2011. november 25., péntek

Ugrás az ismeretlenbe

Úgy érzem magamat, mint aki sarokba szorult, a szakadék szélére került, ahonnan nincs visszaút, muszáj venni egy nagy levegőt és ugrani egy hatalmasat - biztosító kötelek nélkül. Valaki, aki sokáig gyűjtögette az ugráshoz a bátorságot, ráadásul magával kell rántania két embert, azok akarata ellenére. Valaki, aki legszívesebben maga is visszafordulna, de nincs hova. Ugrani kell, eljött az idejük. El kell rugaszkodni és hinni, hogy meg tudják csinálni. Az ugrás után nagyon mélyre kell lesüllyedni, és a tenger sötét mélyében, vaktában kell kitapogatni egy kincset, ami nélkül lehetetlen visszatérni az életbe: elveszett önmagukat kell megtalálniuk. Nem biztos, hogy megtalálják. Ha mégis, még az sem biztos, hogy időben visszaérnek vele, messze van a vízfelszín, hosszú az út odáig. Ha bepánikol vagy elhagyja az ereje, a pillanat töredéke alatt vesznek az örök sötétségbe. Ha elég ereje van felküzdeni magukat, elérni az életben maradáshoz szükséges levegőt, akkor egyszer csak beszűrődik némi fény a sötét mélységbe, míg végül egészen világos lesz, és áttörve a víz tükrét, tüdejüket kitágítva testüket átjárja a friss, oxigéndús, tengeri levegő, lelküket pedig a diadalittas érzés: a szabadság. Vagy elpusztulnak vagy megmenekülnek. Még nem tudni.


2011. november 21., hétfő

Megint kicsúszott valami

Egyre idegesebben turkál az állatos dobozában, majd felfortyan:
- Hol a basztakurva puma?

2011. november 20., vasárnap

Csak őszintén

Áki és Hugi közül én Ákit szeretem a legjobban.
A kedvesek közül pedig Zsuzsa nagyit.


Tegnap pedig azt mondta, mikor mondtam neki, hogy jön hozzánk Hugó, és ő fog rá vigyázni, míg én elmegyek, hogy: 
- Miért nem az Áki jön, én neki örülök a legjobban, de a Hugi legkedvencebb barátom.

2011. november 17., csütörtök

Párizsi lány in love

Tegnap a cd-ket, dvd-ket rendezgettem, és előkerült egy cd-m, amit egyszer szerelmi bánatomban készítettem, a végtelenül eredeti Sad Songs címet viseli, és sekélyességem nyomatékaként még egy átszúrt szivet is rajzoltam rá annak idején.
Olyan dalok vannak rajta, mint a Killing me softly, Unchained melody, a Wish you were here, a Kaleidoscope Sky....
Hát, ez szól most az irodában, egyik kolléganőm megkérdezte, hogy szerelmes vagyok-e?
Igen, az vagyok. De mibe is?
A francia nyelvbe nagyon durván, pláne mióta múlt heti dorbézolásom során egész éjjel franciául (és angollal kevert verziójában) beszéltünk. Görögországba mindig, mióta az eszem tudom. A Mamma Mia! című filmbe, mint az köztudott. Egy 45ezer forintos Salamander csizmába, amelyikre minden reggel rácsorgatom a nyálam, mikor eljövök a kirakat mellett. Azokba a fotókba, amiket az imént láttam, és úgy dobogott a szívem, hogy azt hittem menten kiugrik a helyéről. Ebbe a számba is szerelmes vagyok, meg ebbe is, meg még körülbelül százba. A kedvenc könyvembe is szerelmes vagyok. Egy kicsit a rizstej ízébe is. No, és a fiam reggeli nyálszagú, meleg, puha arcocskájába.





2011. november 16., szerda

Igazi férfi

Már néhány órája itthon voltunk, mikor közölte, hogy ő már bizony pisilt wc-be - a bölcsiben - tette hozzá.
Bátorkodtam megkérdezni, hogy mégis mikor, hiszen a gondozónénik dicshimnusza elkerült, erre a következő feleletet kaptam:
- Miután megvizsgált a doktor bácsi.
Mivel fogalmam sem volt orvosi látogatásról a bölcsiben, alaposan kikérdeztem hősünket, és teljes részletességgel mesélt el teljesen életszerű dolgokat, ezért arra merek következtetni, hogy minimum valóság alapja van a sztorinak. Most nem arra akarok kilyukadni, hogy kissé furcsállom, hogy engem erről nem tájékoztattak, hanem arra, hogy Botond állítása szerint "a doktor bácsi meghallgatta a tetoszkóppal a mellkasom, és megnézte a fütyimet, meg megmérte.". Ezen fennakadni sem volt időm, mert egyből azt is hozzátette, hogy "Az én fütyim tíz kilométer volt."

Minden bizonnyal több ezer olyan olvasónk van, akik azon sopánkodnak, hogy a földön túl kevés a soviniszta, megalomániás, szexuálisan centrált férfi, őket ezennel megnyugtatnám: én, amit tudtam megtettem, hogy újabb olyan hímegyeddel gazdagítsam a világot, aki duzzad önnön méreteinek dicsőségétől. Remélem egyetértünk, hogy erre van a legnagyobb szükség.

2011. november 14., hétfő

Fejtörő - Mi nem illik a képre?



I. 

II.


Nem írok és fotók sem készülnek mostanában.... Ez van.


2011. november 10., csütörtök

2011. november 7., hétfő

Őszi böngésző

Dolgos hétköznapok.
Jóleső egyedüllétek, oda-és hazautak, rohanás Botondért.
Taposómalom.
Pszichoterápia. Torna. Testi-lelki formálódás.
Brutális dackorszak.
Zuhanás, majd családi összefogás. Anyukám és Ákos Papi.
Kérdések, tépelődések, fokozódó feszültség, várakozás. Rossz rezgések. Rossz körök. Hullámzó állapotok. Sok lenn, kevés fenn.
Kevés visszatöltés.
Pampalini.
Selejtezés lakásban és lélekben.
Bölcsikrízis. Délutáni töltődések, reggeli drámák.
Néha béke. Néha jó. Mélyen jó. Felszínen borzalmas.
Fejlődés, egyre nagyobb világosság, haladás.
Évszakok és belső állapotok összhangja.
Válaszút.


2011. november 6., vasárnap

Zavaros napok kotyvaléka

Növök, növök, növök (közben mutatja), és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a lakásban nem is egy kisfiú van, hanem egy hatalmas elefánt.

Mozgatja a kezét, az ujjait:
- Él a kezem. Élőlény.

Mutat a kezével valamennyit:
- Én ekkora méter voltam, amikor kicsi voltam.

Kibújtatja a meztelen lábait a hálózsákból (ez rituális nálunk, mert minden este leveszi magáról a zoknit, ami reggeli vicc tárgya nálunk, amikor meglátjuk a csupasz lábait, és nevetünk rajta), egyszerre simogatjuk a kibukkanó lábszárát, apja az egyiket, én a másikat, erre ő:
- Apa, te ne simogasd a lábam, mert a te kezed hideg, az én lábam meg meleg és puha.
- És az enyém, Bobó, maradhat?
- Igen, az puha.

És pár szó, amit következetesen "rosszul" mond, de már mi is így használjuk.:
Bazsolikom (bazsalikom), Hengszar (hangszer). Mangúz (mongúz). Szavonna (szavanna).