2012. augusztus 31., péntek

Búcsú a Bölcsőde utcától

Sűrű napunk volt ma. Délelőtt az óvodában voltunk, ebédre vissza kellett érni a bölcsibe, ahol még délután búcsúuzsonna várt ránk. Ja, és én közben dolgoztam is fél napot. (Nem mondom, hogy szétrobbanok az energiától.)
Tegnap este összekészítettük a gondozó nénik ajándékát, Botond ma reggel választott hozzájuk díszzacskókat, és mikor megkérdeztem, hogy van-e kedve mindenkinek rajzot készíteni, legnagyobb meglepetésemre hatalmas igennel válaszolt és olyan termékeny és hatékony volt, mint még soha. Húsz perc alatt legyártott szerintem tizenkét rajzot, mind tökéletes és imádnivaló lett a szememben. Elolvadtam tőle.

Ibolya néninek az eddig legszebb napocska, de Éva nénié is jó lett. 


Pista bácsinak szemüveges medúza. 





Böbe néninek és Judit néninek "kedves medúzák".




Rajzolt még nekem két óriáspolipot, Zsuzsa nagyinak is valamit, Éva néninek még csigavonalat, krumplit, ilyesmit.







A ajándékokat átadtuk, hatalmasat játszottunk még az udvaron, a gondozónéniket megölelgettük, a bölcsődei évet én hazafele megsirattam, méterenként megállítottam, hogy megöleljem. Nem mondom, hogy könnyű menet volt, de azért mindketten megszerettük, elfogadtuk a bölcsődét. Nehezen búcsúztunk most el.

Hétfőn élesben kezdjük az ovit. Első nap még elhozom ebéd után, kedden már csak beadom, azt' jónapot. Ez sem lesz egyszerű, de a tavalyi év után semmi rosszabb nem jöhet. Remélem nem tévedek. Az óvónénik nagyon tetszenek nekem, sokkal-sokkal intelligensebbek a bölcsis dolgozóknál, jó a csoport, van jópár ismerős, jó az udvar, jó a vezető, bizakodó vagyok.

2012. augusztus 28., kedd

Vágyak

- Van még egy-két tippem, mit vegyél nekem.
- Na, mit?
- Ha látsz, vegyél majd nekem műanyag tobzoskát,
meg denevéret.

Mindenképp megfontolom. 

jóban rosszban

Nagyon rossz formában vagyok három napja, szombaton és tegnap is egész nap csak őrjöngtem szegény Bobóval, ő is hisztis volt, de én mindenre egyből csattantam, türelmetlen és érthetetlenül indulatos voltam. Sokat veszekedtünk nagyon. Teher volt nekem minden megmozdulása, rettenetes voltam.

Tegnap este ilyet mondott este (tíz perccel az utolsó csörténk, utolsó kibékülésünk után):
- Nagyon szeretlek. Akkor is, amikor mérges vagy.

hhhhhhh...............

Az éjszakám is pocsék volt, nyomasztó és ideges vergődéssel. Nem tudom, mi van. Úgy éreztem magam, mint Jane Banks a Mary Poppinsban a tehenes részben, vagy melyikben is. 

Ovikezdős státusz

Tud egy lábon ugrálni, ez a legújabb. (És közben atomcukin tekergeti a kezét, nagyon furcsa pózban tartja ilyenkor. Imádnivaló.)

Tud a kezéből szívecskét csinálni, összefonni így-úgy-amúgy az ujjait, fityiszt mutatni, minden számot mutatni. 

Imád lábujjhegyen járni, sarkon járni, mackójárásban járni, próbálja a cicahátat megcsinálni, de még nem megy neki. Odáig jut, hogy ahogy én mutatom, ráül a hátamra...

Be tudja húzni a hasát - a nyár hozadéka - , atomcuki, ahogy ki-be húzogatja és közben pofákat vág, le kéne videózni...

Tud számolni, összeadni, egyre biztosabban ad össze 4-5-ig. Számolni 40-50-ig tud. De igazából bármeddig, ha a kerek számokat mondjuk neki. Imád számolni. Leszámolva sosem téveszt. Ránézésre 3-4-et tud megszámolni, utána már leszámol.

A bal-jobb nagyon régóta 95%-os biztonsággal megy neki. Amin viszont meglepődtem: a minap a lépcsőházban fociztunk (másfél órát...) és szemből megmondta, hogy én mikor melyik lábammal rúgtam a labdát. Ezen azért meglepődtem, hogy a fenébe tudja megfordítva helyesen megmondani....

