2014. november 28., péntek

Családrajz

Az óvodában minden évben készítettek családrajzot, az idei ez lett.



Az apja egy hegy előtt áll a Metallica pólójában és a terepszínű rövidnadrágjában. A hegyen van egy sátor, ahol lakik a Föld Gonosz Szörnye. A sátoron van egy kék kígyós zászló. Bobó egy piros pandás pólóban van (amiben aznap, mikor a rajz készült), én szép, piros, fodros rózsaszínű ruhában, fülbevalóval. Annyit fűzött még hozzá, hogy érdekes, hogy én nagyobb lettem, mint apa. A sötét barlangról még ma kikérdezem.De úgy látom, két szellemünk mindenképpen van.

Én hülye, megkérdeztem, hogy jól érezzük-e magunkat, mire közölte, hogy persze, miért, nem látom, hogy mindenki mosolyog?

Szerintem csodálatos rajz lett ez is.


2014. november 26., szerda

Névnapomon a kisfiam

Reggel 6-kor kelt, kijött rajzolni, azt mondta, tudja, hogy nem örülök, hogy nekiáll rajzolni, de később örülni fogok. Csinált egy olyan rajzot, amivel tudok a fákkal beszélni, mert tudja, hogy szeretem őket. Aztán elment oviba, onnan elvittük rajzverseny díjkiosztóra, ahol "kár, hogy ilyen érdektelen díjakat osztottak ki, Mama, amúgy jó volt", majd elmentünk iskola-előkészítőre, ahova csillogó szemmel rohant be, kíváncsi volt, mik lesznek ma a feladatok. És még egy vicces esti szösszenet:
- Ja, kakilsz, Bobó?
- Hát hogyne, miért, szerinted különben mitől van ilyen penetráns bűz?
Hát így van ő a névnapomon.

2014. november 21., péntek

Ki miért

- Mama, én nagyon várom a Mikulást. Nem csak azért, hogy hozzon valamit, hanem mert ilyen misztikus.




2014. november 11., kedd

Iszony

Amikor utca kozepen felvetett labakkal felfele hevero doglott madarat latok (ma varjut!), akkor mindig arra gondolok, hogy ez vajon repules kozben doglik meg es zuhan le a magasbol? Es ha igen, akkor mennyi az esely ra, hogy egyszer a nyakamba zuhan egy testes doglott madar??? Szamomra ennel iszonyatosabb gondolat-kep-erzes nincs a vilagon.

2014. november 7., péntek

Esti kerdes

Mar egy oraja agyban volt, de meg mindig ebren, gondoltam
Kicsit befekszem melle. Beszelgetunk, nyomkodja a szemem, huzkodja a borom, osszenyomja az arcom, rohog, nezzuk egymast, en a fogsorat vizsgalgatom, o az arcom, egy pillanatra lenyugszik, majd a semmibol felteszi a szamomra aszociacios-lancban lekovethetetlen kerdest:
-Mama! Te tudsz urhajot vezetni?
Utana errol beszelgetunk, hogy o szeretne urhajos lenni, felmenni a Holdra, megnezni, mik laknak ott, kivancsi az urlenyekre, hisz bennuk. Megkerdezem, angyalt latott-e mar, azt
mondja, talan igen. Par feheret es egy feketet. Nem biztos benne, hogy azok voltak, de latta, mintha valami elsuhant volna az ablaka elott, ha jol emlekszik, en meg agyban voltam.
Ot es fel eves igazi kisfiu.

2014. november 2., vasárnap

Koponya és varázskő

Valamelyik este hintázott a kanapé és az asztal között, már abba kellett volna hagynia, kértem, hogy jöjjön vacsizni, láttam, hogy fáradt, satöbbi, nem hagyta abba, elesett, beverte az arcát. Sírt, jött ki a konyhába közben, valamin elkezdett még a kaja körül is nyafogni, nem igazán hangosan, de én is elvesztve már a türelmem, rászóltam, erre ő, újra elsírva magát:
- Hogy lehet így bánni valakivel, akinek most tört el az arckoponyája??

Ugyanennél a vacsoránál valamire azt találta mondani, hogy
"inkább enném meg a saját szemgolyómat, mint ezt."

Pár éve kaptam egy volt kolléganőmtől (mindannyian kaptunk) egy rózsakvarcot, amit állítólag fogdosni kell és ránk talál a szerelem. Annak idején elmeséltem Bobnak is a háttértörténetet, aztán egy időben elkezdte dugdosni előlem. Elrejtette különféle helyekre, most nemrég rátaláltam, magamhoz vettem, néha szorongattam az ágyamban, valahol rátalált egyik reggel a párnáim között. Azonnal magához vette. Először betette a kincses erszénykéjébe (imádja a köveket, ásványokat, hasonló dolgokat), majd tegnap beszaladt vele a szobájába, és eltette a szekrényébe, ezzel a kommentárral:
- Pontosan tudom, hogy mire vállalkozol vele, de nem fogod megtenni!
- Bobó, arra gondolsz, hogy legyen egy szerelmem?
- Igen.
- Miért nem szeretnéd?
- Mert akkor tudom, hogy nem foglalkoznál velem. - mondta durcás-édes fejjel, és eldugta a varázskövet.

Elég klasszikus nehéz helyzet, kicsit beszélgettünk erről, de merőben elméleti kérdés sajnos ez egyelőre. Sokszor elképzelhetetlennek érzem, hogy jól süljön el, ha egyszer úgy alakul, hogy valakivel komolyra fordul a dolog, máskor pedig életmentőnek érez(né)m. Bobó lelkét is féltem, de közben meg azt is gondolom, hogy nagyon nagyon jót tenne a családi egyensúlynak. Sőt, biztos így lenne. Hát, nem én tervezek, ugye, mindenesetre a rózsakvarc most valahol a szekrénye egy rejtett zugában lapul.