Elnézve az e pillanatban viselt önmagamat - rózsaszín zokni, kinyúlt fekete melegítőnadrág, piros-sárga csíkos top, barna kopott hosszúujjú felső, elkenődött szemfesték, napvégi szétzilált haj, benne műanyag flitteres hajpánt, repedezett körmök -, jogosan merül fel a kérdés, hogy A) Miért is írok én a vásárlásról, mikor semmi érzékem a divathoz? B) Miért is egy ilyen skatulyából kirántott nőci a poszt illusztrációja?
Így vagy úgy, a hátralévő életem minden napját képes lennék vásárlással eltölteni, és bár szeretem magamnak naponta felmondani, hogy mennyire szerencsétlen is vagyok, amiért nélkülözésben élem az életem, azért majd' minden problémámra a shoppingolást hívom segítségül. Mivel nyomorgunk, ezért főként használtruha-lelőhelyeken eresek vigasztalást.
- Feszültséglevezetés. Érjen bármi sérelem, bármi méltatlanság, gördítsen elém az élet megannyi akadályt, sokkal tisztább fejjel tudok gondolkodni, ha túl vagyok egy kisebb-nagyobb shopping-körön.
- Érett megküzdési séma. Párkapcsolati vita, bosszúság esetén alkalmazom, mikor úgy érzem, hogy rettenetesen kiszúrok választottammal, ha "na, majd én megmutatom" alapon szétköltekezem az agyam. Nem az ő bankkártyáját használom, de erről most feledkezzünk meg.
- Unalom. Azt is mondhatnák a rossz nyelvek, hogy pótcselekvés.
- Prevenció, egészségtudatos életvitel. Erre hivatkozva akkor rohanok el, mikor úgy érzem a depressziót vagy az idegösszeomlást előzőm meg gyakorlatilag az abban a pillanatban elköltött pénzzel.
- Családcentrikusság. Az előző pontnak az a változata, mikor meggyőződésem, hogy a család egészének érdeke, hogy most azonnal eltűzzek vásárolni, sőt ilyenkor megkockáztatom: Botond kifejezett érdeke, hogy költekezzek, hiszen utána elégedettebben és boldogabban vetem magam a játszószőnyegre, mint valaha.
- Önigazolás. Az életem romokban heverő szilánkjai közül azok felszedegetése, amelyek elhitetik velem, hogy attól még mert sok éve nem voltam tengerparton vagy snowboardozni, nem járok műkörmöshöz, nem Bmw-vel járunk, a lakásom nem az ízlésem tükrözi, hanem a pénztárcámat, stb., még ember vagyok, még nő vagyok, még érek valamit.
- Konform viselkedés. Engedve a társadalmi nyomásnak, mintegy áldozatul esve a napjaink diktálta kegyetlen tempónak, kényszerű lépéstartás az élettel, teljesen normális beilleszkedési törekvés. Nőiességem felvirágoztatásának elkerülhetetlen velejárója.
- Tanult viselkedés. Anyám egészen hasonlóképp éli az életét, nem is várható, hogy másként tegyek, csak erre van eszközöm, mintám.
- Fiziológia. Létezik egy még fel nem fedezett enzim vagy hormon, amely normálistól eltérő mennyisége esetén a fenn tárgyalt jelenségek mindegyike elkerülhetetlenül bekövetkezik.
- Jutalmazás. Bármilyen életünkben elért teljesítmény esetén, mintegy önmagunk vállbaveregetéseként érdemes vásárlással, felhalmozással elismerni önnön nagyszerűségünket.
- Kárpótlás. Az előző ellentettje. Veszteség, kudarc, csalódás esetén kiváló pótszer.
- Kényszerűség. Hiányzó kulcs-fontosságú ruhanemű vagy kiegészítő esetén. Ezen eset elenyészően ritka verziója, mikor ennek a bizonyos esszenciális darabnak az életbevágó voltát környezetünk kritikusabb tagjai is elismerik; szinte naponta előforduló verziója pedig, mikor rá kell döbbennünk, hogy már-már az emberiség ellen való vétek nem rendelkezni egy ruha- vagy cipőtípus bizonyos árnyalatú, anyagú, mintájú, stílusú példányával.
Hogy miért volt minderre szükség? De, hát eddig erről beszéltem!