Bukfencezni is a nyáron tanult meg, igaz, még nem mindig jön össze neki, olyan 5/3 az arány. Előbb nem is erőltettem, féltettem a nyakát, nem hiszem, hogy korábban kellett volna kezdeni, most is magától kezdte.

Nem mondhatnám, hogy önálló. Amit csak lehet, szeret, ha segítek neki. Bár mostanában már hallok tőle olyat, hogy ne segítsek, ő akarja egyedül, de nagyon nem ez a jellemző. Öltözés teljesen az én reszortom (vetkőzni tud), evés körül minden elakadunk, fel kell darabolni, le kell válogatni, stb.....

Mászásban, nagy mozgásokban ügyes szerintem, és erős is. Ha van kedve, önbizalma, akárhova felmászik. Tök ügyesen esik. Imádja bútorok között kinyomni magát.

Képtelen egy helyben ülni, folyton izeg-mozog. A lakásban is képtelen sétálni, csak rohan. Evés közben is, ami a legidegesítőbb. Feláll, ide ül, oda ül, törökülésbe ül, feltérdel, stb. Ha nagyritkán nyugton ül, az max olvasás közben. Magamra kell ismernem, sajnos. Ha csak nem vagyok hullafáradt, én is ezt csinálom. Nem kérdés, hogy melyikünk idegrendszerét örökölte...

Szerintem nagyon jó labdaérzéke van, tökjól céloz, tökjól dob, ügyesen elkapja a neki dobott labdát, újabban a fociban jeleskedik, óriásiakat tud rúgni, ügyesen céloz, nekifut, cselez, rohan. Cuki.

Motorozni, biciklizni nem hajlandó. Megőrülök tőle. Megőrülök. Csak séta, de azt legalább szereti. 

Elájulok tőle, milyen tisztán, pontosan tud énekelni, nagyon helyes, ahogy a magas hangokat, hajlításokat, stb. is próbálja énekelni. Dúdol rengeteget, sokszor játsszuk azt, hogy dúdol ő, és nekem kell kitalálni, mit, vagy fordítva.

A ritmusérzéke, már csak a versikéiből is erre következtetek, szerintem nagyon jó. A humora is. A memóriája is.

A kézügyessége nem annyira jó. Illetve nem tudom, milyen, mert nem tudom elkülöníteni, hogy azért nem tud finommotorikus cuccokat megcsinálni, mert nincs hozzá türelme, vagy azért nincs türelme, mert ügyetlen.

Építeni nem szeret, sem autózni.

Kényszeres és hisztis. Nagyon nehezen fogadja el a változásokat, napirendbéli eltéréseket. Vagy nagyon jó napja van, amikor kenyérre lehet kenni és imádnivaló, olvadósan, sírnivalóan cuki, vagy annyira hisztis és nyavalygós, hogy elviselhetetlen. Kevésbé jellemző a közepes, semmilyen hangulat.

Szöszölni szeret mindenfélével, állatozni, beszélgetni, bújócskázni, fogócskázni. Eszegetni, közben, utána ott ragadni az asztalnál, valamivel elbíbelődni, dumálni, rajzolgatni,

Festeni, rajzolni szeret, vágni imád, gyurmázni is. Azt hiszem, a vágás a nyár slágere, néha már sikerül neki egy kézzel, de ha elfárad, akkor átveszi két kézbe, leggyakrabban nekem kell fognom a papírt, de ha van türelme, olyat is tud, hoyg jobb kézzel vág, ballal fogja a papírt. Ragasztani is szeret(ett), csak három hónapja elfelejtek ragasztót venni...

Ja, nagyon vicces, hogy nem tud suttogni. Gyakran suttog, de akkor csak tátog igazából, nem jön ki hang a torkán, de ő azt hiszi, hogy suttog. Nagyon vicces.

Pelenka most már tényleg csak éjjelre és kakiláshoz kell. A délutáni alváshoz az apja érdeme, hogy elhagytuk, én töketlenkedtem, hagytam magam, de etéren ő keményített be, és teljesen flottul vette Bobci a kanyart. Kakilással nem tudom, mi lesz, de nem is érdekel. Mindig és csak otthon kakil, este, sehol máshol, úgyhogy majd egyszer csak, ez engem már nem zavar. Ügyesen csinálta szerintem ezt a szobatisztaságot, igaz, kicsit túlerőltettük, túl nagy ügy lett belőle, de talán kiheveri.

