Valahogy feltévedtem ide, és most érzek némi ihletet, hogy pár dolgot írjak róla.
Nagycsoportos. Őrület... Jövő héttől megy iskolaelőkészítőre????? Heti egyszer, ráadásul a jelenlegi legjobb barátjával egy csoportba osztották be, úgyhogy ez remélem jobban meghozza a kedvét, egyelőre nem igazán van elragadtatva az iskola-témától. Ha ott lesz, tudom, hogy tetszeni fog neki, szereti az ilyen játékos feladatokat. Én már most szomorú vagyok amiatt, hogy vége lesz óvodának, újabb hatalmas változás, megy az idő, új kihívások, bárcsak lenne pár napra kicsit még kisebb, amikor még össze voltunk nőve....hajj,hajj....de közben meg büszke is vagyok rá.
Például azért, ahogy rajzol. A csoportban az egyik legjobb. Nagyon sokat is rajzol, eszméletlen kreatív, zseniális ötletei vannak szerintem is, de az óvónénik is kiemelik mindig. Én azt is imádom, ahogy apró, iszonyat jellemző részleteit állatoknak, dolgoknak pl. tökéletesen megrajzolja, amitől igazán kifejezőek lesznek a képei. Majd hozok pár művet. Nyár eleje óta a labirintus és a szellemek, szörnyek a legkedvesebb témái, de valamelyik nap egy olyan termeszvárat rajzolt, amitől elájultam. Meg kinyitható laptopokat, kísértet kastélyokat, szörnyeket talál ki, kukabúvárokat pingál.
Ír és olvas, kb egy éve. Az olvasás már a kisbetűk is megy neki, de a nyomtatottal biztosabban boldogul. Rövidebb feliratokat messziről is, könyvben egy-egy szót, mondatokat hálistennek még nem. Írni viszont írt már mesét is, üzeneteket nekem (Soha ne szólíts Bitinek!!), feliratokat, címeket a rajzaihoz.
Én a számolását is kiemelkedőnek gondolom, de majd kiderül valamelyik szakember véleményéből. Esténként az ágyában számol..... Szorozni is szokott, megy is neki, 10 alatti számokat 2-4-gyel meg tud szorozni, ami nem megy, kiszámolja, de van, amit már fejből tud és teljesen érti a lényegét a szorzásnak, amin én meglepődöm azért. Összeadni is nagyon régóta. Néha mikor már félórája csöndben van, felkiált, hogy "Mama, mi jön a 229 után?", "Jézu, Bobó, te addig elszámoltál??" Igen.
Két hét múlva kezdi az úszást, hálistennek óvodával, nekem arra nem lenne lelki erőm. Imádja a vizet, tengerben, tóban, strandon, mindenhol. Le is merül a víz alá, nem fél, ha elég meleg a víz, nem lehet kirángatni, szerintem be fog neki jönni, pláne, mert majd húzzák a többiek.
Továbbra sem igen-ember, nincs kedve semmi újhoz, mindennek ellenáll, de ha már akárhol ott vagyunk, azonnal szertefoszlik az ellenállása.
Biciklizni továbbra sem tud, vagy inkább akar.... Ez nálunk családilag terhelt téma, tavasszal erőltettem (pótkerékkel tud menni, de utál), egész nyáron szinte fel sem hoztam, se kedvem hozzá, se jónak most nem tartom, hogy erőltessem.
A tavalyi tanévben lett sokkal szociálisabb, nálunk az hatalmas változás volt. Kiscsoportban mindig egyedül játszott, tavaly már lettek barátai, akikkel már igazi bandázások voltak, vannak. Mostanra egy lány kivételével szinte csak fiúkkal barátkozik, megy az idétlenkedés, felfedezés az udvaron, nyomozósdi, a játszótéren délután homokozás, ökörködés tovább. Sokkal kezelhetőbb, ha van gyerek társasága.
A testvér-kérdés elég gyakran terítéken van nála, pedig általában azt mondja, nem szeretne soha, de újabban elég gyakran mondja, hogy kislány tesót szeretne...Nyár eleje óta nagyon apás, sokszor hiányzik neki, voltak, vannak nehéz időszakaink, nagyon nagyon édesen tud az érzéseiről beszélni. Szívbemarkoló. Imád vele lenni, ott aludni is, elbandáznak, jól elvannak nagyon. Heti kétszer ott alszik, néha elgondolkozom, jó-e ez neki, de mivel imádja ezeket az alkalmakat, hát, nem hiszem, hogy rosszat tenne neki. Nem könnyű ez az egész helyzet senkinek, továbbra sem, de talpon vagyunk.
Én nagyon nagyon szeretem az érzékenységének a jó oldalát. Nagyon pontosan levesz minden folyamatot, érzést. Olyan visszajelzéseket, tükröket dobál, hogy néha elakad a szavam is, abbahagyom az ordítást, hisztizést, mikor mit, és fejet hajtok előtte. Óriási tanítósmester és tiszta tükör.
Mostanában rengeteget beszél a kisebb koráról. Mit mondott, mit csinált, cuki volt-e. Sajnos ő is egy drámakirály, egyik legidegesítőbb tulajdonsága, mikor a tükör előtt nézni magát sírás közben, és egyre jobban hergeli magát. Ez így leírva most vicces, de amikor zajlik, meg tudok tőle őrülni. Ahogy még sajnos jópár másik viselkedésétől is, de a szívem mélyén tudom, hogy soha sem ővele van a baj, mégis ez dühít a legjobban, ha ki vagyok borulva.
A humora és nyelvérzéke továbbra is zseniális szerintem. Nyár eleje óta népmeséken és Grimm meséken élünk leginkább, ez is milyen nagy változás. Persze mennek a régi mesekönyvek is, de főleg ezek érdeklik. A Magyar népmesék filmeket is imádjuk. Reggel, este 2-2, amit néz, de most már mennek a hosszú, nagymesék is, leggyakrabban kétrészletben (nem azért, mert ő nem bírja végigülni, ahogy régen...).
Este jó későn alszik el, hiába nem alszik már szinte soha délben. Csendespihenőre le szoktam tenni, de néha könnyebbség is, hogy a délelőtti programmal nem kell úgy sietni, hogy ebédre, alvásra hazaérjünk, izgi ez is. Igaz, estére azért még érzékelhetően fáradtabb, megvan még a nap közepén a mélypontja, ahogy nekem is, ha nem alszunk, pihenünk.
Még lehet, hogy folytatom, ami eszembe jut, most mennem kell dolgozni.
