Bobó első karácsonya

24.-én itthon voltunk hárman, ahogy terveztük, nem ugrottunk el sehova, Bobó napja ugyanúgy zajlott, mint rendesen, sétált egyet apukájával, amíg én takarítottam, ami olyan jól sikerült, hogy Bobókám úgy beauldt, mint akit fejbevertek, pedig erre soha nem volt eddig példa. A karácsonyfadísztésben ő is részt vett. Majd jövőre már meglepi lesz neki, de idén úgy döntöttem, hogy így könnyebb, neki meg még mindegy. Egy angyal volt egész nap, simán meg tudtunk tőle mindent csinálni, ellabdázgatott-és napocskázott egész nap.

Délután rövidebbet aludt a sétás szundi miatt, de kivételesen örültem neki. Miután felébredt és meguzsizott (és aznap harmadszor is átöltöztettem, lemostam a csap alatt, tisztába tettem-a délelőtti szilva kicsit odatette magát), karácsonyoztunk. A csillagszórók nagyon tetszettek neki, elénekeltünk a Kiskarácsony-nagykarácsonyt, majd letettük a földre az ajándékokhoz. Az első a labda volt, amit kiszúrt (mi más), és természetesen rettentően bejött neki, azóta sem nagyon telik el öt perc, hogy ne érintené meg. A többi ajándéka (csörgős labda, csörgődob, rumbatök, sapka-kesztyű, Kisvakond és a tél és A három kiscica c. könyvek) teljességgel hidegen hagyták. A Kisvakondos könyv addig érdekelte, míg el nem kezdtem olvasni és rá nem jött, hogy ez nem az, amit ő szeret. Volt egy kis sértődés is, mert a nagy bontogatás a számítógép közelében zajlott, ami igaz ugyan, hogy ki volt kapcsolva, de így is eszébe juttatta, hogy szeretné megnézni a videóit, de mi kegyetlenek, nem engedtük. Az este további része játszással telt, elég nagy nyugiban, a vacsora jól sikerült, Bobó húslevest evett, mi is is vele, majd fürdetés, szopizás, alvás. Csak félórával csúszott el a nap. Igaz, majd' megszakadt a szívem, hogy őt le kell tenni aludni, úgy éreztem kimarad valami jóból. Mi megettük a második fogást is, majd sütizés és ágyból Karácsonyi vakáció nézés, de csak röviden. Elég hamar bealudtunk.

25.-én nagyszüleimnél voltunk, anyukámékkal is itt találkoztunk. Idén először nem voltam velük 24.-én, furcsa volt, hiányoztak kicsit. Kifele úton felavattuk az új autósülést, amit a dédszülők és mi dobtunk össze, apukám pedig elvitt minket megvenni. Jól vizsgázott, Bobó majdnem elaludt mire kiértünk. Ez a nap már kicsit nyűglődősebb volt, hiába: sok ember, kiabálás, nyüzsgés, stb. Annyira cuki volt, mert mindenáron be akart menni a hálóba, ahol a fa volt, de be volt húzva a függöny és még várnia kellett, de ő folyton beszökött, mintha csak tudta volna, hogy nem szabad. A Mennyből az angyal nagyon tetszett neki, édes volt, ahogy elképedve nézte, ahogy mindenki énekel. A végére már szinte kiugrott a kezemből, ment volna le a fához. Rászabadult az ajándékokra, meg a fáról lelógó szaloncukorra, egyszer majdnem le is rántotta. Itt is kapott rücskös labdát, persze ez volt az ász, a többi ajándék (torony, dömper, kicsi kosárlabda, zenélős állatos kirakó) eltörpült mellette. A legnagyobb örömet persze a focilabdája előbukkanása szerezte.

