2010. március 31., szerda

Néhány mai Botihír

  • Kibújt az ötödik foga. Az ínyén már régóta lehetett érezni a felső ketteseket és folyton a szájában matat. Reggel még nem volt kinn, 11-kor már igen. A jobb oldalon is majdnem kinn van egy, alul semmi új. Továbbra is azt mondom, hogy egy hős. Nincs hiszti, alszik rendesen (már önmagához képest), nincs nyűgösség, nyálfolyás, tombolás. Az én kis hősöm!!
Érdekességképpen: a képen az én régi bodymban (kombidresszemben) van. Frottír! Muhhhahhha.

  • Ez a gyerek már megint variál. Egyre gyakoribb, hogy nem alszik el délelőtt. Ilyenkor ugyanúgy hagyom egy órát az ágyában, legalább addig intézhetem a dolgom (netezhetek) nyugiban: csöndben van, üldögél, nézelődik, a zoknijával és az alvós állataival játszik, hempereg, köpköd, tüsszög, néha bekakil, a cumiját pörgeti, szórakozik. (Érdekes, hogy ilyen szituációban milyen hosszan elmatat egy címkével vagy nyuszifüllel, bezzeg ha játék van, max. fél percig képes egy dologra koncentrálni.) A vérnyomásom egyébként az egekben ilyenkor, ha valaki nem tudná, ez az egyetlen, ami igazán kikészít a gyerekes létben: a napirend-borulás. Judit barátnőm kifejezésével élve controll freak vagyok. Vállalom. Egyszerűen megőrülök, ha valami borul. Azért manapság már nem annyira, mert ahogy egyre nő, egyre kevésbé gáz, ha kimarad egy alvás, vagy véletlenül másként alakul, de azért még mindig rosszul viselem. Tudom én, hogy lassan (most?) át fog állni egy alvásra, de azt hittem még van 1-2 hónapom. Szeretem ezt a 2x1 órás napirendet. Persze az is jó lenne, ha egyszer aludna, de 2-2 1/2 órát, csakhogy Botond nappal még az életében nem aludt 2 óránál többet....Na, mindegy, a vak is megmondta: majd meglátjuk. Mindenesetre épp változóban vagyunk, nekem meg alkalmazkodnom kell az új helyzethez és ez nem kedvemre való. Viszont végre valahára eljutnánk a Ringatóra, ami mindenhol csak 10-kor van, hogy rohadjanak meg, így eddig sose tudtunk menni....Na, majd most!

  • Eddig kevés szó esett a Botiszókincsről. Most sem sok fog., de ez a mai történet nagyon édes. Az első igazi szava az volt, hogy tente. Nem vagyok egy tentebabázós, sőt az alvást is alvásnak és nem tentikézésnek vagy csicsikázásnak hívjuk, de Bobónak van két babája. Imádja őket, ahogy a Tente baba, tente dalt is. Sokszor ringattam a babáit és közben énekeltem ezt a dalt, aztán ő is bekapcsolódott és ringatta ő is a magáét, majd mondogatta, hogy tente, tente. Nem anyai túlzás, tényleg mondja. Hetek óta nem ringattuk a babáit. Erre ma ül a fürdőkádban, én leültem pisilni és a zuhanyfüggöny mögött hallom, hogy "tente, tente". Felpattantam és látom, hogy fogja két halát és ide-oda ringatózik velük, közben meg "tente, tente"!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Édes, Kicsi Botibabám!!!!!!!!!!!!!!!! Hogy mennyire édes!!!!!!! Ez volt az első olyan, amikor nem csak megismételt egy szót, hanem teljesen magától adekvát helyzetben mondta. Éljen éljen, Botibaba!!!!

2010. március 28., vasárnap

Bobózsúr - az első

Csak összejött. Szuper volt és csak csajokkal mulatozott a kis egyévesünk. Két pontegyidős négyésfélhónapos Borcsával és Lilkóval, egy Alizzal, egy Szomszédkingával és egy Kislány Julival (ahogy ő hívta magát). Minden nagyobb dráma nélkül zajlott le a buli, a babák kajáltak, szunyókáltak, Bobó és Juli végignézték a Maszkabált, Bobó marcipángolyót zabált, Aliz szép csendben bóklászott a lakásban, ebédelni is nagyjából együtt sikerült, utána tortáztunk, énekeltünk, majd lezúztunk a játszótérre, mert a srácok kezdtek besokallni. Botondgyerek viszont nem volt hajlandó a babakocsiban aludni, hiába róttam vele a köröket, úgyhogy kilenc órát volt egyhuzamban ébren, de szerencsére ebből szinte mi sem látszott, iszonyú jókedvű volt még este is, csak a fürcsi után szakadt el kicsit a cérna, de utána öt perc múlva már aludt is. Mi meg úgy dőltünk ki 10kor, mint akit fejbe vertek. Köszönjük a részvételt és az ajándékokat, összes kép itt.

