2012. június 30., szombat

Szeretemek

- Mam, én azt szeretem legeslegjobban mikor velem vagy. És azt szeretem legjobban, ha otthon vagy velem.

- Mam, nekem a palacsinta a kedvenc édességem. *

- Mam én aludni, enni, tévézni és játszani szeretek. És téged szeretlek a világon a legjobban. Megölellek. **

*Ma nutellás palacsintát evett tízóraira (a strandon), kakaós palacsintát ebédelt (itthon), és kakaós palacsintát vacsorázott (itthon) kakaóval. A reggeli és az uzsonna corn flakes volt. Senki nem mondhatja, hogy nem étkezik a gyerek változatosan.

**Az apját is hasonlókkal árasztja el ám, csak arról kevesebbet tudok.

2012. június 28., csütörtök

Reggeleink

Általában reggel fél 7 és 7 között szólal meg a kis cérna hangján. Áthív, beugrom mellé az ágyba, rám vigyorog és megkérdezi, hogy átjöhet-e hozzám. Naná. Ilyenkor összeszedjük az ágya és környékén lévő megannyi apró kis alvóscuccot, és áthurcolkodunk. Ledobom a párnáját, ő rápattan, összekucorodik, betakarom és melléfekszem, hozzábújok.



Röviden tűri, aztán odébb lök, menjek, kelni kell. Kiadja utasításba az aznapi reggeli mesét és megnéz kettő Legkisebb ugrifüles, Ho-ho-horgászt vagy Pom Pom-ot, miközben én felöltözöm mellette, félszemmel nézem én is a mesét - ezt gyakran kéri, az öltözésnél néha megakadunk, még pihenne. Utána elfogyasztja itthoni reggelijét, egy tál corn flakest, közben zenét hallgatunk, néz miközben én kifestem magam és elkészülök, beszélgetünk, majd elindulunk. Gyalog vagy biciklivel.
Nem hittem, hogy ezt is megérjük, de csak bekövetkezett: szeretem a közös, kettesben töltött reggeleinket.

2012. június 27., szerda

Kire ütött ez a gyerek?

1. Ha leejt valamit, ordít egyet.
(Én mondjuk nem ordítok, hanem káromkodom, de a kettő egymásnak szerintem - sajnos - megfeleltethető.)

2.Okoskodó. Összeszedett.
- Mam!
- Tessék, Bob?
- Először is, csukd be az ajtómat, másodszor pedig jöjj ide hozzám.

3. Fenyegetőzik.
- Ne beszélj hülyeségeket, mert elferdül a fogad!

4. Szeret káromkodni.
- Mam. Én megszerettem azt a szót, hogy hülye.
Vettem észre: napjában huszonötször hangzik el a szájából. 


2012. június 26., kedd

Kedvenc reggeli

Lassan egy éve majdnem minden reggel ezt eszem. Nyáron körtével, barackkal ettem, télen naranccsal, almával, júniusban egy hónapon keresztül eperrel ettem, most főleg ribizlivel és málnával. Végigeszem a szezontgyümölcsöt, és jöhet a következő.




Ha csak lehet natúr müzlit eszem, bár szeretem a Nestlé cukros müzlijeit is sajnos, és nyakon öntöm egy-másfél pohár kefírrel. Minden egyes falat egy gyönyör, egy örömmámor. Imádom.

2012. június 24., vasárnap

Mi


Pár duma

- Mam, ha én már ekkora felnőtt leszek (mutatja mekkora), akkor neked nem lesz fiad?

Van egy A legkisebb ugrifüles rész, a címe: Ki kopog.
- Mam, itt ki kopog, hogy kifelé kopog vagy ki kopog hogy kicsoda kopog?
Wow.

Ülünk a buszon, alpinisták kapaszkodnak fel a Gellért-hegy oldalán.
- Addig örüljenek, amíg nem ér a Graffaló a közelükbe!
(Az Erzsébet-híd fordulójánál van egy kis park, szerinte ott lakik a Graffaló.)

Valamelyik nap azt mondta Ákinak, hogy:
- Hadd ne kelljen ezt többször elmondanom.
(Sajnos - megint - magamra ismerek: Győzőnek szoktam ezt mondani....)


2012. június 21., csütörtök

Ovisom

Tegnap volt az ovis szülői értekezlet. Két dolog foglalkoztatott: milyen lesz a másik óvónéni, akit még nem ismertem, illetve, hogy mennyit kell verekednem egy valamire való ovis jelért.
Nos, mindkét óvónéni (Tünde és Eszti) nagyon szimpatikusak, nem megjátszósak, nem tűntek képmutatónak vagy erőlködőnek, önmagukat adták, őszintén beszéltek mindenről, teljesen korrektnek tűnnek.
A jelek pedig szépen ki voltak rakva egy asztalra, idejében érkeztem és nem sokat gondolkodtam, hogy a perec, létra, hold és társai közül a halacskára csapjak le, ami egyrészt most hatalmas kedvenc A nagy ho-ho kapcsán, másrészt, és nem mellesleg: nekem is ez volt a jelem. Ahogy az óvónénimet is Tünde néninek hívták.
Nagyon izgulok és sokat stresszelek a szobatisztaságon, aminek a végére ugye szeptember 3-ig pontot kell tennünk, és jelenleg ott tartunk, hogy otthon csak bugyiban van, csak wc-be pisil (idegen helyen is simán!), alvásokhoz pelust kap, kakilni csak otthon kakil, és csak pelusba, viszont a bölcsibe egyszerűen nem hajlandó bugyiban menni, minden ízében tiltakozik ellene, és még nem vettem erőt magamon, egyszerűen nincs szívem-kedvem erőszakkal levenni róla, úgyhogy marad a dilemmázás.
Nagyon bízom egyébként abban, hogy az oviban is jó helye lesz, az óvónénikben is bízom, sok játszóról ismerős gyerek lesz a csoportjában, a bölcsiből hárman is itt folytatják, és aminek a legjobban örülök, hogy a házunkban lakó Kinga is csoporttársa lesz, ők azért eléggé jól ismerik egymást, és amellett, hogy Botond igazán magában szeret játszani, biztos számítani fog a sok újdonság között, hogy van néhány ismerőse. Viszont a 27-es csoportlétszámot biztos utálni fogja, már a bölcsiben is zavarja a nagy zaj, a nyüzsgés. Nem veszi túl jól a változásokkal járó kanyarokat, nem szereti, ha valami megszokotton változtatni kell, utál elindulni, de nincs mit tenni: ovis lesz. Nagy izgalom és büszkeség azért ez.

2012. június 19., kedd

Saját verzió

Egy - Te leszel a pemp.
Kettő - Te leszel a pempő.
Három - Zsömlét süt az Áron.
Négy - Orrodon a pék.
Öt - Ödönke a dög.
Hat - Büdös a pad.
Hét - Dörög az ég.
Nyolc - Kockát rak a Bobc.
Kilenc - Állatkertbe mész.
Tíz - tiszta víz, ha nem tiszta, vidd vissza, majd a szellem megissza.

/Erdélyi Botond, Budapest, 2012.06.18/

2012. június 12., kedd

Bitiboti házikója


 


2012. június 10., vasárnap

Találós kérdés - hard core

Egyáltalán nem biztos, hogy bárki megérti, de azért fussunk egy kört, mielőtt elárulom, mit dumál.
A fő kérdés, hogy 0:22-nél mit mond?




Az alvás elengedhetelen kellékei




És egy ráadás lazulós:



A nagy ho-ho horgász!