Növök, növök, növök (közben mutatja), és egyszer csak azt vesszük észre, hogy a lakásban nem is egy kisfiú van, hanem egy hatalmas elefánt.
Mozgatja a kezét, az ujjait:
- Él a kezem. Élőlény.
Mutat a kezével valamennyit:
- Én ekkora méter voltam, amikor kicsi voltam.
Kibújtatja a meztelen lábait a hálózsákból (ez rituális nálunk, mert minden este leveszi magáról a zoknit, ami reggeli vicc tárgya nálunk, amikor meglátjuk a csupasz lábait, és nevetünk rajta), egyszerre simogatjuk a kibukkanó lábszárát, apja az egyiket, én a másikat, erre ő:
- Apa, te ne simogasd a lábam, mert a te kezed hideg, az én lábam meg meleg és puha.
- És az enyém, Bobó, maradhat?
- Igen, az puha.
És pár szó, amit következetesen "rosszul" mond, de már mi is így használjuk.:
Bazsolikom (bazsalikom), Hengszar (hangszer). Mangúz (mongúz). Szavonna (szavanna).
2011. november 6., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
imádom a szövegeit, annyira cukk...lehet ilyet egy FIÚ-nak mondani?:))))))))
VálaszTörlésHengszar :))))
VálaszTörlésAz elefántosnál látom magam előtt és hallom a hangjàt, ahogy mondja :)
Ami meg vicc, h múltkor voltunk a könyvtárban, volt vmi szavannás àllatos könyv, és nekem átfutott az agyamon, h az nem szavonna? Aszittem, elírás :)
Hallanád, ahogy a pszichológust mondja :)
VálaszTörlésszavonna szerintem is isteni :)))