2009. május 31., vasárnap

Ideje volt újra tesztelni szüleim rátermettségét...

...akik azt hitték, azzal, hogy egy mérettel nagyobbra cserélik a pelenkámat, minden efféle gond megoldódik. Hát, nem éppen. Nagyobb pelenkában nagyobb a mozgástér, nagyobb a kedvem nagyobbakat kakilni. Nem is értem, mivel érdemeltem ki ezt a kegyetlen bánásmódot!! Én csak emésztek, ahogy jól fejlődő csecsemőhöz illik! Azt hittétek ennyivel megússzátok?!??! Azt hittétek? De édi...! Bosszúból apámat is lepisiltem, eddig őt megkíméltem. De most őt is megtanítom, hol lakik az úristen. Nem értem, mi a gond, van még néhány törülközőtök számomra, nem?

2009. május 30., szombat

Ne nézzé' má' madárnak!

Tegnap meglátogatott két újabb anyámhaverja: Bence és Andris. Az egyik hozott ajándékba egy csomag pelenkát, aminek jó hasznát vettük volna, ha nem 2-4 kg-s méretet vesz! 6 kiló vagyok, ember!!! A másik pedig olyan kérdésekkel égette magát és bosszantott engem, hogy tudok-e már mászni, eszem-e már kekszet, mikor vihet csajozni, tudok-e már állni... Jó lenne ha tájékozottabb cimbiket hívnának hozzám legközelebb, akik méltóbb társaság a számomra.

Citromba haraptam

Úgy indult, hogy csuklani kezdtem és anyukám úgy döntött, kipróbálja, amit a doktornéni javasolt: kifacsar egy kis citromlevet egy kanálba és megitatja velem. Megkértem, mondja el, mire készül, figyelmesen meghallgattam. Oké, benne vagyok! Jókedvemben találtatok meg! Ízlel, ízlel, ízlel, ízlel. Hoppá, ez nem olyan finom édes, mint az anyatej... Tapsolok, hadd örüljetek a fejeteknek, milyen jófej gyereketek van, de a csuklást azért nem hagyom abba...!

2009. május 29., péntek

Az áttevés következményei

Szerda este gondoltam egyet és este Bobót a saját szobájába tettem le aludni. Elaludt egyből és én is a nagyszobában. (Szoktam 9-től fél 11-ig aludni egyet.) Késő esti etetés után is a gyerekszobába tettem le és elmentem a hálóba lefeküdni. Győző éjfélig dolgozott. Nem bírtam elaludni és egyre idegesebb lettem, hogy mennyi értékes alvásidőt pazarolok el. Zokogtam, hisztiztem itt magamban, hogy miért nem bírok elaludni, mikor Bobó nyugodtan alszik a saját ágyában, aludnom kéne...Közben megjött 1 körül Győző, neki is sírdogáltam egy sort és 3-kor nem bírtam magammal, kimentem az ülőgarnitúrára, ahol végre elaludtam. 4-kor ébredt Bobó, fél 5 körül megetettem, de behoztam a hálóba, hogy úgy hátha több esélyem van aludni. Még sikerült egy órát, tehát összesen 3x1 órát aludtam. Agyvérzés közeli állapotban keltem fel, zokogtam, hogy hogy fogom bírni egész nap Győző nélkül. Felhívtam nagypapám, hogy vigyen ki hozzájuk, ott jobban szokott a kertben aludni Bobó, hátha több esélyem van pihenni. Jól is telt a nap, Bobó megint imádta a kertet és a himbálózó fákat, én is pihengettem, de aludni nem tudtam- sose tudok napközben. Újabb bréking nyúz: kinn maradtunk éjszakára is! Én persze rettegtem tovább: új helyen hogy fog aludni ő, ma is virrasztani fogok-e, stb stb. Ő aludt egy franciaágyban egyedül (nagyon cukkancs volt), mi meg a mellette lévő szobában. Itt közelebbb van a két ágy, mint itthon, nyugodtabb voltam. Mellette nem tudok aludni, zavar és szerintem őt is én. Sikerült elaludnom és neki is. Ő pont ugyanúgy aludt, mint itthon, ugyanakkor ébredt, semmi jelét nem adta, hogy idegen helyen ne bírna aludni. Tegnap is még kerteztünk, jólevegőztünk, pihentünk (én persze megint csak 4-5 órát aludtam és nem sikerült behoznom mára sem a 3x1 órás akciómat...), tegnap pedig újra itthon, újra rettegés, ma fogok-e aludni, de aludtam, ma épp őmiatta kevesebbet, mint szoktam, de ez van. Szoknunk kell a különalvást, de ez őt egyelőre úgy veszem észre nem érinti. Sőt, remélem így nyugodtabban fog tudni aludni és előbb-utóbb így talán én is.

Állatok az ágyamban

Bekövetkezett, amitől rettegtem. Tavaly nyáron költöztünk ebbe a lakásba és kétségbeesve tapasztaltam, hogy az esti szellőztetés mellékhatásaként szöcskék repülnek be a lakásunkba. Nagyon félek tőlük. Nem a pici ugráló fajtáktól, hanem a képen látható nyerges (?) szöcskéktől. Repülnek, nagyon és harapnak!!!!!!! Ez nem olyan, mint egy szúnyog vagy légy, hogy csak úgy lecsapja az ember! Ez már egy állat!! Húsa van meg minden. Tavaly a zöld típusú bukkant fel párszor, de idén azt hiszem a barnával is közelebbi kapcsolatba kell kerülnöm. Mióta jó idő van, folyamatosan készenlétben állok itthon, figyelek, hogy mikor jön el az ítélet napja. Választ kaptam: ma hajnalban. Épp ébren hallgatóztam Bobóka felé, mikor kapirgálásra lettem figyelmes. Tudtam: bekövetkezett. Egy szöcske van a hálóban. Néztem nagyon, de nem láttam sehol. Pár óra múlva újra hallottam és megláttam repkedni a plafonon, majd bekúszni a tükrös tolóajtó felső sínjébe. Megböködtem Győzőt, aki hősiesen felkelt, de nem találta. Reggel kipakolta az egész felső polcot, de nem találta. Benn van még mindig és száz, hogy este fog csak előjönni, mikor megint egyedül leszek itthon...Gyűlölöm.
Nagy állatbarát vagyok én, de vagy a tévében szeretem őket látni, vagy az állatkertben a rácsok mögött. Természetben is csak autóból. Erdőben, tengerben én állandóan rettegek valamitől: cápától, csukától, viperától, vaddisznótól, medvétől, stb. Attól függ hogy mitől, hogy hol vagyok. A lakásomban jelenleg a szöcskéktől. És épp benn van egy...

2009. május 25., hétfő

2009. május 23., szombat

Igazságos Izom Tibor

Koviubi

Tavaly elszúrtam életem elsőjét, túlérleltem. (Anyukám szerint ehető volt.) Idén újrapróbálkozom. Nem a nagyim-féle-pici ubik-fokhagyma nélkül-típusút, hanem a Peti-féle-nagy ubik-fokhagymával típusút. Drukkoljatok, mert imádom a koviubit és végre a sajátomat akarom kétpofára zabálni.

2009. május 22., péntek

A blog kiszúr velem

Nem tudok videót feltölteni!!!!!!!! Miért nem? Mások esetleg, akik szintén ennél a szolgáltatónál vannak??

Megint fejlődik

Bobó megint tanult valami újat. Elkezdett kapirgálni a kis kezeivel, meg a ruháit gyűrögetni (már direkt kicsit lötyögős cuccokat adok rá, hogy tudja tépkedni őket), meg a játékait csapkodni, meg néha már megakad a szeme a kis öklén és a játékait is meg-megfogja. Tudom, hogy nem minden mozdulata szándékos, precíznek pedig még távolról sem nevezhető, de én fátyolos tekintettel szemlélem, ahogy hétről-hétre fejlődik és ügyesedik.

2009. május 21., csütörtök

Ifjabb Szalacsi

2009. május 20., szerda

Találós kérdés: mi nem stimmel ezzel a napozóval..?

Breaking News!!

