2009. december 28., hétfő

Bobó első karácsonya

24.-én itthon voltunk hárman, ahogy terveztük, nem ugrottunk el sehova, Bobó napja ugyanúgy zajlott, mint rendesen, sétált egyet apukájával, amíg én takarítottam, ami olyan jól sikerült, hogy Bobókám úgy beauldt, mint akit fejbevertek, pedig erre soha nem volt eddig példa. A karácsonyfadísztésben ő is részt vett. Majd jövőre már meglepi lesz neki, de idén úgy döntöttem, hogy így könnyebb, neki meg még mindegy. Egy angyal volt egész nap, simán meg tudtunk tőle mindent csinálni, ellabdázgatott-és napocskázott egész nap.
Délután rövidebbet aludt a sétás szundi miatt, de kivételesen örültem neki. Miután felébredt és meguzsizott (és aznap harmadszor is átöltöztettem, lemostam a csap alatt, tisztába tettem-a délelőtti szilva kicsit odatette magát), karácsonyoztunk. A csillagszórók nagyon tetszettek neki, elénekeltünk a Kiskarácsony-nagykarácsonyt, majd letettük a földre az ajándékokhoz. Az első a labda volt, amit kiszúrt (mi más), és természetesen rettentően bejött neki, azóta sem nagyon telik el öt perc, hogy ne érintené meg. A többi ajándéka (csörgős labda, csörgődob, rumbatök, sapka-kesztyű, Kisvakond és a tél és A három kiscica c. könyvek) teljességgel hidegen hagyták. A Kisvakondos könyv addig érdekelte, míg el nem kezdtem olvasni és rá nem jött, hogy ez nem az, amit ő szeret. Volt egy kis sértődés is, mert a nagy bontogatás a számítógép közelében zajlott, ami igaz ugyan, hogy ki volt kapcsolva, de így is eszébe juttatta, hogy szeretné megnézni a videóit, de mi kegyetlenek, nem engedtük. Az este további része játszással telt, elég nagy nyugiban, a vacsora jól sikerült, Bobó húslevest evett, mi is is vele, majd fürdetés, szopizás, alvás. Csak félórával csúszott el a nap. Igaz, majd' megszakadt a szívem, hogy őt le kell tenni aludni, úgy éreztem kimarad valami jóból. Mi megettük a második fogást is, majd sütizés és ágyból Karácsonyi vakáció nézés, de csak röviden. Elég hamar bealudtunk.
25.-én nagyszüleimnél voltunk, anyukámékkal is itt találkoztunk. Idén először nem voltam velük 24.-én, furcsa volt, hiányoztak kicsit. Kifele úton felavattuk az új autósülést, amit a dédszülők és mi dobtunk össze, apukám pedig elvitt minket megvenni. Jól vizsgázott, Bobó majdnem elaludt mire kiértünk. Ez a nap már kicsit nyűglődősebb volt, hiába: sok ember, kiabálás, nyüzsgés, stb. Annyira cuki volt, mert mindenáron be akart menni a hálóba, ahol a fa volt, de be volt húzva a függöny és még várnia kellett, de ő folyton beszökött, mintha csak tudta volna, hogy nem szabad. A Mennyből az angyal nagyon tetszett neki, édes volt, ahogy elképedve nézte, ahogy mindenki énekel. A végére már szinte kiugrott a kezemből, ment volna le a fához. Rászabadult az ajándékokra, meg a fáról lelógó szaloncukorra, egyszer majdnem le is rántotta. Itt is kapott rücskös labdát, persze ez volt az ász, a többi ajándék (torony, dömper, kicsi kosárlabda, zenélős állatos kirakó) eltörpült mellette. A legnagyobb örömet persze a focilabdája előbukkanása szerezte.
Külön említést érdemel a következő sztori. Jóízlésűek, konzervatívak, prűdek ne olvassák. Nagyszüleimnél a dobogóra felmászva, ott a teli ablaküveg és a földig érő függöny. Ez nagyon vonzza Bobeszkát, mindig megközelíti, ez most sem volt másként. Itt szoktam tisztába tenni, ezúttal azonban elszökött félidőben és csupasz seggel távozott az ablakhoz. Gondoltam, hadd szellőzzön kicsit a popója, a pelus úgyis kakis volt, nagy baj nem lehet. Bobó édesen ácsorog az ablaknál, anyukámmal nevetgélünk, hogy milyen édes, ahogy veri az üveget, erre látom: épp nagyívben pisil - egyenesen a földbe süllyesztett radiátorba. Még jobban pukkadunk a röhögéstől. Nagypapám nagyvonalúan legyint, nem baj, ez csak babapisi, az olyan, mint a szentelt víz, most már pisilt is, kakilt is, tényleg semmi baj nem lehet, hadd mászkáljon tovább meztelenül. Erre.......