(Én mondjuk nem ordítok, hanem káromkodom, de a kettő egymásnak szerintem - sajnos - megfeleltethető.)
2.
- Mam!
- Tessék, Bob?
- Először is, csukd be az ajtómat, másodszor pedig jöjj ide hozzám.
3. Fenyegetőzik.
- Ne beszélj hülyeségeket, mert elferdül a fogad!
4. Szeret káromkodni.
- Mam. Én megszerettem azt a szót, hogy hülye.
Vettem észre: napjában huszonötször hangzik el a szájából.
1. Zalán direkt dobál mindent, ha már nem kell neki. A neve dobót, ütőt jelent. Miért nem tudtam én ezt hamarabb, mérhetetlenül idegesít!
VálaszTörlés2. Dettó! És rengeteget, rengeteget, rengeteget beszél, ugyan nagyon választékosan, nagyon értelmeseket mond és vicceseket, de folyton beszél. Ha én beszélek hozzá, majd minden szavamról eszébe jut egy dal, egy vers, egy történet, de minimum egy rá rímelő szó, amit azonnal meg kell osztania velem. Sokszor már azt sem tudom mit akartam mondani :D
Nnna, én tegnap már az asztalra csaptam, mert mikor már harmadjára olvastuk a Paprika és Rózsát, és 4 szónál többet nem tudtam anélkül felolvasni, hogy közbe ne kérdezett volna, kicsit már ideges lettem :))) Én neveltem érdeklődőnek, kezdeményezőnek, hiába....
VálaszTörlésBobó is istenieket mond, de én nem bírok mindent leírni, te????
Két gyerek mellett, ha lehet még kevesebbet. Aztán meg nézünk egymásra, hogy mit is mondott a múltkor? Persze nem jut eszünkbe, de jót röhögünk, mert biztos vicces volt :) Az érdeklődő nevelést én is szívom, amikor folyamatosan pakolja ki a szekrényeket, tortát süt a tortaformámmak, muffinformámmal, mindent magához vesz, hogy ez mi , az mi, mire való... mindent neki kell csinálnia... a rágcsálós vitaminját is ő szedi ki a gyógyszeres levélből. Persze tök ügyes, hogy ilyet is tud, de mekkora hiszti van, ha véletlenül én veszem ki...
Törlés