Na ez az igazi Breaking News: Bobóka ma, valóban -nem az oltás miatt-
ÁTALUDTA A TELJES ÉJSZAKÁT!!!!!!!! Nem nyekergett, nem ébredt meg, egyszer sem kellett hozzá felkelnem, cumit tömnöm a szájába, semmi, síri csöndben aludt egész éjjel, mint a tej. Na, jó, néhányszor megfordult és ehhez társult egy-egy kis hangocska, de nagyon halk, épphogy megébredtem rá. Negyed 6-tól viszont ébren tipródtam, hogy most már nehogy felébredjen, mert akkor mi lesz: megetessen, ne etessem, az még éjjel vagy már reggel, stb. Fél 7-ig teljes csönd honolt a kiságyban, utána egy kis cumizós húsz perc, majd mosolygós felöltözés, pelenkázás, meztelen méreckedés (5960 gramm). Hát nem ő a legeslegeslegfantasztikusabb kisbaba a világon?? A mesébe illő történethez hozzátartozik, hogy tegnap viszont az eddigi talán legnyűgösebb napja volt. Valamit valamiért.

2009. május 19., kedd

Óriásséta

Bobóka fenekét tegnap 11-kor kezdtem el tologatni és 5-kor fejeztem be. Közben megálltunk kicsit sörsátorozni, kicsit piknikezni, kicsit fagyizni, de egész nap a jó levegőn heverészhetett. Ismét. Az önfeláldozó anyák fáradtsági indexe nem érdekes, ha a gyermekeik érdeke úgy kívánja, akkor egész nap toljuk őket. Jól megfigyeltem, meghallgattam, hogy három hónap múlva mire számíthatok, milyen újdonságokra lesz képes Bobó, milyen új rossz szokásokat fog felvenni, stb. Aliz pl. egész nap a szemem láttára gyakorolta a hátáról a hasára fordulást és végül sikerrel járt, de csak miután hazaértek... :)
Imád meztelenkedni! (és összepisilni a pelenkázóalátéttyét)

2009. május 18., hétfő

Egy nagyon jó hétvége nevezetes napokkal

Péntek, május 15
Botondunk 2 hónapos lett!! Délelőtt elmentünk a Minimanó áruházba névnapi ajándékot és cumit venni Bobónak és ha már ott jártunk, meghosszabbítottuk a mérleg-bérlést. (Persze fordítva volt, de így jobban hangzik.) Délután pedig ellátogatott hozzánk Mária néni és beadta Bobónak az oltást mindenféle ellen. A mi hősünk egyetlenegy nyekkenéssel jelezte nemtetszését és közvetlenül utána már mosolygott tovább. Délután itt járt anyukám, elvittük fagyizni a szülinapost, de végigaludta az utat, így nem kapott az isteni mákfagyimból. Este úgy döntött a családi kupaktanács, hogy kapjon Boti a biztonság kedvéért egy fél kúpot. A késő esti ébresztésnél felnyomtam a kis popójába, összeszorítottam a fenekét, ahogy mondták, lenyomtam a kis lábait, de fél perc múlva egy kaki-puki-kombó kíséretében kinyomta az akkora már ordító kislegény. Kétszer próbáltam meg újra, de mindkétszer kilökte és már nagyon sírt, úgyhogy feladtam és bíztam benne, hogy olyan stramm a Migyerekünk, hogy úgysem lázasodik be. Így is lett, de azért elgondolkodtam, hogy ha tényleg lázas lesz egyszer, hogy fogom ezt a kérdést megoldani... Szombat, május 16 Botond első névnapja!! Reggel megkapta az új cumit és a fejlesztő könyvecskét, amit érdeklődéssel nézegethet majd. (Még egy pillantásra sem méltatta.) Délelőtt itthon voltunk, folyosón aludt egy jó nagyot, míg mi takarítottunk, pakolásztunk, Győző muffint sütött: délutánra vendégeket vártunk. Győző nagynénjéék jöttek el megnézni Botibabát, aki szerencsére kaja utáni állapotában elég jófej passzban volt, rengeteget vigyorgott és jó sokáig elvolt a játszószőnyegén. Közben befutottak Hakáék is, akiket felkértünk, hogy legyenek Bobó nem -egyházi-keresztszülei!! Nem is tudom, honnan jött az ötlet. Nekem is van keresztapám (igaz, hogy évek óta nem találkoztam vele...), és én is csak borral lettem lelocsolva annak idején, de valahogy mindig jó érzés volt a tudat, hogy van még egy "rokonom". Amikor a legutóbb itt voltak Hakáék, akkor fogalmazódott meg bennem a gondolat és Győző is jó ötletnek találta, úgyhogy megkértük őket, hogy ugorjanak fel és kicsit esetlenül megkérdeztük őket, van-e kedvük, mit szólnának hozzá? Győzőn kívül (a bádogember...) mindhárman elmorzsoltunk egy-két könnycseppet, merthogy természetesen vállalták a felkérést!!! Juhhú-juhhúú!!! A keresztelőt még meg kell tervezni, milyen piával öntik le, mikor, hol, stb. De a lényeg, hogy szereztem még két majdani bébiszittert!!!!!!! :) Vasárnap, május 17 Botond kilenc hetes lett!! Reggel értünk jött nagypapám és egy hétre elegendő cucc kíséretében kimentünk hozzájuk. Ő aludt két és fél órát a fenyőfa és egy napernyő alatt, én tudtam kicsit (de csak kicsit) napozni, le tudtunk ebédidőben együtt ülni enni (igaz, hogy míg mi a másodikat ettük, Győzinek ki kellett menni egy gyors visszaaltatásra), tudtunk a kertben ücsörögni, beszélgetni. Győzi fél 2-kor elment dolgozni, mi pedig csak 7-re értünk haza, addig kinn heverésztünk, játszószőnyegeztünk, fákat bámultunk, lazítottunk a jó levegőn.