épp a fotelnál állt és minden létező előjel nélkül egy kisebb produktumot rottyantott a padlószőnyegre. Mi még jobban röhögtünk, de közben azért már éreztem, hogy nem kéne tovább erőltetni ezt a szellőzés témát, úgyhogy irány a csap, pelenkázás, öltözés. Bobó marhahúslevest ebédelt, majd megkóstolta a töltött káposztát és a töltött húst is. Mondanom sem kell, hogy csúsztak neki a dolgok. Külön felhívtam a család figyelmét, hogy sem zserbót, sem halacskát (családi diós süti), sem bejglit nem ehet és szerencsére ezegyszer mindenki fékezte magát és nem tömött a hátam mögött semmit a gyerekbe. Nagypapám egy kortyocska, de tényleg csak egy kortyocska borocskát nagyon szeretett volna, de ellenálltam. Ebéd után kicsit már nyűgös és fáradt volt, össze is szólalkoztam a többiekkel, mert nekem estek, hogy ebéd után minden gyereknek aludnia kell és az én gyerekem sem lehet kivétel, ők még ilyet nem láttak, ez példátlan és felfoghatatlan, blablabla...én meg mindig zokon veszem az ilyen szurkálódást, de szerencsére nem vagyunk egy haragtartó família, a feszültség hamar elmúlt, Bobó meg akkor aludt, amikor én mondtam, úgyhogy a napirendje most sem borult fel, itthon még volt kis játék Bálint öcsémmel, aki hazahozott minket, aztán vacsi, szunya ÉBREDÉS NÉLKÜL FÉL 8-ig!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Eddig kétszer volt ilyen kilenc és fél hónap alatt.... 26.-án délelőtt átugrottunk másik nagyszüleimhez, Bobeszka ott egy búgócsigát kapott (a zsét már korábban bezsebeltük), megint megmutatta, hogy kell módszeresen lerámolni az üvegasztalt majd úgy püfölni, mintha kötelező volna. Délután ugye átjött anyukám megkukkantani a fát, segíteni elpusztítani a maradékokat és levágni Botond haját. A délután és az este kicsit depisre sikerült, vannak családi zűrjeink, amiket karácsonyra sem sikerült megoldani, úgyhogy az örömbe idén (is) vegyült egy jó nagy adag szomorúság is, de szerencsére Bobó ebből mit sem érzékelt.
27.-én, vasárnap volt az egyik legjobb napunk. Meghívtuk Hakát és Ancit, plusz Bálint öcsémet és az új barátnőjét. A reggelemet és a délelőttömet így a konyhában töltöttem, de megérte, mert isteni fincsi lett az ebéd, Bobó kapott egy szuper macit, egy Piroska és a farkas mesekönyvet, hozzájárulást az új babakocsi projekthez. Délután még Győzi egyik unokatesója is felugrott, tőlük egy buborékfújó szettet kapott. Egész nap egy tünemény volt, tényleg, annyira jókedvű volt, egész nap fickándozott, tapsikolt, kurjongatott, délután jó nagyot aludt, addig mi társasoztunk, tesómék aludtak, szuperül sikerült az egész nap és azt is megtudtuk, hogy ha Anci nem lenne okos, akkor bejárónő lenne. :) Egész nap rengeteget segített, járt a keze, mosogatógépet pakolt ki-be, tört krumplit csinált, tűzhelyet takarított, sőt délután még egy tisztába tevést is bevállalt, amiről Haka megint kimenekült...
Tegnap még meglátogatott minket Digó, Nóri és Edit, úgyhogy még tegnap sem voltunk egyedül egy percet sem, ma még nagyszüleim jönnek, holnap megyünk anyámékhoz, aztán szilveszter, zajlik az élet Botibaba körül. Az első karácsonya szerintem nagyon jól sikerült, a karácsonyfát nem éri el, talán megússzuk nagyobb baleset nélkül, szuper ajándékokat kapott és végre van autósülése, jókat ettünk, Győző jókat ivott, jó volt a hangulat, sokat játszottunk vele, azt hiszem mindent megtettünk, hogy az első karija olyan legyen, amilyet megérdemel. Mosolygósabb és huncutabb valaha, rengeteget röhög és szórakozik, egyre aranyosabb. Egyre jobban szeretjük, pedig mindig azt hiszem, hogy már nem lehet fokozni az érzelmeinket, de mégis. Napról napra édesebb!

2009. december 27., vasárnap

Varázsnagyi akcióban

Bobó haját tegnap elég érettnek találtuk a szüretelésre. A kakastaréj, a hátsó fürtök és a fület csikiző tincsek kerültek a celofánba, majd a babaalbumba megőrzésre. Mikor máskor léphettünk akcióba, mint amikor a legtöbb esély van a nyugton maradásra: természetesen kaja közben. A végére már kezdett méltatlankodni, de azt hiszem, elég jól tűrte a megpróbáltatásokat. Csinos lett.

2009. december 23., szerda

Mr Breeze One Touch

Pár napja feltűnt, hogy az esti Híradó közben, abban a pillanatban, mikor meghallja Szellő István búgó hangját, a gyereket leveri a víz, majd' kiugrik a bőréből, sikongat és néz a képernyőre meg rám felváltva, tapsikol, odarohan, felmászik, veri a tévét. Ha Szellő István elhallgat és jön az uncsi riport, akkor visszavonul a játékaihoz, majd kezdődik elölről, míg véget nem ér a műsor.
Jogosan vetődik fel a kérdés, miért pont ő?? Csak reménykedem, hogy a hangja és nem egyéb tulajdonsága vonzza a fiunkat. Bár engem az sem zavarna, Almodóvar-on nevelkedtem. :)

2009. december 22., kedd

KellKarÜnn!

Ennyire futotta a kreativitásomból, a kézügyességemből és a folyton-körülöttem-tébláboló-ölembe felkéredzkedő-egykétjófalatot-követelő gyerekem melletti időmből. Fogadjátok szeretettel:
Tavaly pedig ez a rajz ment körbe emailben:
Szándékosan nem néztem vissza a tavalyi rajzot, mielőtt most nekiültem, de látom a háttér ugyanaz lett, Győzőnek meg most sincs keze...A legfontosabb difi persze a pocakból előbújó , immáron ücsörgő kisded, aki -ha valaki nem tudná megállapítani-a focilabdáját szorongatja. Az egész számítógépen rajzolgatós karrierem (ami kb. ezt a három rajzot jelenti) pedig ezzel a rajzzal indult, amit egy online pszichológia párkapcsolati elemzéshez kellett elkészíteni. Győző is csinált egyet, de az valahogy sajnos elveszett, pedig nagy kincs volt az is. Mi lennénk, idilli, mi? :)
Karácsonyra visszatérve: ajándékok becsomagolva-Bobó is segédkezett (=tépkedett, gyűrködött ezerrel), kaját ma megvettük, téligumink holnap lesz,-sálllálllá autósülés megvéve-sálllálllá, menü megtervezve, holnap húsleves-főzés, sütisütés, lakás nagyjából kitakarítva, feldíszítve, 24.-én elvileg csak a húst kell megsütni és a fát kell feldíszíteni. Szenteste hárman nyomulunk itthon, utána indul a Christmas-roadshow. Mindenkinek Boldog karácsonyt kívánunk!!!!!!!!!!!!!!! Na, meg Boldog karajcsont is! ;)

2009. december 21., hétfő

Rücskös labda SOS!!!

Ha már a Bobókedvencekről írtam, meg kell említenem a legeslegeslegeslegistenebb játékot a világon, amit a legjobban szeret: a rücskös labda. Először a szomszédban találkozott egy zöld példánnyal, majd Aliznál egy rózsaszínnel. Aliznak kék is van, de az kemény, béna, nem jó neki. :) Akárhányszor voltunk az említett helyeken, egy dolog érdekli: a rücskös labda! Most szombaton Aliz egyéves szülinapi buliján fél2-től 7-ig egy dologgal játszott: a rücskös labdával. Kergette, dobálta, fogdosta, el sem eresztette, csak amikor aludni ment. Kajálni is hozta magával. Adódik az ötlet, hogy vegyünk neki is egyet. Igenám, de hetek óta nem találok sehol. Mindenhol megnéztem, ahol csak jártam, de egyszerűen nincs. Játékboltokban nincs, tescoban nincs, a kutyáknak való fajta nem jó, túl puha vagy épp túl kemény, a masszírozó labda megint csak túl kemény, az sem jó, interneten sem találtam. Tuti, hogy egy lepukkant trafikban, 100 ft-os boltban vagy valami aluljáróban lehet fellelni a nekünk megfelelő verzióját. Ha bárki lát ilyet, aki el is tudja juttatni hozzánk, azonnal vegye meg!!!!!!!!!!!! Kérdezés nélkül, ne tököljön, vegye meg!!!!!!! Szín nem számít, méret a képen látható legyen, ár max 1000, bár szerintem 300 ft a reális.

2009. december 20., vasárnap

Bobókedvencek

Amíg Botibaba kisebb volt, sokszor gondoltam arra, hogy szegénykém, milyen kiszolgáltatott, mennyire hihetetlenül ránk van utalva. Ide-oda tesszük, mi döntjük el, hogy mikor és mit eszik, mit vesz fel, mi az aznapi programja, milyen játékkal kell játszania, milyen zenét kell hallgatnia, stb. Alig vártam, hogy nyiladozzon az akarata, és ha kicsit is, de "beleszólhasson" a saját dolgaiba.
Az első ilyen, azt hiszem a hurkapárnája volt. Rácsvédő gyanánt volt benn az ágyában, egyszer csak alvós cimbivé lépett elő. Elérzékenyülten néztük minden este, ahogy ezeket magához ölelve alszik el. Aztán lettek kedvenc játékai, van kedvenc meséje. A Kisvakond és a nyár. Próbálkozom néha mással is, de ez tuti siker és egymás után többször kell elmesélni. Más Kisvakondos könyvek nem érdeklik, csak ez. Imádom! Van egy Kedvencek című, elég gagyi és elég ronda rajzokkal tarkított leporelló könyvünk, ebből a hörcsögös kép a kedvence. Addig-addig hajtogatja, pörgeti, forgatja, míg mindig annál lyukad ki. Nézi kicsit, tovább bizgeti, átforgatja, vissza, megint nézi kicsit és így tovább. Miért pont ez?? A könyv egyébként már két darabban lelhető fel otthonunkban, ragasztgattam egy ideig, de már nem lehet és nem is érdemes, úgyis csak a hörcsög érdekli. Minden könyvben van egy kedvenc oldala vagy figurája, ami már tudja mikor következik és előre izgatott lesz. ilyen az Állatóvodában a róka a bokor mögött, a Libero könyvben a kilógó napocskával szórakozik csak, a Babylove könyvben a hapcivirág és a pillangó. A videók közül a Big World volt az első, amit megnézettem vele, teljes transzba esett tőle, azóta is imádja. A következő az "Egy-két jó falat", ami totális number one azóta. Próbálkozunk mindenféle újítással, de nagyon nehezen nyit az új felé, menő még a Dzsungel dala, ezt még hajlandó végignézni, de a végére már mozgolódik, jelezve, hogy nem az igazi. Jelenleg a Macskarisztokratákból próbálkozom két dallal, ha én éneklem, röhög és figyel, ha a videón játszom neki, leszarja... Ki érti ezt?? A legújabb kedvence, egy fa napocska. 18 kockából áll a játék, egyelőre az a játék vele, hogy kiborítja, kicsit játszik a kockákkal, továbbmegy. Újra összeteszem, újra kiborítja, stb. Egyszer csak feltűnt, hogy mindig, de mindig a napocska van a bal kezében! Ha ki tudja piszkálni, akkor eleve csak ezt veszi ki, de ha nem, akkor kiborítja és egyesével megnézi a képeket, ami nem a napocska, azt félredobja. Pár napra eltűnt a napocska, egyszerűen sehol nem találtuk, így nem is érdekelte a játék. Három nap alatt, azt hiszem egyszer borította csak ki, a szokásos huszonöt helyett.
Van egy csomó videókazetta a tévéállványon, egy érdekli csak közülük, a Free Willy. Mindig ezt az egyet veszi a kezébe, annyira, hogy már szét is szakadt a tokja. Miért pont ez?? Annyira bírom azt is, hogy nem megy oda akárkihez akármikor. Naponta beletúrok a szájába (Győző szerint háromóránként), hogy van-e új foga, ilyenkor általában ráharap az ujjamra. Meg is érdemlem. Imádom, hogy már nem hagyja magát. Utálja ha öltöztetem, igaz, hogy ez ellen nem nagyon tud mit tenni, mert egyelőre erősebb vagyok nála, a kiabálása meg hidegen hagy. Szól, ha kér még enni, ha pedig elég volt, akkor összeszorítja a száját és elforgatja a fejét. Ha valamit a fejére teszek, leveszi. Ha nem ér el valamit, morog, hogy adjam oda neki. Nem tűri, hogy piszkáljam az arcát, szemét, fülét, orrát. Van a szobájában a lámpáján egy lelógó tukán, az is iszonyú nagy favorit! Annyira imádnivaló, hogy kezd kibontakozni a saját egyénisége, és annyira édesek ezek a kis csak rá jellemző cukiságok!!!!!

2009. december 19., szombat

2009. december 15., kedd

Találós kérdés!

Vannak azok a játékok, amikor egy jelent alapján vissza kell következtetni, hogy mi történt.
Pl. "Kleopátra és Cézár holtan fekszik a padlón." Emlékeztek? Na, Botibabámnak hála, én is tudok egy ilyet. A kérdés: Mi történhetett ma nálunk, míg én örömmel nyugtáztam, hogy szép csendben eljátszik a szobájában az újonnan kialakított játszóhelyén és ezért pár percig feléje sem néztem, meg ne zavarjam? Mi történhetett, ami az alábbi következményeket vonta maga után?
  • a hirtelen kapkodásban elpazaroltam egy csomó popsitörlőt,
  • fel kellett mosnom a gyerekszoba parkettáját,
  • a ma lemosott összes habtapi közül kettőt újra le kellett mosnom,
  • ki kellett csavarnom a gyerek kezéből a kockát, amivel játszott, aki persze nemtetszését erőteljes hangon fejezte ki, a kocka is ment a mosdókagylóba,
  • a nadrágját és zokniját le kellett vennem róla és vihettem a csap alá kezet, arcot és szájat belülről kimosni.
A találós kérdés szempontjából nem túl lényeges, de ő végig vigyorgott, röhögcsélt, a sok "szette-vette-teremtette" és "irgum-burgum" csak olaj volt a tűzre, még jobban röhögött, igaz én is.
A képeken hősünk a tragikomikus eseménysor után látható.

Külön Juditnak

Judit barátnőm nemrég ezt írta nekem: "Tudod, mi atomcuki Bobóban? Hogy otthon olyan smart casual a stílusa, mintha golfozni indulna épp :)) kis mellények, gatyók, stb. kész vagyok tőle:)))))))))))))" Jutkikám, ezt most csak neked, hogy lásd, azért nem mindig kordnaciban és kötött mellényben van ám. Van neki egyszerű melegítőnacija is. ;) Igaz, arra mindig ügyelek, hogy illősek legyenek a cucciai.

2009. december 13., vasárnap

Zene és szöveg

Galla Miklós azt mondta egy interjúban, hogy ritkán sír. Ha mégis, akkor pl. olyankor teszi ezt, ha olyan számára kedves zene szólal meg valahol, amire véletlenül sem számított. Ezzel én is pont így vagyok. Kivéve, hogy gyanítom, én gyakrabban fakadok könnyekre, mint ő. De rettentően mellbe tud vágni, ha meghallok egy nekem valamiért fontos dalt, olyankor amikor egyáltalán nem várom, régóta eszembe sem jutott és mégis ilyenkor azt érzem, hogy abban a pillanatban csakis az az egy szám szólalhatott meg. Ilyenkor a lélegzetem is elakad, aztán pedig csak peregnek a könnyeim. Mint például ma. Fiúk sétáltak, én főztem, tekergettem a rádiót és morogtam, hogy milyen béna a két új adó, sehol semmi jó zene, így a jólbevált Juventus-nál maradtam és megszólalt ez, majdnem leállt a szívem. Ez a dal egy nagyon régi nagyon nagy kedvencem. Nem játszották szarrá a rádiók, régebben úgy kellett levadásznom, hogy ki az előadó és megszereznem valahonnan. Nem tudom miért szeretem ennyire, a szövegét mintha én írtam volna, a dallamot mintha nekem találták volna ki, a hangulata olyan, mint én magam. A szövege banális, nekem mégis valahogy más, mint a többi hasonló szám. Nem tudom kiről szól az életemben, mégis tudom, hogy igaz minden szava; nem fűződik hozzá konkrét emlékem, mégis nosztalgikus; nem is igazán szomorú, mégis folyton elszorul a torkom éneklés közben.

Stumblin in 2.

Azt hiszem elmondhatjuk, hogy Botond fiunk meglehetősen izgága teremtés, állandó mozgásban van, ide dől, oda dől, pörög, mászkál, ugrál, rámol, felül, majd továbbmegy, nem telik el 20 másodperc sem anélkül, hogy mozgásban lenne. Ezért különösen nagy szó, hogy mostanában újra elkezdett bújni hozzám. A reggeli ébredése után egyből behozom a hálóba és lefektetem a mellkasomra, ahova odakuckózza magát, jól betakarózunk és tíz percig így fekszünk, összebújva. Közben a rend kedvéért persze néha felemeli a fejét, hogy összekacsintsunk, de aztán visszabújik (néha =iszonyú erővel odavágja a fejét a mellkasomhoz) és ez annyira jó!!! És nem csak azért, mert így van időm, kicsit magamhoz térni. A többi alvása után is általában leülünk kicsit összebújni, de ilyenkor már több az inger, ami hamar eltereli, úgyhogy aztán gyorsan meg kell indulni a dolgára, a gyengédség ideje hamar lejár. Ha már fáradt, akkor is általában odamászik hozzám és odadugja a kis fejét hozzám, bújik, mint egy kiscica!!! Hát, ennél nincs is jobb!!! Már nagyon vártam ezt. A sok durvaság (csípés, marás, harapás, rúgás, taposás, verés, kaparás) után végre jut nekem valami gyengédség is és ez fantasztikus!

2009. december 12., szombat

Bobó és az ülőgarnitúra

Imád az ülőgarnitúrán fetrengeni, ide-oda rohangálni, ugrálni, hemperegni. A legcukibb, amikor bedől a sarokba és pont úgy fekszik, mint egy felnőtt, keresztbe tett lábbal. Rendeltetés szerűen használja a kanapét. Rendes gyerek lesz ez, jóvan. (Kivéve, amikor fejjel előre akar leugrani.)
Egyébként pár hete már tanítgatom neki, hogy hogyan kell elhagyni a fedélzetet, "fordulj meg!" jelszóval, odáig jutottunk eddig, hogy ha hívom, hogy jöjjön le, nagy hévvel elindul, de már tudja, hogy nem jöhet le és megáll. Az is gyakran előfordul, hogy elkezd megfordulni, de ha megfordul, már újra kedvet kap a fetrengéshez, úgyhogy kezdi elölről. Persze messze még a cél, de mindennap gyakorolunk. Jó munkához idő kell.

Zöldséges

Ha létezik olyan, hogy szép-szépséges, akkor olyannak is kell lennie, hogy zöld-zöldséges.