A tortát pedig én csináltam és szuperjó lett!!!!!!!!!!!!!!!! Sacher-torta, receptjét Judittól kaptam. Isteni fincsi lett!! Bobó két szeletnél tudott megállni, mindezt öt marcipángolyó, hat fasírt és krumplipüré után. A torta sikere némiképp visszaadta a hitem a múltkori fiaskó után...


2010. március 26., péntek

Gyökereim...

Igen, merthogy erről szólt nekem a tegnap este, mint utóbb rájöttem. Szűk, kicsit tágabb és egészen kollektív értelemben is.
Osztálytalálkozón voltam. Nem is vártam, reggel még kedvem sem volt menni, este sem voltam felpörögve. Indulás előtt a fiúk a földön gubbasztva olvasgattak, olyan édesek voltak, hogy még az is megfordult a fejemben, itthon maradok még egy órát velük, de elindultam mégis. És milyen jól tettem. 
Nem tudom most mind leírni, amit felszínre hozott bennem a tegnap este..... mert sok mindent és sokat kéne írni róla. Röviden, összevissza.
Odafele nosztalgiáztam, szomorkodtam: a fiatalságomon, hogy elmúlt, én meg lassan 27 éves leszek (leírni és belegondolni is rettenetes), mennyit de mennyit buliztam, hányszor de hányszor tartottam én, tetőtől-talpig kirittyentve a Sherlock-ba, a Jászain leszállni, átmenni a Rotschild előtt, elhaladni a Szieszta előtt, majd meglátni a Vígszínházat, üvölt a zene a fülemben, izgultam. Minden egyes alkalommal izgulok, amikor buliba megyek. A többiek már ott vannak, de jó lesz odaérni, de jó lenne már ott lenni.....kik lesznek ott? Jól nézek-e ki? Jól fogom-e érezni magam? Úristen de rég voltam itt, de jó újra itt lenni, langyos szellő fújdogál, ismerős helyek, ismerős illatok, tényleg a Sherlock-ba megyek? Ez lehetséges? Tényleg van otthon egy gyerekem meg egy pasim aki épp fürdeti vagy csak álom az egész? Hogy van ez? Tudathasadásom van? Ismerős illat csap meg. Nézelődöm: milyen jó a mostani fiataloknak, illatozva, kimosakodva, mennek bele a csütörtök éjszakába, közben eszembe jut, honnan ismerős nekem ez az illat: az angoltanárom is ilyet használt. Nézelődöm, hátha ő az. Megy előttem egy kopasz pasi, ez nem ő, neki sötét göndör haja van. Megyek tovább és szép lassan leesik, hogy sötét göndör haja volt. Bizony ő az. Előttem három méterrel. Rákiabálok. Megfordult, megörül nekem, megpuszil és közelről érzem az illatát. Az egész gyerekkorom. Mint megtudtam Yves St Laurent after shave. 
Együtt megyünk be a helyre. Lent üres, a társaság fenn van. A pultban Éva néni, megismer, megörül, megpuszil. Évi néni, majd lejövök, ígérem, beszélgetünk. Fent régi arcok, nagyon régiek is és közelmúltban látottak is. Mindenkinek örülök, annak is akit régen utáltam. Jó látni, jó újra együtt lenni. Jó emlékezni a régi sztorikra és jó megnyugodni, hogy van aki nem változik: Andros barátom. Tarajjal, körszakállal szerepelt és ugyanazzal a Zippo-val gyújtott rá az ugyanolyan cigijére, mint amikor megismertem. Fantasztikus volt az egész 12 évem, amit a Fazekasban töltöttem. Sztorizunk, szakadunk a nevetéstől, puzzle-ozunk az emlékekkel, felfrissül a memóriám. Jó az egész. Persze a gyerekekről is szó esik, de nem esünk túlzásba. Nem voltunk sokan, pont elegen, családi és meleg volt a légkör. Befut egy rég nem látott hatalmas szívemcsücske pasi is, a Szelényipeti. Ha tehettem volna, csak öleltem volna egész este, azért a sok szép emlékért, amit az egész osztályunknak szerzett. Ő volt az osztály bohóca, a lelke, fülig ért a szája reggeltől estig. Megváltozott (ki nem?), sajnálom. Azért szerettem volna beszélgetni vele. Ahogy több más emberrel is, akikkel nem tudtam, de Judittal végigvihogtuk gyakorlatilag az egész estét, ez is jó volt. Viktor gitárja hiányzott. Szirupos lett volna, de hiányzott. 
Baracklevet és alkoholmentes sört ittam. 550 forint volt a számlám. Az életben nem fizettem ennyit kocsmában. Éva nénivel nem tudtam beszélgetni. Hazafele is Viktorral mentem egy darabon, a politikáról beszélgettünk. Tudjuk egymásról, ki merre, 4 éve egy sátorban kampánysöröztünk. De jó is volt!!!! Nem beszélgettünk sokáig, nem mondtunk sokat, de ütött a dolog. Ő különben is apám után a legfontosabb pasi a múltamban, amolyan referenciaszemély, apafigura, férfiminta, sokminden. Hazafele megint zenét hallgattam és olyan világmegváltó, forradalmi hangulatba kerültem, hogy a buszon még a könnyem is kicsordult. Tele volt fogatlan, büdös, ordenáré, prolival, nincs rá jobb szavam. Szomorú lettem. Túl nagy volt a kontraszt a serlokos társaság meg e között. Mindkettő magyar és mindkettő szavazni fog. De kire? És miért? Tenni kéne valamit, fel kéne rázni az országot a tespedtségből, művelődni kellene, olvasni kellene, beszélgetni kellene, élni hagyni kellene, engedni kellene, segíteni kéne, tanulni kéne, demokráciában kellene gondolkodni. Eszembe jutott a szabadság, egyenlőség, testvériség. Te jó ég, mennyire távolra jutottunk ettől. Ebben az országban minden van, csak ez a három dolog nincs. Zene a fülemben, sírva röhögök magamon, ha valaki tudná, hogy én épp Petőfin gondolkodom.....Megérkezem. Zene kikapcsol, kong a csend a házban. Hazaérek. Benézek a gyerekszobába: tényleg van egy gyerekem. Benézek a hálóba: tényleg van egy pasim. Markos-Nádast néz. Legalább az is kiderül, hogy ők is vannak még. Lefürdök, lefekszem, nem tudok elaludni, forgolódom, pörög az agyam. Botond megébred, végre elalszom, de már reggel is van, kelünk. Back to reality. 

