Édes gyerekem...

Szerda reggel. Átjön hozzám, még az ébresztőóra megszólalása előtt, odabújik, majd megszólal:
- Neked nem lehetek én a legfontosabb a világon. Neked a saját magad élete a legfontosabb, és maximum utána én.
Félálomban próbáltam felfogni, miket mond.
- Édes Bobó vagy te. De azért az én életemnek te is része vagy.  - mondtam, kicsit védekezésből, de nem nagyon, mert végülis igaza van. Mindenféle szempontból. És nem is baj, hogy így van. De aztán még ezzel is tetézte:
- Nekem viszont te vagy a legfontosabb.


Napról napra nagy ajándékokat kapok ettől a kisfiútól. Hálás vagyok érte.