2013. december 29., vasárnap

Karácsonyunk, év végénk

Nagyon szép volt az adventi időszakunk, elég békés, ráhangolódós. A 24-e is nagyon jól sikerült, a többi nekem kevésbé. Tegnapra megint talpra álltam. Nem tudom, mennyiben múltak rajtam a történtek. Bobónak talán ettől függetlenül jó napjai voltak, vannak, engem elsodort valami megint.














Bobó nem derült ki, minek örült legjobban, mert három napja egy zöld övemmel játszik. Boa, liánkígyó, fapiton, mikor mi. Egy sálam mellett, ami pedig szivárványboa, néha tojásevő kígyó. Voltunk ma Állatkertben, a shopban próbálta megígértetni velem, hogy születésnapjára három plüsskígyót veszek neki. A minap elrejtett egy kobrát a ruhásszekrényemben, nem kaptam röhögőgörcsöt, mikor megláttam. Az év végi ünnepkör jegyében kígyókorszak van megint, igen. A mézeskalács idén is sláger volt, egy hete azt reggelizik, uzsonnázik és  néha vacsorázik. Most fogyott el, a fán lévőket még nem kezdte el lerágni, de ami késik, nem múlik. Örült a Jézuskának, a szépségeknek, izgalmaknak, nem tudom, mit sejt, mit nem, nagyon még nem gyanakszik. Csodálkozott rajta, hogy a Jézuska nem írt neki levelet. Élvezi az egészet, jó látni, hogy örül, öröm volt neki, érte, miatta serénykedni, készülődni, ő is részt vett a sütögetésben, lakás díszítgetésben, visszaszámoltunk már nagyon. 23-án el is sírta magát, hogy neki már nincs kedve még egy napot várni. Ma meg azon merengett, vajon körbeért-e a Jézuska, maradt-e még neki valahol valami. Nehéz ez az ajándékokkal, de ahogy látom, nem azok számítanak neki (sem) igazán. Nem azoknak örül vagy nem azokért lelkesedik. Hanem valahogy a hangulatért, na, és persze a téli szünetért. Attól nagyon fel van dobva.

Én a karácsony előtti napokban kicsit lehangolódtam, készülődtem, sütögettem, takarítottam, csomagoltam. Mindent egyedül. Elmagányosodtam. Szerettem volna valakivel megosztani mindezt. A karácsonyfadiszítés volt az egyik mélypontom. Idén először díszítettem egyedül, 23-án este. Nem volt vidám. Pedig jó zenéket hallgattam, Bobókámra gondoltam, hogy neki mekkora öröm lesz. Ez jó is volt. Boldogsággal töltött el önmagában az is, hogy egyedül neki, érte csinálom. De néha el-elszomorodtam. Hogy de jó lett volna mégsem egyedül, hanem már valaki újjal megosztva. Önmagamhoz közel kerülős volt a karácsony előtti időszak, és ami átmenetileg megborított most, azt hiszem, az is közelebb visz, most, hogy tegnap végre talán rájöttem, mi a baj ezzel a történettel. Meglátjuk. Holnap elvileg lesz egy fontos beszélgetésem. Tornáztam sokat az ünnepek előtt, most is. Nem úgy alakulok, ahogy szeretnék, de most megint felszívtam magam, nem akarok meghízni, elpuhulni. Szeretnék újra jó formába kerülni. Írom az évértékeléseim, gondolom át a dolgokat, érnek össze szálak, összegyűlt itt most bennem jó sok fontos ember és élmény. Teli a lelkem, jóval, széppel, hiányzó, fájó részekkel, emberekkel, de ami a legfontosabb: jelen voltam és vagyok az ünnepek alatt. A tavalyi után csak ennyit akartam. Bobónak jelen lenni, vele lenni. Azt hiszem, eddig sikerült. És nem is tervezem, hogy újra eltávolodnék önmagamtól.

