Névnapomon a kisfiam

Reggel 6-kor kelt, kijött rajzolni, azt mondta, tudja, hogy nem örülök, hogy nekiáll rajzolni, de később örülni fogok. Csinált egy olyan rajzot, amivel tudok a fákkal beszélni, mert tudja, hogy szeretem őket. Aztán elment oviba, onnan elvittük rajzverseny díjkiosztóra, ahol "kár, hogy ilyen érdektelen díjakat osztottak ki, Mama, amúgy jó volt", majd elmentünk iskola-előkészítőre, ahova csillogó szemmel rohant be, kíváncsi volt, mik lesznek ma a feladatok. És még egy vicces esti szösszenet:

- Ja, kakilsz, Bobó?

- Hát hogyne, miért, szerinted különben mitől van ilyen penetráns bűz?

Hát így van ő a névnapomon.