Külön Siminek


Mert ezt a farmert tőlük örököltük és én nem akartam elhozni, mert lányosnak tartottam, ő meg csúnyán kiröhögött, de csak ráadtam, tessék!!! És valóban nem lányos, mert felhajtottam a trapéz szárát... :)


2010. március 25., csütörtök

2010. március 23., kedd

A kiskanalat leszámítva...

Minden alkalommal ez történik: Győző morog, szörnyülködik és értetlenkedik, veszekszünk, nekem pedig taktikáznom kell, hogy hogy adagoljam részleteiben azt a néhány csomagot, amit magunkkal viszünk, hogy kevesebbnek tűnjön. Ahova megyünk, ott pedig rendszerint albán menekültnek néznek minket, akik alattomban beköltözni készülnek, holott csak egy szép délutánról volt szó, vagy ahogy most: egy nagyszüleimnél töltött éjszakáról, előtte-utána két fél nappal. Csak mi ketten, apánk dolgozik. Hogy a szemráncolás indokolt-e vagy sem, döntsétek el ti. Íme a mit hoztunk-magunkkal-lista.

  • Alváshoz: utazóágy,3 párna, 2 nappali, 1 éjjeli takaró, plüssnyuszi, pizsama, hálózsák, nekem is pizsama, walkie talkie, esti Altató könyv, és a  kegyelemdöfés Győzőnek: matrac a kiságyba (hogy jobban aludjon). Nekem egy könyv elalváshoz. Ha idegen helyre megyünk, még olvasólámpát is viszek magammal, hoppá!
  • Gyógyszerek: orrcsöpp mindkettőnknek, orrszívó, orrkenőcs, Sterimar, Dologel, Dentinox (jobb2 felül kibújóban, zsebkendő.
  • Fürdéshez: csúszásgátló, pár fürdősjáték, fogkeféink, Bobófogkrém, popsikrém, Bobószappan,nekem arclemosó.
  • Játékok: nem sorolom fel tételesen, de elég sok, pedig visszafogtam magam. Hoztunk homokozós játékot is, illetve pár olyat is, ami itt marad, hogy legközelebb kevesebbet kelljen hozni.
  • Kaja: csak egy műanyag kiskanál (na, ez pl. belátom, felesleges) és egy szakállka. Ezt is megértük, hogy nem Avent-es poharakkal közlekedünk. Jaaaa, de: elhoztuk reggelire a Cottage Chease-t is, mert Bobek teljesen rákattant.
  • Ruhák:  Neki: egy szerkó holnapra és egy tartalék mindenből, egy gumicsizma, egy vékonyabb kabát, egy vastagabb sapka; Nekem: a sapkát és a tartalék ruhát leszámítva (bízva abban, hogy nem szarom össze magam) macskaköröm.
  • Egyéb: babakocsi, pelenka, seggtörlő értelemszerűen, fényképezőgép, elemtöltő, Maszkabál és Gyerekdalok dvd krízis esetére, 2 cumi, vizes cumisüveg, etetőszék.
  • Ami benn volt a kocsiban, de itt marad: egy varrógép és egy hatalmas zsák kinőtt Bobóruha, plusz néhány szokásos varrnivaló nagyszüleinek szeretetem jeléül.
  • Ami viszont visszafele ráadásként jönni fog: egy doboz baba és lovacska és remélem némi kaja ellátmány. Győző pedig ma bevitt egy doboz mesekönyvet, amit a padlásról szedtem elő. 
Utóbbi kettőt csak azért írom le, hogy az autók állapotát a lehető legélethűbben tudjátok elképzelni.