Egy hónapja talán elkezdett raccsolva R hangot mondani, ami nagyon szórakoztató, viszont nehezebb érteni, mit mond. Most már néha kipörög neki teljesen tisztán, de ha kérem, hogy ismételje meg, akkor megint raccsol. Nagyon vicces. K, G nincs meg továbbra sem.

Hát így.


2012. augusztus 27., hétfő

Két oltás

Sok szépet mond nekem, szerelmes gyengédséggel suttogja a fülembe szeretetszövevényes bókjait, de ilyen is van:

"Vedlik a melled, mint a kígyó bőre."

Így igaz sajnos, nincs min vitatkozni.

A másik.

Hugi feltett lábbal ül a kanapén, átbújik alatta, majd ilyet olt:
- Neked vékony a lábad, nem olyan, mint Mamáé.

Ez is így igaz. 




2012. augusztus 24., péntek

Reunió

Ahogy írtam, nem Bobókámról szólt az elmúlt két hetem sajnos. Mégis: hat napig távol lenni tőle, bevallom isteni volt. Itthon tudtam hagyni mindent, őt is, jó volt vele kétszer beszélni, de nem akartam naponta többször infókat itthonról, ott akartam lenni az "itt és most"-ban. Sikerült. Fantasztikus volt, de erről majd máskor máshol máshogy. Ő pedig közben szerencsére apukájával nyaralt, nagyon jól érezték magukat a fiúk is, örültem, hogy elmentek.
Az újra találkozás isteni volt, éjjel érkeztem meg, addig Győző volt vele, aki éjjel elment, mondta Bobnak, hogy reggel én várom. Reggel kiabált, hogy "Apa!", majd rögtön, hogy "Valaki!". Szép lassan megálltam az ajtóban, elmosolyodott, én is, se szó, se beszéd, odabújtam mellé, összekucorodtunk, simogatott a puha kis gyengéd kezeivel, én is őt. Szeretgettük egymást. Egy óráig talán szokatlan volt vele lenni, de utána már úgy éreztem mintha nem is lett volna az a hat nap szünet. Teljesen természetes volt.
(Ilyet mondott nekem este a fürdésnél: Mam, te vagy a leggyönyörűbb nő a világon." Egy pillanatra helyreállt bennem a világbéke. A messzi távolban tépelődő lelkem megnyugodott egy percre: semmi más nem számít, amíg ez a kis fickó így szeret engem. Jó lenne őrizni ezt a belső erőt. )
Másnap megint búcsúznunk kellett, még két napig (egy éjszaka) anyukáméknál volt, ma délután visszakapom, hétvégén megpróbáljuk kipihenni magunkat (van mit, itt is, ott is...), meg kell nyugodnunk, visszatérni a realitásba, hogy jövő héten lezárjuk az egy év bölcsődét, hogy aztán újabb fejezetet nyissunk az életünkben: az óvodáét, az őszét, az újrakezdését, a sötétebb és hidegebb évszak beköszöntét. Ha egy leheletnyivel könnyebb telünk lesz, mint tavaly, már hálásnak kell lennem.

2012. augusztus 14., kedd

A költő hozzászól

Az elefánt mérete állva,
hogy ne legyen döglött árva.

Hogyha a teve nem lenne állat,
ez mindjárt már nagyon gyáva.

A krokodil mérete hatalmas,
a súlya meg pedig agyalmas.

Bölény szarva mindig görcs,
a hasa is épp ilyen bölcs.

Főzzél nekem kakaót!
A kakim is olyan, hóha hó!

Az elefánt mérete hatalmas,
az orra hegyén meg agyaras.

Ezeket szerintem maximum két perc alatt darálta le. Miután elolvastuk ezt a könyvet. Jó a nyelvérzéke és a humora vagy jó a nyelvérzéke és a humora?

Az ifjabb Chuck Norris akcióban 2. rész

Amely az első epizód méltó folytatása.

"Engem egyszer egyszerre csípett meg egy dongó, egy darázs és egy méh. A dongó itt a nyakamat, a darázs a könyökömet, a méh pedig a lábamat, de egyik sem fájt. "




2012. augusztus 13., hétfő

Mi

Reggeli idill. Belopakodom hozzá, még alszik. Nyálcsorgatósan. Megreccsen a parketta, egy pillanat alatt megfordul és elvigyorodik a cumija mögött (imádom), majd közli:
- Mam. Nekem az előbb korgott a gyomrom.
Jó. Telik az idő, mellékucorodom, olvassuk új kedvencünket, majd az én gyomrom is hatalmasat korog. Vigyorog.
- Mam. Mi vagyunk a gyomrogók.