2009. május 16., szombat

Breaking News!!

Erdélyi Botond ma éjjel kihagyta az étkezést!!!!!!! A reggelijét 06.45-kor költötte el. (Előtte pedig 11-kor pótvacsorázott.) Ez még véletlenül sem azt jelenti, hogy én végigaludtam az éjszakát, fél 4-től készenlétben, ujjammal a cumisüvegmelegítő gombján vergődtem, és ahogy egyre világosodott, egyre idegesebb lettem, hogy adjak-e még neki tápszert vagy már szopizzon, ha felkel. De nem kelt fel, csak nyöszörgött. Biztos a tegnapi oltástól volt a szokásosnál kicsit bágyadtabb, mert azóta is alszik, úgyhogy nem élem bele magam, hogy mostantól nem eszik éjjel, de ez azért haladás!!!! Éljen-éljen!!

2009. május 14., csütörtök

Cuccok

Egyszerűen imádom, hogy neki is vannak saját cuccai és imádom, hogy ezek a cuccok itt vannak a mi cuccaink között. Ráadásul ezek általában picik, édesek és babaillatúak. Imádom mosni őket (kivéve tudjátokmikor), teregetni őket, imádom, hogy ha válogatom a szennyest, ki-ki esik egy apró kis zokni vagy póló, az övéi. Imádom ,hogy a fürdőszobában van egy plusz törülköző a fogason, az övé. Imádom, hogy a lakásban mindenhol van széthagyva valami, ami az övé. A konyhába is beférkőzött a cumisüvegeivel és egyéb kifőzendő cuccaival. Az étkezőasztalon a sétálós kellékei vannak általában, a nappaliban le van terítve a játszószőnyege (hamarosan összeszereljük a járókáját), itt van az autósülése, amiben szintén előfordul néha. Textilpelusok mindenhol szanaszét vannak sajnos hagyva, néha körbemegyek és eltüntetem őket. A hálónkban is van egy kiságy - az éjjeli rezidencia (ahonnan lassan ki kéne rakni...)-, a saját szobájáról nem is beszélve. Megszületett és azóta itt él velünk, kezdem felfogni, hogy hárman vagyunk, új családtaggal bővült a párosunk és mostantól mindig itt lesz velünk. (Illetve remélem csak huszonpáréves koráig.)

Szavazzatok!