Csak érdekességképpen jelzem, ha Győző is jött volna, ő ezeket hozta volna: 1 póló, 1 alsógatya, 1 zokni, 1 fogkefe. 
 
A kérdés pedig a következő: Van-e olyan tétel, amit ki lehetett volna hagyni??!?! Szerintem nem. Csak a kiskanál. Meg a matrac, de a szívem megszakad érte, akárhányszor azon a szar, suhogós, hajtogatós utazóágybetéten alszik.

2010. március 22., hétfő

Vár egy új világ

Másfél hónapja tette meg az első önálló lépéseit, három-négy hete jár már igazán, és akkor írtam azt is, hogy milyen furcsa, hogy szabadtéren nem hajlandó elmozdulni mellőlem, pláne nem járni. Kb háromszor voltunk játszótéren úgy, hogy le is tettem, nem csak hintáztunk, mindig picit többet bírt ki, szigorúan mellettem. Erre tegnap a Mózi famíliával lezsíroztunk egy közös játszóterezést, pláne, hogy Bobeszka kihagyta a délelőtti alvást, az idő meg szuper volt. Csodák csodájára 2 órán át voltunk lenn és csak egyszer volt dráma, az is csak amiatt mert Bobó felfedezte Aliz üres túrórudis papírját és ettől kiborult. Az nem érdekes, hogy előtte bevágott három mézes puszedlit....Szóval sütött a nap, Bobó eleinte csücsült a kavicsban és lapátolta, pakolta ki-be, próbálta megenni, kapirgált, aztán egyre jobban felbátorodott, sétálni indult, egész messzire elmerészkedett, csúszdázott, homokozott. Nem térek magamhoz, annyira feldobott ez a tegnapi nap. Egy éve született, most meg játszóterezem vele?????????????? Homokot és kavicsot lapátolunk????? Csúszdázunk?????? Na, ez az igazán durva. Én azt hittem, még korai lesz neki és pár hónap mire élvezni fogja, de nem!!!!! Ez hihetetlen!!! A szülinapja körül elkerült a nosztalgia, amire számítottam, de ez most elkapott.

Aki végignézi a képeket (megéri), abban felmerülhet a kérdés, szükséges-e ennyi képet csinálni egy holmi játszóterezés miatt, de a válaszom határozott igen és közlöm, hogy Alizról még így sem tettem bele ebbe az albumba egy csomót, a szülei szíves elnézést kérve. A gyerekek szenzációsak voltak, szuper napunk volt. Még, még, még!!! Akiben pedig felmerül, hogy mi az a "Rocket csöcs", ne minket kérdezzen, fogalmunk sincs, de a játszótér majd' minden pontjára ez volt fújva :)


Játszótér Alizékkal, 2010 március

2010. március 21., vasárnap

2010. március 19., péntek

Bobó első - majdnem- szülinapi bulija


Holnapra még járt volna a szülinaposunknak egy babazsúr, így lett volna kerek a sztori, de ezer emailes, telefonos és messengeres szervezés-tervezés után, nehezen és csalódottan, de úgy döntöttem elhalasztjuk egy héttel.
Ami tegnap ugyanis csak néhány orrfújás volt, az mára nonstop tüsszögésbe és taknyunk-nyálunk-egybefolyásába ment át. Egyszóval anya és fia lerohadtak. Egyelőre én vagyok rosszabbul, de szegény Bobó sincs jól, megállás nélkül folyik ki az orrából a vízszerű meló, állandóan törölgetem szegénynek és tanuljuk az orrfújást (tök véletlen pár napja elkezdtem neki tanítani, erre okunk is lett használni, bár még csak egyszer csinálta meg rendesen, de az hasznos is volt!), kipirosodott az orra, amit persze porszívóztam is sokszor és picit rosszkedvűbb, de ennyi. Délután elég nyűgös volt, de estére például iszonyú jókedvű lett, fuldoklott a röhögéstől egész lefekvésig.

Nagyon jó lenne, ha ennyivel megúsznánk és nem durvulna el a helyzet. Nekem a torkom is fáj, az orrom is be van dugulva és ha százszor nem tüsszentettem ma, akkor egyszer sem.
Hát lehet így nyugodt szívvel sok picibabát -és gyereket vendégül látni?!?!?!?! Természetesen nem.
Hát így maradt el -remélem csak átmenetileg- az első szülinapi zsúr.... :((((((((((( Az érintettektől ezúton is elnézést a sok-sok kavarásért, de nem direkt hagytam nyitva egész tegnap az ablakot -megörülve a jóidőnek-, és ültem a földön a gyerekemmel játszva, míg egyszercsak feltűnt, hogy egész hideg levegő jön már be....Egyébként minden áldott évben eljátszom, hogy elkönnyelműsködöm az első tavaszi napokat és eszemet vesztve nekivetkőzöm... A mai sétánál viszont kicsit túlkompenzáltam, ami az öltözködést illeti, majd lerohadt rólam a ruha, mire hazaértünk... A lényeg tehát, hogy szívem megszakad, de holnap csak egy átlagos, uncsi kis szombatunk lesz. Még jó, hogy ínhüvelygyulladásom is van, így nem készültem előre, se tortával, se ebéddel...a rendeléseket meg visszamondtam és jövő hétre talán a kezem is rendbe jön! Ha a vendégeink persze még akkor is szívesen jönnének ;)

PS: Az első képen elalvás előtt -még az orrszívás hatása alatt állva, a másodikon ébredés után -jókedvűen.  Hát, nem édes?