A télnek ezzel a részével ki voltam békülve. Szilveszterkor könnyen lehet, hogy itthon leszünk. A továbbiakhoz, a tél sivárabb, hosszabb részéhez még nem alakítottam ki álláspontot. Kellene valami pedig. Valami, amit várni lehet, vagy ami lelkesít. Mondjuk nagyon nagy erővel vetem bele magam a munkakeresésbe, az biztos. Van pár olyan most, amihez nagy kedvem lenne. Mindenesetre az új évem nagyon jól fog indulni. Délelőtt Bobóval. Délután barátnőkkel. Első sorral. Varázszenével.

2013. december 18., szerda

Adventi kotyvalék

- Holnap milyen nap lesz, Mama?
- Csütörtök.
- Nem. Nagyon nagy tévedésben vagy. Péntek.
(Kell-e mondanom, hogy ez tőlem ered? Általában akkor szoktam használni, mikor arról prédikálok neki, hogy ő a gyerek, én a felnőtt, és amit illetően általában én magam vagyok nagyon nagy tévedésben.)

Ül a wc-n, seggtörlésre vár. Odamegyek, wc papírt ragadok, végzem a dolgom. Közben leveszem a vastag pulcsiját. Kedvesen megjegyzi:
- Ismerlek h miféle ember vagy és miféle szokásaid vannak, de nem ezért hívtalak ide.

Vacsoránál.
- Ne éld bele magad, hogy a Mazsolát fogod nekem olvasni. A piros állatatlaszt fogjuk nézegetni.


Az ágyában most az előbb:
- Öt E betű van az epefeketében, ugye, Mama?

Reggel még:
- Én örülök, hogy nem tehén vagy juh vagyok. Akkor egész nap egy helyben legelnék. 
Az előbb:
- Én kígyó szeretnék lenni, nem ember. És minden nap egy másik állat.












Ovis karácsonyoztunk. Végig énekelt mindent, édes volt. Utána mézeskalácsot sütöttünk, rengeteget. Hazajöttünk, lerohadtunk a kanapéra Cimborákat nézni. Megvacsiztunk, "büdösnapot" tartunk (legalábbis számára), fél 8-kor ágyba dugtam. Azóta az epefeketén röhögök. Az év poénja. 

2013. december 13., péntek

Őkívánsága

Nekünk, szülőknek, karácsonyra.


Csak őszintén

- Bobo, szeretnek meghallgatni egy radiomusort a Kisstibivel. Ugye, tudod ki  Kisstibi?
- Hogyne tudnam! Az a rondafeju ember a szobadban.
(Bár a szobámban lenne...)

-Mama, ez nő vagy ember?
 (Bagi Iván Csűrös Karolának öltözve.)

- Édes, drága Mamám, de jó, hogy te jössz értem!
2 perc múlva, mikor ordítok vele egy nyavalygás miatt:
- Másik Mamát akarok.  

És még a napokból:

- Mama, a Hold középpontjában lakik a négy láthatatlan lény, a Télapó, a Jézuska, a Fogtündér és a Húsvéti nyúl. Arról tanácskoznak, hogy mi a jó, mi a félig rossz, mi a félig jó.
- Na, és ki a félig rossz például?
- Hát, én azt nem tudom.
- És ki a tisztán jó?
- Csak a Télapó, az Isten és a Húsvéti nyúl. Akik örülnek a jó gyerekek örömének. 


Mikulasra varva, virraszt. Egyik fontosabb kerdes merul fel a masik utan.
- Ha nagy leszek, lesz bajszom?
- Igen. De leborotvalhatod.
- En nem akarok borotvaszerszamot magamnak.
- Nem?
- De. Es egig ero hajat akarok.