Külön említést érdemel a következő sztori. Jóízlésűek, konzervatívak, prűdek ne olvassák. Nagyszüleimnél a dobogóra felmászva, ott a teli ablaküveg és a földig érő függöny. Ez nagyon vonzza Bobeszkát, mindig megközelíti, ez most sem volt másként. Itt szoktam tisztába tenni, ezúttal azonban elszökött félidőben és csupasz seggel távozott az ablakhoz. Gondoltam, hadd szellőzzön kicsit a popója, a pelus úgyis kakis volt, nagy baj nem lehet. Bobó édesen ácsorog az ablaknál, anyukámmal nevetgélünk, hogy milyen édes, ahogy veri az üveget, erre látom: épp nagyívben pisil - egyenesen a földbe süllyesztett radiátorba. Még jobban pukkadunk a röhögéstől. Nagypapám nagyvonalúan legyint, nem baj, ez csak babapisi, az olyan, mint a szentelt víz, most már pisilt is, kakilt is, tényleg semmi baj nem lehet, hadd mászkáljon tovább meztelenül. Erre.......épp a fotelnál állt és minden létező előjel nélkül egy kisebb produktumot rottyantott a padlószőnyegre. Mi még jobban röhögtünk, de közben azért már éreztem, hogy nem kéne tovább erőltetni ezt a szellőzés témát, úgyhogy irány a csap, pelenkázás, öltözés. Bobó marhahúslevest ebédelt, majd megkóstolta a töltött káposztát és a töltött húst is. Mondanom sem kell, hogy csúsztak neki a dolgok. Külön felhívtam a család figyelmét, hogy sem zserbót, sem halacskát (családi diós süti), sem bejglit nem ehet és szerencsére ezegyszer mindenki fékezte magát és nem tömött a hátam mögött semmit a gyerekbe. Nagypapám egy kortyocska, de tényleg csak egy kortyocska borocskát nagyon szeretett volna, de ellenálltam. Ebéd után kicsit már nyűgös és fáradt volt, össze is szólalkoztam a többiekkel, mert nekem estek, hogy ebéd után minden gyereknek aludnia kell és az én gyerekem sem lehet kivétel, ők még ilyet nem láttak, ez példátlan és felfoghatatlan, blablabla...én meg mindig zokon veszem az ilyen szurkálódást, de szerencsére nem vagyunk egy haragtartó família, a feszültség hamar elmúlt, Bobó meg akkor aludt, amikor én mondtam, úgyhogy a napirendje most sem borult fel, itthon még volt kis játék Bálint öcsémmel, aki hazahozott minket, aztán vacsi, szunya ÉBREDÉS NÉLKÜL FÉL 8-ig!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Eddig kétszer volt ilyen kilenc és fél hónap alatt.... 26.-án délelőtt átugrottunk másik nagyszüleimhez, Bobeszka ott egy búgócsigát kapott (a zsét már korábban bezsebeltük), megint megmutatta, hogy kell módszeresen lerámolni az üvegasztalt majd úgy püfölni, mintha kötelező volna. Délután ugye átjött anyukám megkukkantani a fát, segíteni elpusztítani a maradékokat és levágni Botond haját. A délután és az este kicsit depisre sikerült, vannak családi zűrjeink, amiket karácsonyra sem sikerült megoldani, úgyhogy az örömbe idén (is) vegyült egy jó nagy adag szomorúság is, de szerencsére Bobó ebből mit sem érzékelt.

27.-én, vasárnap volt az egyik legjobb napunk. Meghívtuk Hakát és Ancit, plusz Bálint öcsémet és az új barátnőjét. A reggelemet és a délelőttömet így a konyhában töltöttem, de megérte, mert isteni fincsi lett az ebéd, Bobó kapott egy szuper macit, egy Piroska és a farkas mesekönyvet, hozzájárulást az új babakocsi projekthez. Délután még Győzi egyik unokatesója is felugrott, tőlük egy buborékfújó szettet kapott. Egész nap egy tünemény volt, tényleg, annyira jókedvű volt, egész nap fickándozott, tapsikolt, kurjongatott, délután jó nagyot aludt, addig mi társasoztunk, tesómék aludtak, szuperül sikerült az egész nap és azt is megtudtuk, hogy ha Anci nem lenne okos, akkor bejárónő lenne. :) Egész nap rengeteget segített, járt a keze, mosogatógépet pakolt ki-be, tört krumplit csinált, tűzhelyet takarított, sőt délután még egy tisztába tevést is bevállalt, amiről Haka megint kimenekült...

Tegnap még meglátogatott minket Digó, Nóri és Edit, úgyhogy még tegnap sem voltunk egyedül egy percet sem, ma még nagyszüleim jönnek, holnap megyünk anyámékhoz, aztán szilveszter, zajlik az élet Botibaba körül. Az első karácsonya szerintem nagyon jól sikerült, a karácsonyfát nem éri el, talán megússzuk nagyobb baleset nélkül, szuper ajándékokat kapott és végre van autósülése, jókat ettünk, Győző jókat ivott, jó volt a hangulat, sokat játszottunk vele, azt hiszem mindent megtettünk, hogy az első karija olyan legyen, amilyet megérdemel. Mosolygósabb és huncutabb valaha, rengeteget röhög és szórakozik, egyre aranyosabb. Egyre jobban szeretjük, pedig mindig azt hiszem, hogy már nem lehet fokozni az érzelmeinket, de mégis. Napról napra édesebb!