Sok egyéb más mellett azt imádom ebben a gyerekben, hogy maximálisan termékeny talajra hullik nála minden egyes elvetett magocska: legyen az bármily apró, biztosra vehető, hogy nála értelmesebb közeget keresve sem lehetne találni a palántázásra.
A kicsit döcögős metafora tovább bontása helyett, elmagyarázom mire gondolok.
Hétvégén megint Ligetre költöztünk, és mivel Bobókám újabban nem hajlandó a kertben tartózkodni, szombat estére már bőven végigjátszott minden benti játékot, muszáj volt valamit villantani.
Elővettük nagymamám feneketlen gombos tégelyét, amivel még én is játszottam gyerekkoromban, és hirtelen ötlettől vezérelve ilyeneket csináltam-csináltunk belőle.
 |
| Elefánt | | |
 |
| Kisegér |
 |
| Delfin |
 |
| Csiga | |
Meg ilyeneket:
 |
| Ámbráscet |
 |
| Gomba |
Erre ma a játszótéren lekérte rólam ezt a láncot, amit ő ribizliláncnak hív, majd pár perc múlva odahívott megmutatni, mit csinált:
 |
| "Ez egy cápaszerűségféle, Mama" |
|
 |
| A művészúr szemről is gondoskodik |
Nem egy nagy dolog, de számomra mindig hatalmas visszajelzés- és visszatöltés, hogy valóban megéri minden kimondott szó, minden magyarázat, a tanítgatások, a kreatív ötletek, minden egyes elénekelt dal-vagy mondóka célba ér nála. Szemem fénye, büszkeségem.
Egyrészt azt szeretném bevallani, h Lilkó kiborított egy gombosdobozt, és én az ágy alól egy csomó gombot összeszedegettem Ligeten :)
VálaszTörlésMásrészt istenkirály ez a kreatívság, én szégyellem magam, h sose jutna eszemne ilyesmi, csak pislogok, és ha végképp nincs ötletem, h mit csináljunk, előveszünk vmi tárgyat a konyhából. Ma megtanulta Lilkó (végre!), mi az a salátakiszedő.
Nade a termékeny talajról! Az utóbbi hónapok egyik legrendszeresebben előadott monológja részemről, hogy mennyire sokkoló, h minden, de minden megmarad Lilkóban, amit mutatunk, tanítunk neki. Lesokkol a felelősség és a büszkeség érzése, amikor látom, h mi mindent tett a magáévá, olyan dolgokat is, amiket tanítgatásnak szántunk, és olyanokat is, amiket nem, csak úgy elhangoztak. Hogy egyetlen sor mondóka sem volt hiábavaló az első pillanattól.
Mi volt a cápaszem?
Nagyon szeretem a gombokat, és ezek a gombállatkák szívemnek igen kedvesek :-) Az ámbráscetről eddig fogalmam sem volt, hogy létezik, de a legjobb barátom (gugli) segített, és meglepődtem, hogy a nyakláncodból milyen frankó kontúrt csinált(atok).
VálaszTörlésJátékért most már egy forintot se adjatok :-P
Gyerekek, most ne , tényleg? ez valóban cápaszerűség, pont ott van a szeme, ahova épp pakolja, nem mondanám, de most ...na szóval, ez a Bobcsek, valóban csúcs, el kell ismerjem újfennen
VálaszTörlésÉletem, az ilyenfajta kreativitásban nem vagyok rossz, de tudod h nálunk nem találsz idénynek megfelelő sk dekorációkat a lakásban :))
VálaszTörlésTermékenytalaj-szivacsagy tényleg mellbevágó, persze a felelősség az: hogy lehet így is felnevelni őket, meg úgy is. Tudod, a kis puttonyos metaforám :))
Zsu, Katinéni, szeretem h vagytok itt nekünk! ;)
Imádom a gombos képeket, és szeretnék úgy foglalkozni Mirkóval, ahogy te Bobbal. Ölellek benneteket KK.
VálaszTörlésMicsoda kamu!!! Szakad a plafon! És a rajzolt tojások felragasztva a fürdőszobaajtóra, kiszínezve húsvéttájt?! Hogyisvanez? Figyelek ám! :)
VálaszTörlésEz nem semmi! Bizony nagyon kreatív vagy Te is és a gyermeked is igencsak az lesz /az!/, gratulálok!
VálaszTörlésÉs a táptalaj meg hát igen, néha rémisztő hogy viszontlátom magam valamelyik gyerekem hisztijében is :-0, de szerencsére mutatnak azért jó dolgokat is! :-D
Zalán attól a legboldogabb, ha kavicsokból háromszögeket csinálunk... azután viszont gurigázza, széthordja, elülteti, labdának használja. Vagy a legrosszabb az alakjuknak megfelelő gyümölcsként vagy zöldségként eljátsza az elfogyasztásukat...
VálaszTörlésAzt bírom Bobóban, hogy a kreatívan, de rendeltetésszerűen használja azért a dolgokat, amit mutatsz neki. Zalán is kreatív, de néha már túúúúl, szóval, hogy pl: a nyakláncomat biztosan feltekergetné valami bokorra vagy kutyára, de lehet inkább szétszerelné, hogy hogy is van ez. Sokszor már úgy mutatok vagy nem mutatok meg neki valamit, hogy hatvanszor átgondolom, hogy mit fog ebből ő még túl gondolni. Persze neki sokkal több ötlete van, mint nekem. Na remélem érthető amit írtam. A túl gondolásának is örülök persze, de néha tök bosszantó.
A ribizli nyaklánc is tök jó kis elnevezés!!! :)