2010. március 18., csütörtök

Terepszínű ruhában :)

Szerintem állat vagányul nézett ma ki !

Bobó első - majdnem- tortája

Nagyot akartam durrantani. Első gyerek, első szülinapi tortája, sok vendég, nem a szokásos (egyetlen) túrótortát akartam csinálni, sokat keresgéltem a neten, mire végre kiválasztottam ezt. Idehívtam, ugye anyukámat, hogy legyen időm szép kényelmesen megcsinálni, Győző előzőleg bevásárolt hozzá. Jól indult a dolog, mert két dolog is kimaradt, még le kellett ugranom a boltba, mikor megjött anyukám. A recept nem konkretizálta, hogy főző vagy habtejszín kell, úgyhogy -mivel habtejszínt az életben nem fogtam a kezembe-, főzőtejszínt vetettem Győzővel. Délután felhívtam egy cukrász haverunkat, hogy jó-e ez, inkább a habot javasolta, de azt mondta, ez is fel fog verődni, csak nagyon le kell hűteni. Egy napja hűtőben volt, és félórára még a fagyasztóba is betettem. Természetesen nem verődött fel, na, de ne szaladjunk ennyire előre. Az adagokat másfélszeresre emeltem, mondván ez a torta annyira jó lesz, legyen belőle több. Hogy itt bénáztam-e el valamit vagy sem, nem tudom (szerintem nem), de a tészta bizony nem lett vastagabb kb 0,4 cm-nél...Itt már kezdtem pánikolni, még arra is gondoltam, hogy újrasütöm, de nem volt már elég cucc itthon és se pénzem, se időm nem volt újra boltba menni és elölről kezdeni. Még az is megfordult a fejemben, hogy sütök egy minimál piskótát és arra megy majd a málnás izé, de végül úgy dönöttem, marad a félcentis tészta, a málnás hab úgyis annyira finom lesz, hogy a tésztával senki sem fog törődni. Mire ezzel elkészültem (közben a húst is csináltam-az volt igazán hosszú), már este lett. A tejszínt fél órája verte a gép, mikor újra felhívtam a cukrászhavert, hogy mitévő legyek. Nem tudott segíteni. Két lehetőségem volt: 1. beleteszem a folyékony tejszínt a masszába, lesz ami lesz 2. szerzünk habtejszínt és azzal csinálom. Cukrászhaver ez utóbbi felé terelgetett, úgyhogy Győzőt megeskettem, hogy éjjel nem jön haza habtejszín nélkül, így is lett! Reggel megközelítőleg 3 perc alatt kőkemény hab lett belőle. Még volt egy köröm a szomszédba, mert a zselatint szarrá égettem (elkezdtem mosogatni, mondván, hogy ááááá, nem felejtek el ránézni), újat kellett szereznem, na de végre minden megvolt. Ráöntöttem a tésztára a full-folyékony málnás trutyit és fohászkodtam, hogy megszilárduljon, de utánanéztem a neten, hogy nyitva vannak-e Márc. 15.-én a cukrászdák, mert éreztem, hogy végül arra lesz szükség. Így is lett. A "tortám" egy mikro-kilogramm per köbmétert (gyengébbek kedvéért, ez a sűrűség mértékegysége) sem szilárdult, tehát szegény nagypapámat lehúztuk (nekünk már nulla forintunk volt), apukám pedig elugrott és hozott egy csokitortát. Az enyém pedig anyukám ötletétől vezérelve öntetként került az egyébként nem túl jó, de torta-állagú cukrászdaira. Elfogyott mind. Hát így.

2010. március 17., szerda

Szülinapi képek

Direkt több családtagom is megkértem, hogy vegye kezébe a fotózást, ennek ellenére borzasztó kevés készült és azok is rosszak. Persze a végén megint én kattogtattam, mert kb. én egyedül nem vagyok lusta megmozdulni a fényképezéshez, de nem vagyok elégedett. Szerettem volna pl. olyat, amin Bobó van és a tortája az egy szál gyertyával (ekkor pl. hátulról fényképeztek minket, no comment....), meg olyat, ahol tiszta csoki, meg olyat, ahol csak velem van és szépek vagyunk mindketten, meg hárman vagyunk szépek, meg még sok milyet, de elmaradtak. Talán majd a szombati bababulin! Az összes kép amúgy itt, de addig is, néhány a jobbakból:
A torta-tűzijáték (érdekes részlet nagypapám-nagyon tipikus ez a vigyor, imádom :) )
Ajándékok:
Jövök be a konyhából, hát ez a látvány fogadott: a két szerelmem elvonult játszani, háttal mindenkinek! Imádtam őket!
Amikor elég volt a sok új, félreült olvasgatni:
A délutáni alvásából is ilyen jókedvűen ébredt, pedig én keltettem fel, olyan durván bealudt: Késő délután még Bobókeresztszülők is beugrottak, újabb torta, újabb ajándék:
Az összes ajándékával (nem kevés, tudom):

2010. március 15., hétfő

Különdíjak, 2010.03.15.