De tényleg, kire hasonlít?? Hasonlít valakire?? Egy kis segítség, annak, aki nincs képben:

2009. május 13., szerda

Megint valami új

Két napja kezdte el a kezét (főleg a balt) a szájába gyömöszölni. Eddig csak a mutató vagy a középső ujját tudta beakasztani az alsó ajkába, de tegnap séta közben véletlenül rátalált a hibátlan ujjszopás technikájára. Azóta sem sikerült neki, pedig próbálkozik szegény. Ha nem tud beletalálni a szájába, rettentően ki tud borulni.
Nem is tudom, hogy örüljek-e ennek a fejleménynek. Az első gondolatom persze az volt, hogy biztos borzasztóan búbánatos az én kicsinyem és mert tőlem már semmi vigaszra nem számíthat, kénytelen saját maga megoldani a gondjait. Nagyon cuki, amikor szopizza a kezét, és nem lenne sajnálatos, ha nem kéne naponta százszor lehajolnom hozzá, hogy odaadjam neki a cumit, de a hátránya, ugye viszont az, hogy erről nehezebb leszoktatni. Az is igaz viszont, hogy hol van az még?? Még csak két hónapos, most csak az a lényeg, hogy most mitől érzi jól magát! Az is lehet, hogy múló hóbort és elmúlik magától. Mindenesetre egyelőre ez van, nyoma kellett, hogy legyen, hát tudósítottam.

Ízelítő

Valahol olvastam nemrégiben, hogy a kisgyerekes anyukáknak meg kell barátkozniuk a megvető pillantásokkal. Tegnapelőtt egy kutyáját sétáltató fiatal sráctól megkaptam az elsőt. Egyedül voltam lenn Bobóval, és egy óra után elkezdett nyűgösködni, majd torka szakadtából üvölteni. Szerencsére már késő volt, úgyhogy hazafele vettem az irányt, de bármit próbáltam vele csinálni, ordított. Ez a szerencsétlen meg kénytelen volt tíz másodpercig fültanúja lenni és ez elég indok volt ahhoz, hogy úgy nézzen rám, mint a véres rongyra. Nekem eszembe jutott az idézet és jót nevettem magamban: kezdődik.

2009. május 10., vasárnap

Hason no. 2

Nyolchetes (de még nem két hónapos... :o )

