2012. június 28., csütörtök

Reggeleink

Általában reggel fél 7 és 7 között szólal meg a kis cérna hangján. Áthív, beugrom mellé az ágyba, rám vigyorog és megkérdezi, hogy átjöhet-e hozzám. Naná. Ilyenkor összeszedjük az ágya és környékén lévő megannyi apró kis alvóscuccot, és áthurcolkodunk. Ledobom a párnáját, ő rápattan, összekucorodik, betakarom és melléfekszem, hozzábújok.



Röviden tűri, aztán odébb lök, menjek, kelni kell. Kiadja utasításba az aznapi reggeli mesét és megnéz kettő Legkisebb ugrifüles, Ho-ho-horgászt vagy Pom Pom-ot, miközben én felöltözöm mellette, félszemmel nézem én is a mesét - ezt gyakran kéri, az öltözésnél néha megakadunk, még pihenne. Utána elfogyasztja itthoni reggelijét, egy tál corn flakest, közben zenét hallgatunk, néz miközben én kifestem magam és elkészülök, beszélgetünk, majd elindulunk. Gyalog vagy biciklivel.
Nem hittem, hogy ezt is megérjük, de csak bekövetkezett: szeretem a közös, kettesben töltött reggeleinket.

2 megjegyzés:

  1. Hányra értek így be?
    Bátor vagy, reggeli előtt öltözés :)
    És hogyhogy otthon reggeliztek?
    Nincs több kérdésem, csak annyi még, hogy a reggeli összebújásnál nem sok jobb dolog van :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. 8-ra érünk be.
      Én felöltözöm míg mozizik, kifestem magam míg reggelizik, pont egymásra látunk a fürdő és az étkező egybenyílik :). Jól bevált.
      Itthon IS reggelizik, meg benn IS. :)

      Törlés

Mit szólsz?