Nyolchetes (de még nem két hónapos... :o )

- Amikor megszületett, még csak három dolgot csinált: evett, aludt és ordított. Vörös és csúcsos volt a feje, alig nyitotta ki a kis szemeit, nézelődni még nem tudott, minket sem tisztelt meg különösebb figyelemmel. Ekkoriban még aludt háton is, oldalt is, állandóan rángottak a kis karjai, sokszor rezzent össze, a cumit egyáltalán nem tudta a szájában tartani. Egyáltalán semmiféle rendszer nem volt az életünkben, 50-70 grammokat evett, gyűlölt fürdeni, majdnem minden kaja után kakilt, de ekkoriban még a pelusban maradt a cucc, kisebb adag volt. A reggelije után akkoriban nem nagyon aludt vissza, pár napig az volt a szokás, hogy betettem közénk és ott próbáltunk vele foglalkozni, amibe néha belealudt mindenki, néha csak ő, néha csak mi. Én nagyon utáltam ezt, mert így még álmosabb voltam, később rájöttem, jobb ha felkelek vele és elindítjuk a napot. Az első egy-két hétben elég sokat aludt rajtam, de az ágyunkban talán csak egyszer. Egyikből sem akartunk szokást csinálni, ma is ehhez tartjuk magunkat.

A második hét vége felé volt egy nagy fordulat, akkorra nekem is sikerült kicsit összeszedni magam, nagyjából kialakítottunk egy rendszert, de azért volt csúszkálás, mostanában viszont már elég jól beálltunk. Mi is sokkal töketlenebbek, esetlenebbek voltunk. Én például alig mertem elmenni zuhanyozni, úgy rontottam ki a fürdőből és néztem kérdőn Győzőre, hogy nem ébredt-e fel. Ez volt a rémálmom, ha aludt, hogy nehogy felébredjen. Rettegtem, hogy nem fogok tudni mit kezdeni vele és nyűgösködtem, hogy akkor én sem tudok pihenni. Szép lassan rájöttünk, hogy mit is lehet vele kezdeni és szép lassan ő is elkezdett már újabb dolgokat csinálni, így egyre könnyebb volt. Egy időben rászoktunk, hogy a reggelije után a következő etetésig végig ölben volt: zenét hallgattunk, beszélgettem vele, játékokat lebegtettem neki és nem mertem letenni, féltem, hogy akkor üvölteni fog. Aztán valamikor kipróbáltam, hogy mit csinál az ágyában és rájöttem, hogy ott is megmarad és nézelődik, nem kell nekem kézben tartani. Ekkoriban az is a kényszerképzetem volt, hogy evés után feltétlenül és azonnal aludnia kell, méghozzá a következő etetésig, hiszen a könyvek megírták, hogy egy újszülöttnek 16-18 órát kell aludni. Amikor felfogtam, hogy mást is tud csinálni kaja után, mint aludni és nem vártam el tőle, hogy azonnal zuhanjon mély álomba, egy csapásra könnyebb lett az életünk! - Kezdte felfedezni a környezetét és egyre több minden érdekelte, én a minél színesebb dolgokkal próbálkoztam, de feltűnt, hogy a fekete(-fehér) tárgyak sokkal jobban lekötik. Nagy kedvencei a reklámújságok, amiket fellógatok neki a kiságy szélére. Valamint imádja a "babaokosító" geometriai ábráit is. A zenélő körforgókat is imádja, a 9000 ft-os Brendonost utálta, kaptunk egy no-name fa-egereset, azt nagyon imádta, de most kaptunk apukáméktól egy új Brendonosat, ez nagyon bejön neki... Ki érti ezt? - A nagy sétákat azóta is élvezi, mi viszont rájöttünk, hogy nem kell nekünk két és fél órára lemenni (eleinte lejártuk a lábunkat), itthon maradunk, míg jól el játszik és csak ha már nyűgösködni kezd, akkor megyünk le vele. Általában másfél órát van ébren, utána kb fél óra, míg elalszik, utána kis alvás, néha felébred, néha nem. - A hasfájás egyelőre megszűnni látszik, vagy a doktornéni csodaszere hat, vagy amúgyis javult a helyzet. Most is pukizgat álmában, de már nem ébred fel rá és nem rándul görcsbe, csak elkezd mocorogni, kijön, aminek jönnie kell és alszik tovább. Remélem csak javulni fog a helyzet. - A ruháit sorra növi ki, az első két hétben a legkisebb rugik is lógtak rajta, most már azokba is belenőtt, amikről azt hittem később lesznek jók rá....Már vissza is tértem a vaterára, úton van néhány napozó, tegnap ugyanis már olyan meleg volt, hogy ráadtam egyet, ami még Hugié volt, de elég uniszex, nyugi, csak néhány hímzés van rajta. :) - A hangok terén is sokat változott, eleinte csak egyféle sírása volt, mostanában már rengeteg. Van keserves, könyörgő, hisztis, torkaszakadtából ordítós, stb. És most már, ugye nem csak kiabálni tud, hanem mindenféle aranyosabbnál aranyosabb babahangot is képez, amitől elolvad a szívünk. Manapság már előfordul, hogy ébredés után nem elkezd siíktani, hanem neadjisten mosolyog, beszélget. - A cumit egyre ügyesebben tartja a szájában és néha visszalöki saját magának (nem állítom, hogy direkt..). Ez nagyon fontos, aki naponta egymilliószor ugrál fel emiatt, az tudja mennyire. - A fürdést most már majdnem mindig élvezi, illetve talán helyesebb azt mondani, hogy ha kellő ideig beszélek hozzá lankadatlan gagyogással, akkor hajlandó eltűrni, hogy közben vízben van. Az öltöztetésre már néha kifogy a türelemből, de néha a mérlegelésig bírja cérnával. - Az idegenekre (ma még) ugyanúgy osztogatja a mosolyait, mint ránk. Szóval egyre könnyebb vele, azt hiszem, egyre inkább tudjuk, mikor mit szeretne, persze van, amikor hisztisebbek vagyunk és kevésbé mennek flottul a dolgok, de alapvetően javuló tendenciát mutatunk. Az éjszaka átalvása engem továbbra is foglalkoztat, de előbb-utóbb csak beáll az is. Napról napra szebbnek látjuk őt, egyre jobbfej, egyre több dolgot tud csinálni és én alig várom ezeket az apró lépéseket a fejlődésében, amiket talán csak én veszek észre. Szeretjük, imádjuk, óvjuk, tanítgatjuk, szórakoztjuk, körbeugráljuk, kiszolgáljuk. Körülötte forog az életünk.