Mivel ínhüvelygyulladásom van (ismét), ezért csak gyorsan kihirdetném a mai nap Különdíjasait.

- Kisbotond: aki fantasztikusan viselkedett egész nap, mosolygott, viháncolt, bohóckodott, zabált,  aludt nagyokat, játszott rengeteget. Egy hangja nem volt, tényleg, egész nap jókedvű volt, egy idő után mindenkivel megbarátkozott, sokat játszott az új játékaival, rengeteget köpködött és idétlenkedett. Egy tünemény volt egész nap!!!!! Nem is volt szerintem ilyen szuper napunk eddig soha!!! Komolyan!! Este a fürdőkádban pedig észrevettem, hogy a nagy viháncolás közben kinövesztette a negyedik fogát!!! Egy mukkanás nélkül viselte a kis egyéves. Még mindig nem tértem magamhoz, mennyire jól érezte ma magát! Mindennél jobban imádunk, maradj mindig ilyen, Kicsiboti!!!!!

-Nagymamám: aki ebéd után kb. másfél-két órán át gályázott a konyhában, hogy minden romot eltakarítson. Mire végzett, pont felébredt mindenki és kezdődött a második menet, úgyhogy szegénykém borzasztóan sokat pakolt és nagyon hálásak vagyunk a segítségért!!!!!!!!

-Anyukám: aki főleg a tegnapi napi teljesítményéért kapja meg a díjat, ugyanis átjött délután Bobóval játszani, míg én megcsináltam a mai ebédet és a tortát (külön bejegyzésben mesélem majd el, hogy végezte a cukrászdai torta önteteként). Felbecsülhetetlen segítség volt!!!!

-Győzim: aki egész álló nap tett, vett, a kezem alá dolgozott, csinálta, amire kértem, pakolt, rendezgetett, Bobóval játszott, iszonyúan sokat segített!!!!

-Bálint öcsém és barátnője, Juli: akik kitakarították a mikrót, amit utoljára kb 3 éve egy haverom takarított ki. Feltehetném az egymillió dolláros kérdést, miszerint szerintetek szeretek-e mikrót takarítani, de ez most itt nem erről szól. 

Mindenki fantasztikusan jófej volt, semmihez nem fogható érzés volt, hogy mindenki az én gyerekemet figyeli, benne gyönyörködik, szeretgeti, puszilgatja. Szuper ajándékokat kapott, a kaja jó lett, a tortát majd elmesélem, délután még a keresztszülők is tiszteletüket tették-velük is ünnepeltünk, a házirend jól sült el-sejtettem, úgy volt tökéletes a mai nap, ahogy volt!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!





Boldog születésnapot, Kicsibobó!!!

2010. március 14., vasárnap

Találós kérdés 4.

A kérdés egyszerű: melyikünk öltöztette fel ma Botondot?
A) Győző
B) Jómagam


Gyengébbek kedvéért: a gyerek fekete zoknit, keki színű nadrágot, kék-piros pólót és menta zöld bodyt visel.

Tudom, kussoljak és örüljek, hogy szó nélkül, sőt örömmel felöltözteti, míg én, teszem azt, hajat moshatok. :)

2010. március 13., szombat

Controlled fun

Ha esetleg valaki nem tudná hétfőn, március 15.-én ünnep lesz. Na, nem a nemzeti ünnepünkre célzok, azt idéntől számunkra elhalványítja valami más.
Akárhogy hadakoztam ellene annak idején, csak ezen a napon sikerült világra hoznom a Kisbotondot. Ha születésnap, akkor pedig nagy családi banzáj. Na már most, a nagy családi banzájokat Bobeszkám nem mindig értékeli, így előre aggódom, hogy mit fog szólni a mi kis 74 nm-es lakásunkban összezsúfolódott 14 emberhez, akik persze merő jókedélyből hangoskodni, nevetgélni, kiabálni fognak. A legfőbb gond persze én vagyok, aki befeszülök a sok egymásnak csattanó instrukciótól és hisztis leszek.
Házirendet gyártok, amit ha mindenki betart, akkor talán egy fokkal nyugisabb lesz a szeánsz és nagyobb dráma nélkül megússzuk.

Házirend 
Bobó 1 éves szülinapján
A családi béke megőrzése jegyében

  1. Bálint nem okíthatja a testvéreit, ezzel feszültséget szítva.
  2. Ákos ne ordítson teli tüdőből, ha valaki piszkálja. Szép halkan feleseljen.
  3. Bence egynél többször nem kérdezheti meg, hogy "mikor megyünk már haza?".
  4. Hugi nem nyomkodhatja az Old MacDonald's-os zongorát.
  5. Anyukám nem erőltetheti, hogy vigyem el Bobót aludni.
  6. Erzsi nem szörnyülködhet, hogy "te jószagú, úristen, mennyi ajándékot kap ez a gyerek!"
  7. Öcsi nem itathatja meg alkohollal Bobót. 
  8. Apukám nem teheti szóvá, ha cumit adok Bobó szájába, mert nyűgös.
  9. Török Ákos meg sem közelítheti Bobót. :) Vagy beszéljen cincogóan magas hangon. 
  10. Én pedig nem kaphatok hisztériás rohamot, ha a fentiek valamelyike vagy bármi egyéb zavaró dolog bekövetkezne és Bobó végigordítaná a partyt. 
+ 1. Mindenki MOSSON KEZET MELEG VÍZZEL, AMIKOR MEGJÖTT!
+ 2. Dohányzás után újra mosson kezet mindenki!
+ 3. Senki ne erőszakoskodjon Bobóval, békén kell hagyni, nem ordítani, nem feszültnek lenni, nem tiltani neki a dolgokat, itthon majdnem mindent lehet neki. Az ő szülinapja van!
+ 4. A LEGFONTOSABB: NE ETESSÉTEK MINDENNEL EGÉSZ NAP, KÖNYÖRGÖM!!!!!!!!!!!
+ 5. Ha köpködtök neki, énekeltek vagy olvastok, vagy szép csendben leültök vele játszani, azt értékelni fogja. 

Mindössze ennyi és máris indulhat a móka...!!!! :)
Kiprintelem a kis intelmeket és kitűzöm a fürdőajtóra. Talán megússzuk és talán még a kis ünnepelt is jól fogja magát érezni.

 Monica egyik kedvenc mondata jutott eszembe: "Hey guys. Rules are good. They help to control the fun".


Produkció: Hogy csinál a szél?

2010. március 12., péntek

Produkció: hogy csinál a halacska?

A videók hosszúságban növekvő sorrendben vannak feltéve, ki melyiket szeretné megnézni. De valamelyiket mindenképp nézze meg mindenki, mert nagyon cukker a kis Majdnemegyévesünk.

2010. március 11., csütörtök

Melyik a legbreakingebb news?

Breaking News. Ez a szöveg volt ma kiírva az RTL Klub Reggelijében, miközben Klapka György előadott egy újabb kisszínest a totál elmebeteg Mary Zsuzsiról valamint a drogfüggő gyerekükről (asszem legalábbis, nem tudtam figyelni, felolvastam épp). Breaking News. Nem hittem a szememnek.

Ha nem is breaking news, de megnézve a mai hírek közül néhányat: Lovasi Kossuth-díjat kap, meghalt egy újabb amerikai ex-tinisztár, az MDF új kampányt indít, kidobott BKV-s ingeket találtak egy szeméttelepen, Chilében erős utórezgés, felfüggesztették a VPOP dél-dunántúli regionális parancsnokát, Bill Gates lecsúszott a második helyre, berúgott egy repülőgép teljes személyzete, így a gép nem szállt fel, Majka ügyesen kitapogatta a barátnője fenekét a Mr És Mrs-ben. Kuncze visszavonul a politikai életből, stb.

Mik ezek a fenti  világrengető események ahhoz képest, hogy a négynap-múlva egyéves fiam, ma utánozta először a szél hangját és ma először mutatta meg teljesen magától, hogy hogy csinál a halacska, anélkül, hogy  először mutatnom kellett volna neki? Kiszúrta a könyvben és cuppogott, van egy új miniplüss-hala, megmutattam neki, öt perc múlva elővette és cuppogott, este felém nyújtotta a fürdőben lévő szivacshalát és cuppogott.

(Egyébként az elmúlt kb két hétben hihetetlen sokat ügyesedett, okosodott, amire most nyilván minden Bobórajongó felhördül -méltán!-, hogy erről ők miért is nem tudnak és miért is nem rögzítem és illusztrálom a gyerek újabb és újabb kunsztjait, de egyszerűen lehetetlen mindent leírni róla, szó szerint napról napra változik (egyelőre jó irányba), egyre többet tud, egyre többet ismer meg a kis világából, egyre jófejebb, egyre viccesebb, egyre csibészebb, egyre gyönyörűbb, egyre ügyesebb és okosabb. Komolyan. Nem vagyok elfogult. Ha kívül helyezkedem magamon, akkor is azt kell mondanom, hogy ő minden idők gyereke. Soha másmilyet. És már megint alszik és megint nem tudom megpuszilni, pedig dejó lenne! Bár ahogy ismerem, éjjel még találkozunk néhányszor, akkor pótolhatom. Igaz, éjjel nem ilyen szépeket szoktam gondolni róla, lehet, hogy ez már eszembe sem fog jutni, csak morogni fogok, hogy miért is nem alussza még mindig végig majdegyévesen az éjszakát az a k***a kölyök?!?!?!

