnk volt, hatalmas mázli
  • Botond önmagához képest sokat bandázott a gyerekekkel, egész nyitott volt, megosztotta a játékait, tudott cserélni, nem hajtott el mindenkit maga körül
  • Minden este kapott az ágyába a panziólánytól frissen fejt tehéntejet, imádta, itta literszám
  • Botondot mindenki imádta, két lány sokat is foglalkozott vele, nagy dumákat nyomott, sokat röhögtünk rajta, de sajnos sok aranyköpése elveszett, csak párat jegyeztem meg, azok sem a legjobbak
Megérkezünk Erdélybe, kiszállunk a repülőből, ott rohangál a repülőgép mellett:
- Na, hol az Erdély??
Legalább tizenötször megkérdezte az elmúlt öt napban, hogy:
- Na, mit szólsz, hogy nem Magyarországon vagyunk, Mam?

Egyik este nekem:
- Na, gyere ide Tündikém!
- Tündikém??
- Igen, te vagy az én Tündérem!

Ki akarom venni a kádból, szól, hogy még nem mostunk fogat, erre én a homlokomra csapok, mire ő:
- Te ilyen hülye ember vagy?

Egyik este már ágyban volt, nem vacsorázott, és kitalálta, hogy mégis kér kuglófot. Lementem érte az étkezőbe, mire felértem, aludt. Becsomagoltam a szalvétába, odatettem az éjjeli szekrényére. Hajnal 6-kor:
- Na, mi lesz a kalácsommal?
Beleharapott, visszacsomagolta, és aludtunk még egy kicsit.

Másik este szintén nem vacsorázott, közölte, hogy ő bizony felmegy a szobájába, mondtam, hogy rendben, de én meg bizony befejezem a vacsorámat. Szép nyugodtam megvacsoráztam, felmentem (kb. húsz perce volt fenn), cipőjét, kabátját levetve ül betakarózva az ágyában, olvas.

Majd elvigyorodik:
- Mam. Történt egy kis baj. Nézd csak a labellót!
A tégely csupa zsír kívül, miszlikekre szétmarcangolva-tördelve, kívül-belül vérfürdő.

A kürtőskalácsot kürtikének becézte, engem Mamikának, önmagát Bobcinak.

Ma a reptéren:
- Na, hol van a Papám? Mam, siess, nehogy lekéssük a Papámat!

Itthon, este:
- Mam, te vagy a legjószívűbb ember a világon!



Hát, nagyjából így. Kezdetnek éppen nagyon jó volt. Mind kettesben nyaralásból, mind Erdélyből.