2010. március 18., csütörtök

Bobó első - majdnem- tortája

Nagyot akartam durrantani. Első gyerek, első szülinapi tortája, sok vendég, nem a szokásos (egyetlen) túrótortát akartam csinálni, sokat keresgéltem a neten, mire végre kiválasztottam ezt. Idehívtam, ugye anyukámat, hogy legyen időm szép kényelmesen megcsinálni, Győző előzőleg bevásárolt hozzá. Jól indult a dolog, mert két dolog is kimaradt, még le kellett ugranom a boltba, mikor megjött anyukám. A recept nem konkretizálta, hogy főző vagy habtejszín kell, úgyhogy -mivel habtejszínt az életben nem fogtam a kezembe-, főzőtejszínt vetettem Győzővel. Délután felhívtam egy cukrász haverunkat, hogy jó-e ez, inkább a habot javasolta, de azt mondta, ez is fel fog verődni, csak nagyon le kell hűteni. Egy napja hűtőben volt, és félórára még a fagyasztóba is betettem. Természetesen nem verődött fel, na, de ne szaladjunk ennyire előre. Az adagokat másfélszeresre emeltem, mondván ez a torta annyira jó lesz, legyen belőle több. Hogy itt bénáztam-e el valamit vagy sem, nem tudom (szerintem nem), de a tészta bizony nem lett vastagabb kb 0,4 cm-nél...Itt már kezdtem pánikolni, még arra is gondoltam, hogy újrasütöm, de nem volt már elég cucc itthon és se pénzem, se időm nem volt újra boltba menni és elölről kezdeni. Még az is megfordult a fejemben, hogy sütök egy minimál piskótát és arra megy majd a málnás izé, de végül úgy dönöttem, marad a félcentis tészta, a málnás hab úgyis annyira finom lesz, hogy a tésztával senki sem fog törődni. Mire ezzel elkészültem (közben a húst is csináltam-az volt igazán hosszú), már este lett. A tejszínt fél órája verte a gép, mikor újra felhívtam a cukrászhavert, hogy mitévő legyek. Nem tudott segíteni. Két lehetőségem volt: 1. beleteszem a folyékony tejszínt a masszába, lesz ami lesz 2. szerzünk habtejszínt és azzal csinálom. Cukrászhaver ez utóbbi felé terelgetett, úgyhogy Győzőt megeskettem, hogy éjjel nem jön haza habtejszín nélkül, így is lett! Reggel megközelítőleg 3 perc alatt kőkemény hab lett belőle. Még volt egy köröm a szomszédba, mert a zselatint szarrá égettem (elkezdtem mosogatni, mondván, hogy ááááá, nem felejtek el ránézni), újat kellett szereznem, na de végre minden megvolt. Ráöntöttem a tésztára a full-folyékony málnás trutyit és fohászkodtam, hogy megszilárduljon, de utánanéztem a neten, hogy nyitva vannak-e Márc. 15.-én a cukrászdák, mert éreztem, hogy végül arra lesz szükség. Így is lett. A "tortám" egy mikro-kilogramm per köbmétert (gyengébbek kedvéért, ez a sűrűség mértékegysége) sem szilárdult, tehát szegény nagypapámat lehúztuk (nekünk már nulla forintunk volt), apukám pedig elugrott és hozott egy csokitortát. Az enyém pedig anyukám ötletétől vezérelve öntetként került az egyébként nem túl jó, de torta-állagú cukrászdaira. Elfogyott mind. Hát így.

6 megjegyzés:

  1. Hallod-e, Te aztán vállalkozó kedvű vagy. :-)))))))))
    Én mindig csak kiccsaládnak kísérletezgetek, nekik tudok zsíros kenyeret adni ha vmi balul sül el vendégeknek csak olyat főzök amit üzembiztosan,meg tudok csinálni mert előtte már többször főztem. :-)

    Azért jó, hogy lett rendes torta .-D Emlékezetes marad, az tuti )))

    VálaszTörlés
  2. Hm, hm, a bababulin is sk torta lesz? :-DDD

    Amúgy isteni sztori, egyedül az a rész nem volt világos, hogy vajon miért gondoltad, hogy a tortába főzőtejszín kell, amikor ha valami tuti, az az, hogy a tortát nem főzzük :-DDD

    Hogy pozitív is legyek: jön még annnnnnnnyi Bobó szülinap, hogy lesz időd tökéletesíteni a tortasütést és dizájnt! :-D

    VálaszTörlés
  3. Képet nem csináltál az sk tortáról??? :-D
    A szándék a fontos, tudod, Bobó később tuti értékelni fogja hogy megpróbáltad és jót fog kuncogni a történeten!;-)

    VálaszTörlés
  4. ez annyira jellemző, hogy amikor az ember vmi igazán ütőset akar, akkor üt ki balul minden, sajnálom.

    VálaszTörlés
  5. De jó neked, hogy van cukrász haverotok!!!
    Hajrá a szombatira! :)

    VálaszTörlés
  6. Sztem Bobó véleménye is az lesz, h ez volt a legfinomabb első szülinapi tortája, főleg az öntet miatt.. ;)

    VálaszTörlés

Mit szólsz?