Az idill és a jókedve nem tart sokáig. Mennem kell dolgozni, ő megint megy ki Budakalászra, ahol jól érzi magát, de nem volt ma kedve elindulni, pláne nem ébredés után tíz perccel. Érthető. Egész hétvégén nem voltunk otthon, múlt héten sem volt sok nyugi, ő ezt megsínyli (én is). És amit még nem tud, hogy a következő két hétben sem sokat leszünk otthon vagy együtt. Na, mindegy, ez van most. Csak azt akartam leírni, hogy iszonyú cuki volt, ahogy alkudozott, próbálkozott velem, pl.:
- Légyszíves ne menj dolgozni.
Aztán félszegen mosolyogva megküldte egy ilyennel:
- Butaság lenne, mi?
Hosszasan beszélgettünk erről, mondta, hogy ő eljön velem szívesen dolgozni, a szívem szakadt meg. Ahogy most is, mert tényleg nem rólunk szól most ez a három hét, ami tulajdonképpen mindkettőnkre ráfér, nem árt vennünk egy kis távolságot egymástól, túlságosan bele vagyunk szűkülve egymásba, hadd lásson más mintákat is, hadd frissüljön, hadd lazuljon, ne csak az én roncs idegrendszeremmel találkozzon szegény, de most nagyon hiányzik a nyugalmunk. Persze én szerveztem így mindent. És ugye nyakunkon az ovikezdés. Nehezen viselem a változást, na. Mint egy öreg és rugalmatlan fa, olyan vagyok. És ő is olyan. Jó a csapat.

Anyakirálynő

Nem hittem volna, hogy van dolog van a világon, ami ma felvidíthatott volna, és megadatott. Ebből is látszik, hogy Bobó finomabb lélek nálam és bőven van még mit tanulnom tőle.

Kiszálltam a kocsiból, nehéz szívvel elbúcsúztam tőle, megint két napig nem látom, amíg még Győző bekötötte, még pont látott, mert a bérletpénztárnál várakoztam, ezt mondta neki:

- A Mama rózsaszép.Olyan szép, mint egy rózsa.

Hhhhhh....... Túl rengeteg más húron, amit ez megérintett, most az jut eszembe megint, hogy mekkora felelősségem is van abban, hogy milyen vagyok. És most nem a szépségre gondolok. Itt van ez a kis fickó, akinek jelenleg én vagyok az ikon, az azonosulási pont, nem kis felelősség.

2012. augusztus 12., vasárnap

Művészúr



2012. augusztus 10., péntek

Új nézőpont


Valamelyik nap kinn fetrengett a folyosón a medencében, elsétált a lépcsőházban egy házban lakó kisfiú a nagypapájával, akit még sose láttunk, kicsit megálltak csevegni, majd ilyet mondott az öregúr:
- Látom, ez a kisfiú sem eszik, nálunk is ez a probléma sajnos!
- ???!!?!????
- Látom, milyen sovány ő is.


Ilyet sem mondtak még a kis gombóc Bobra soha, hát, leírtam.


2012. augusztus 8., szerda

Az ifjabb Chuck Norris kalandjai 1. rész

Reggel hív, megyek, bedőlök mellé az ágyába, összekucorodom.Nézi a könyököm, ott (is) egy csípés.

- Engem egyszer megcsípett itt egy légy, egy szúnyog, egy dongó, egy darázs és egy méhecske. Egyszerre.

2012. augusztus 7., kedd

BeniBobó



2012. augusztus 5., vasárnap

Tejfog

Nem vagyunk egy pozitív világszemléletű páros Bobókámmal, de az ilyen helyzetekben igen gyakran sikerül meglátnunk a viccet.






Hosszasan fejtegette, hogy úgy néz ki a véletlenül kiömlött tej, mint egy krokodil... Végre megengedte, hogy feltöröljem, majd öntöttem neki újra tejet, megkérdezte, hogy szerintem, ha most kiönti, mire fog hasonlítani. Hangulatgyilkosként nem engedtem meg neki.


2012. augusztus 4., szombat

Botond a raszta hajról

1. Ennek plüss a haja, Mam, hahaha!!!

2. Olyan, mintha giliszták lógnának ki a fejéből, hahaha!!!

És a tankolásról.
"Mam, ha majd legközelebb is szívunk benzint Bozsokon, akkor sósperecet választok, nem kinder tojást."




2012. augusztus 3., péntek

Bozsok csak képekben