2013. december 10., kedd

A tiszta gyerekem


Aki ilyeneket mond hazafelé az óvodából, a félholdra nézve:
- Mama, a Hold középpontjában lakik a négy láthatatlan lény, a Télapó, a Jézuska, a Fogtündér és a Húsvéti nyúl. Arról tanácskoznak, hogy mi a jó, mi a félig rossz, mi a félig jó.
- Na, és ki a félig rossz például?
- Hát, én azt nem tudom.
- És ki a tisztán jó?
- Csak a Télapó, az Isten és a Húsvéti nyúl. Akik örülnek a jó gyerekek örömének. 
Miközben én három hete, de valójában huszonnyolc éve azzal küzdök, hogy nem tudom a jót és a rosszat egyszerre megélni, csak kettéhasítva. Ő már tudja, hogy az emberek jók és rosszak egyszerre. Már velem kapcsolatban sincsenek illúziói. Sajnos. De bárcsak mindig megmaradhatna ennyire az ösztöneihez közel. Bárcsak egy kicsit könnyebb élete és lelke lenne, mint nekem. Bár ilyen tiszta és ártatlan maradhatna mindig. Bárcsak ne pakolnék rá több terhet, mint amennyi az ő sorsa szerint kell neki. Bárcsak könnyebbé, nem nehezebbé tenném az életét. Bárcsak tudnám nem siettetni, hagyni felhőtlenül lubickolni, abban és ameddig ő akar. Bárcsak meg tudnám várni, mikor neki elég valamiből és kész a változ(tat)ásra. Bárcsak tudnám végre engedni, hogy önmaga lehessen. Bár tudnám olyannak szeretni és elfogadni, amilyen. És bárcsak magamat is engedném olyannak lenni, amilyen vagyok. De jó lenne ezt egyszer visszakapni!

2013. december 8., vasárnap

Jézuskára várva

Ma írtuk meg Jézuskának a levelet. Illetve majdnem teljesen Bobó írta meg. Ami a gond, hogy csupa olyat kért, amit lehetetlennek tűnik beszerezni.






A radírállatokon kívül még takonyállatokat kért (fehér tigris, fekete párduc, leopárd), és egy akkora gumiembert, mint ő. Ha jól érettem, ilyen felfújható vagy olyasmi gyereknagyságú embert szeretne. Én más dolgokra gondoltam. Felfújható boxzsákra, t-rex figurára, társasjátékra, abc-s mágnesre, kristályokra, üveggolyókra. Ő meg még mindig takonycuccokat akar. Ebből mi lesz?

2013. december 6., péntek

Mikulásra várva

Az óvodaitól félt. És az különben is "műtélapó". De kiderült, hogy a krampuszaitól félt, akik szerencsére idén nem jöttek.
Itthon az Igazinak készített még szerda este vagy tíz rajzot, amiket már aznap este bekészítettünk az ablakba. Tegnap kipucolta a cipőjét - nem túl nagy lelkesedéssel -, majd öt órától fogva este fél 11-ig, míg el nem aludt, olyan izgalomban volt, mint még soha. Percenként rohant oda az ablakhoz megnézni, megjött-e már. Tettünk ki tejet, folyton ablakzörgést vélt hallani. 








Télapó szánnal, szarvassal az éjszakában








Reggel nem volt nagyon nagy extázisban, de örült, az biztos. Főleg a Kinder tojásoknak. Kicsit bánt a lelkiismeret, hogy játékot nem kapott, de tegnap lakást festettem, betegen, délután el akartam menni egy közeli játszóházba, ahol van kis játékbolt is, de itthonhagytam a pénztárcám, nem volt erőm visszajönni. Két mesekönyvet kapott, és hátha majd máshol kap játékot is. A levélen viszont nagyon röhögött, amit a Mikulás írt neki. Azt meg nagyon jó volt látni, hogy készülődni neki is majdnem akkora öröm, mint amikor megkapta a csokikat. Ahogy várta, ahogy csillogott a szeme, ahogy egyesével rohant oda a rajzokkal az ablakhoz! Kommersz, tudom, de mostanában egyre többször veszem észre a csillogó szemét, a tiszta nevetését, és egyre többször tud csak ez számítani.


2013. december 5., csütörtök

Szőrsapkások


Szerdán nem vittem oviba. Gryllus koncertre akartam menni, de kedd este kiderült, hogy zártkörű, így játszóházaztunk. Délután palacsintát sütöttünk, játszottunk, Télapónak rajzoltunk, előszobát pakoltunk.