2010. március 9., kedd

Jár a baba

Most már asszem kijelenthetjük, hogy jár a gyerekünk. Alig mászik, csak ha nagyon siet, egyébként feláll és lépeget, amíg tud, persze gyakran lecsücsül, de már egész hosszúakat tud egyben menni. Körbe-körbe kerülgeti az ülőgarnitúrát, ide-oda rohangál egész nap. Nehéz tárgyakat is simán cipel már magával, leejt valamit, leguggol érte és már megy is tovább. Simán átlép a játékain vagy kikerüli őket. Hihetetlen, hogy kb 3 hét alatt megtanulta. Jó, nyilván van még mit gyakorolnia, de fantasztikus, hogy mikre képesek.
Azt viszont nem értem, hogy nem-lakásban (pl. játszótéren vagy utcán) ordít, ha leteszem. Mintha még nem tudná, hogy máshol is lehet mászni vagy járni?! Van ilyen szerintetek?? Egyszer csak majd rájön, hogy ott is lehet vagy szobababa lesz? 



Mr Kreatívapu

Győzőnek az öt-hat együtt töltött évünk alatt sikerült eltiatkolnia előlem egy rejtett képességét: a kreativitását. Épp nézzük a Maszkabált, mondom Győzőnek, milyen jó, hogy ezt a dvd-t 3-4 évesen is szeretni fogja és majd innen gyűjt ötletet, hogy mi szeretne lenni farsangon és amilyen pech-es vagyok, tuti a legbonyolultabbat, mondjuk a hirdetőoszlopot fogja akarni. 
Erre Mr Kreatívapu közölte, hogy "Mért? Az egyszerű. Csak rá kell adni valami fehér zsákot és arra rávarrni újságcikkeket." A nyomaték kedvéért azt is hozzátette, szó szerint idézem: "Egyáltalán nem bonyolult!" Van valaki, aki nem ért egyet azzal, hogy ha Bobeszka tényleg hirdetőoszlop akar majd lenni, akkor az ő feladata lesz e pofonegyszerű jelmez elkészítése?!!?

2010. március 5., péntek

Protko project cancelled

Pontosan egy másodperccel azelőtt következett be a dolog, hogy tárcsáztam volna a Gyermekfogorvosok Országos Egyesületének Protézis-osztályát, hogy megrendeljem a csillogó miniprotkót a gyerekemnek. Két legyet ütöttünk volna egy csapásra: végre tudott volna rágni és a szülinapi ajándékán sem kellett volna törnöm a fejem. Na, de gigászi tervem meghiúsult.
Három és fél hónapja nőtt ki első (és eddig utolsónak hitt) két foga, azóta semmi. Annyira sajnáltam szegényt, hogy mindent eszik már, rágni mégsem tud rendesen, drukkoltam neki nagyon, hogy gyorsan nőjön ki a többi is, de hiába. Kényszeresen tapogattam az ínyét, de semmi. Minden rosszabb éjszaka, szorgosan kentem az ínyét, hogy hátha, de semmi. Már belenyugodtam, hogy neki ennyi jutott fogakból. Fel is hagytam a szájában turkálással pár napja, mert az éjszakák is elég nyugalmasak voltak (sőt, még az átlagosnál is kicsit jobbak), de ma megint lecsekkoltam éééééééééééééééééééééésssss ott volt a harmadik fog a szájában!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Felül, jobb oldalon: Jobb egyes, asszem így hívják.
Már megvolt az időpontunk a gipszmintavételre, de gyorsan lemondtam és elmorzsoltam még pár könnycseppet, ahogy egyébként teszem minden egyes icipici fejlődésnél vagy változásnál. Ez a fog zokszó nélkül bújt ki valamikor az elmúlt 4-5 napban. Komolyan, se éjszaka, se nappal nem volt semmi jele, hogy mi készülődne a kis testében. Nem ért ő rá ezzel foglalkozni, sokkal fontosabb dolga van mostanában: járni tanul. Már simán halad 4 métert is, egyre többet megy így a mászás helyett, persze gyakori a seggreesés, de rögtön feláll és halad tovább. Hihetetlen napról napra figyelni az apró változásokat: már tud irányt változtatni, már ki tud kerülni dolgokat, már át is tud lépni dolgokon, stb. Megy bele a nagyvilágba, az egész arra vár, hogy ő felfedezze. Ráadásul itt a tavasz is! 
Mit számít ehhez képest, hogy egy félnégyzetcentis csontdarab nő éppen a szájában? Jó lenne, ha összes többi ilyen észrevétlenül bújna ki....

2010. március 3., szerda

Produkció: hol az okos feje, pocakja, lába, fütyije?

Egyelőre ugyanis ezeket tudja megmutatni. A fülét is, de azt most nem sikerült viszont egy integetést is láthattok.

Brrrümm, brümmm

Új hang került a repertoárba, a szokásos köpködésen és kommersz gagyogásokon kívül, a brüüümm, brümmm.