- Amikor megszületett, még csak három dolgot csinált: evett, aludt és ordított. Vörös és csúcsos volt a feje, alig nyitotta ki a kis szemeit, nézelődni még nem tudott, minket sem tisztelt meg különösebb figyelemmel. Ekkoriban még aludt háton is, oldalt is, állandóan rángottak a kis karjai, sokszor rezzent össze, a cumit egyáltalán nem tudta a szájában tartani. Egyáltalán semmiféle rendszer nem volt az életünkben, 50-70 grammokat evett, gyűlölt fürdeni, majdnem minden kaja után kakilt, de ekkoriban még a pelusban maradt a cucc, kisebb adag volt. A reggelije után akkoriban nem nagyon aludt vissza, pár napig az volt a szokás, hogy betettem közénk és ott próbáltunk vele foglalkozni, amibe néha belealudt mindenki, néha csak ő, néha csak mi. Én nagyon utáltam ezt, mert így még álmosabb voltam, később rájöttem, jobb ha felkelek vele és elindítjuk a napot. Az első egy-két hétben elég sokat aludt rajtam, de az ágyunkban talán csak egyszer. Egyikből sem akartunk szokást csinálni, ma is ehhez tartjuk magunkat.
A második hét vége felé volt egy nagy fordulat, akkorra nekem is sikerült kicsit összeszedni magam, nagyjából kialakítottunk egy rendszert, de azért volt csúszkálás, mostanában viszont már elég jól beálltunk. Mi is sokkal töketlenebbek, esetlenebbek voltunk. Én például alig mertem elmenni zuhanyozni, úgy rontottam ki a fürdőből és néztem kérdőn Győzőre, hogy nem ébredt-e fel. Ez volt a rémálmom, ha aludt, hogy nehogy felébredjen. Rettegtem, hogy nem fogok tudni mit kezdeni vele és nyűgösködtem, hogy akkor én sem tudok pihenni. Szép lassan rájöttünk, hogy mit is lehet vele kezdeni és szép lassan ő is elkezdett már újabb dolgokat csinálni, így egyre könnyebb volt. Egy időben rászoktunk, hogy a reggelije után a következő etetésig végig ölben volt: zenét hallgattunk, beszélgettem vele, játékokat lebegtettem neki és nem mertem letenni, féltem, hogy akkor üvölteni fog. Aztán valamikor kipróbáltam, hogy mit csinál az ágyában és rájöttem, hogy ott is megmarad és nézelődik, nem kell nekem kézben tartani. Ekkoriban az is a kényszerképzetem volt, hogy evés után feltétlenül és azonnal aludnia kell, méghozzá a következő etetésig, hiszen a könyvek megírták, hogy egy újszülöttnek 16-18 órát kell aludni. Amikor felfogtam, hogy mást is tud csinálni kaja után, mint aludni és nem vártam el tőle, hogy azonnal zuhanjon mély álomba, egy csapásra könnyebb lett az életünk! - Kezdte felfedezni a környezetét és egyre több minden érdekelte, én a minél színesebb dolgokkal próbálkoztam, de feltűnt, hogy a fekete(-fehér) tárgyak sokkal jobban lekötik. Nagy kedvencei a reklámújságok, amiket fellógatok neki a kiságy szélére. Valamint imádja a "babaokosító" geometriai ábráit is. A zenélő körforgókat is imádja, a 9000 ft-os Brendonost utálta, kaptunk egy no-name fa-egereset, azt nagyon imádta, de most kaptunk apukáméktól egy új Brendonosat, ez nagyon bejön neki... Ki érti ezt? - A nagy sétákat azóta is élvezi, mi viszont rájöttünk, hogy nem kell nekünk két és fél órára lemenni (eleinte lejártuk a lábunkat), itthon maradunk, míg jól el játszik és csak ha már nyűgösködni kezd, akkor megyünk le vele. Általában másfél órát van ébren, utána kb fél óra, míg elalszik, utána kis alvás, néha felébred, néha nem. - A hasfájás egyelőre megszűnni látszik, vagy a doktornéni csodaszere hat, vagy amúgyis javult a helyzet. Most is pukizgat álmában, de már nem ébred fel rá és nem rándul görcsbe, csak elkezd mocorogni, kijön, aminek jönnie kell és alszik tovább. Remélem csak javulni fog a helyzet. - A ruháit sorra növi ki, az első két hétben a legkisebb rugik is lógtak rajta, most már azokba is belenőtt, amikről azt hittem később lesznek jók rá....Már vissza is tértem a vaterára, úton van néhány napozó, tegnap ugyanis már olyan meleg volt, hogy ráadtam egyet, ami még Hugié volt, de elég uniszex, nyugi, csak néhány hímzés van rajta. :) - A hangok terén is sokat változott, eleinte csak egyféle sírása volt, mostanában már rengeteg. Van keserves, könyörgő, hisztis, torkaszakadtából ordítós, stb. És most már, ugye nem csak kiabálni tud, hanem mindenféle aranyosabbnál aranyosabb babahangot is képez, amitől elolvad a szívünk. Manapság már előfordul, hogy ébredés után nem elkezd siíktani, hanem neadjisten mosolyog, beszélget. - A cumit egyre ügyesebben tartja a szájában és néha visszalöki saját magának (nem állítom, hogy direkt..). Ez nagyon fontos, aki naponta egymilliószor ugrál fel emiatt, az tudja mennyire. - A fürdést most már majdnem mindig élvezi, illetve talán helyesebb azt mondani, hogy ha kellő ideig beszélek hozzá lankadatlan gagyogással, akkor hajlandó eltűrni, hogy közben vízben van. Az öltöztetésre már néha kifogy a türelemből, de néha a mérlegelésig bírja cérnával. - Az idegenekre (ma még) ugyanúgy osztogatja a mosolyait, mint ránk. Szóval egyre könnyebb vele, azt hiszem, egyre inkább tudjuk, mikor mit szeretne, persze van, amikor hisztisebbek vagyunk és kevésbé mennek flottul a dolgok, de alapvetően javuló tendenciát mutatunk. Az éjszaka átalvása engem továbbra is foglalkoztat, de előbb-utóbb csak beáll az is. Napról napra szebbnek látjuk őt, egyre jobbfej, egyre több dolgot tud csinálni és én alig várom ezeket az apró lépéseket a fejlődésében, amiket talán csak én veszek észre. Szeretjük, imádjuk, óvjuk, tanítgatjuk, szórakoztjuk, körbeugráljuk, kiszolgáljuk. Körülötte forog az életünk.