Tegnap voltam a hathetes kontrollon, pont nyolc héttel azután, hogy utoljára a rendelőben jártam. Akkor azt mondta a doktorúr, hogy 3400 gramm körüli gyereket fogok szülni nem pár napon belül. Három nap múlva 3900 grammal született meg Botond. :) Míg vártunk az orvosra (naná, hogy akkor késik fél órát, amikor én először hagyom kettesben a fiúkat), beszélgettem három anyukával/kismamával és reménykedve kérdeztem őket, hogy mikor aludták át gyerekeik az éjszakát. Az egyiknek a tizenkilenc hónapos, a másiknak a tizenhárom hónapos gyereke még nem alussza át, közölték, hogy szerencsés vagyok, hogy csak egyszer kel fel Botond, mert az ő gyerekeik bizony kétóránként ébredtek-ébrednek....Nem mondtam nekik, hogy szerintem ez nem (csak) szerencse kérdése... A vizsgálaton minden rendben találtatott.
Anyukám egy barátnője vitt el, hogy időben oda-és hazaérjek, bevallom kicsit aggódtam, hogy Botond nyűgös lesz, az apja majd nem tud vele mit kezdeni, nélkülem megáll az élet otthon és mire hazaérek, olyan látvány fog elém tárulni, mint amikor Dustin Hoffman vigyázott Jessica Lange gyerekére az Aranyoskámban. Ehhez képest amikor benyitottam, a már sétálós ruhába beöltöztetett, tisztába tett, kipihent, apja ölében mosolygó kicsifiam fogadott. Olyan büszke voltam rájuk és olyan jó volt hazajönni hozzájuk!! (Kicsit nélkülük kimozdulni sem volt azért rossz) Sétáltunk egy bő félórát - Patriszia nénivel kiegészülve-, aztán vigyorgós füredtésben volt részünk, utána pedig erős közepes éjszakában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz?