2010. július 2., péntek

Dagadt vagyok, és öreg, és akkor mi a f*sz?!

Mintha a gyerekszülés és szoptatás nélkül nem lett volna elég bajom a testemmel.

Több síkon közelítem meg a témát. Vigyázz, kész, rajt!

Először is, eszembe jutottak a testképzavaraim.
  1. Tizenhét évesen volt egy anorexiás majd  egy bulimiás korszakom, semmi kórház vagy egyéb extremitás, szimpla kis kamasz testképzavarok.  Mindenki szörnyülködött, hogy milyen sovány vagyok. Én meg ugye dagadtnak láttam magam és tovább akartam fogyni. Utólag visszanézve az akkori önmagam (Judit: English for You videók), jól néztem ki, csinos voltam. Azóta is visszasírom az anorexiát és mindig vissza akartam esni, de nem sikerült. Még nem adtam fel a reményt.
  2. Tavalyelőtt kitaláltam, hogy anyukámnak minden tesóm és én is rajzoljuk le magunkat anyánkkal, keretezzük be, ez legyen a karácsonyi ajándék. Az én rajzomon én aránytalanul vékony lettem a többiekhez és önmagamhoz képest is. Kit akartam átverni? Akkor már bőven sok túlsúly volt rajtam. Azóta is nyomaszt, hogy miért rajzoltam magam ilyen vékonyra és miért nem látom be, hogy dagadt vagyok és öreg ("és akkor mi a f*sz?"). Azóta ha önmagam rajzolom, kínosan ügyelek, hogy kellőképp széles legyek.
  3. Aztán itt a jelen. Ésszel felfogom, hogy d.v.é.ö.(é.a.m.a.f), de tíz tükörbenézésből még mindig van pár alkalom, mikor nagyjából elégedetten fordítom el a tekintetem. Már megint hárítok. Aztán viszont  meglátom magam a rólam készült fényképeken és koppanok. Azonnal cenzúrázom, azonnal törlöm, még a lomtárból is és ha tehetném a gyökérfájlokból is törölném, nehogy véletlenül akár Győző is meglássa, másokról nem is beszélve. A tegnapi fürdőruhás fotósorozat kegyelemdöfés volt. Szóval, ez most nem is tudom, hogy testképzavar-e (testkép zavar mindenképp), mert azt gondolom sajnos most látom magam reálisan. Csak megdöbbentő, hogy ezek szerint mások is ilyennek látnak, de a tükör miért más, mint a fotó??? Ráadásul csak az itthoni tükör csal, ugyanis ha pl. boltban próbálok ruhát, az öltözőfülkében rendszerint öngyilkosságot fontolgatok, annyira rémes a világítás és/vagy a tükör.
Aztán eszembe jutott a következő L'art pout l'art jelenet-részlet, amin kb tíz éve röhögünk, a minap viszont belém nyilallt, hogy ha magamról kellene hasonló összefoglalást írnom, egész hasonló hangulatú lenne: 


"Osztályfőnök Úr.: Testi felépítésemről a következő ábra nyújt felvilágosítást. (Egy szemléltető ábrát görget le a táblára. Rajta egy csontkollekció*) Bőröm sok helyen petyhüdt, izmaim fejletlenek, végtagjaim vékonyak, különös tekintettel a felkarra, alkarra, a combra és a vádlira. Ezek között találhatók ezek az iszonyú gumók. Hajam korpás, fogaim szuvasak. (Sipőcz jelentkezik) Tessék!
Sipőcz.: És az osztályfőnök úr hónalja?
O.: Büdös! Egyetlen pozitívum hozható fel velem kapcsolatban, az, hogy elég gyakran maszturbálok.


 *inverzben értendő természetesen. Sírni tudnék.


Aztán itt van a Willendorfi Vénusz. A kép önmagáért beszél.

Aztán.





A fenti adottságaimat megfejeltük tizenegy hónap szoptatással.   
Mindig is azzal nyugtattam magam amiért nem pamelaandersoni idomokkal áldott meg az ég , hogy legalább sose fognak lógni, hehe.
Ha valaki nem érti mire célzok, az tekintse meg a mellékelt szemléltető ábrát, de ne ijedjen meg, ennyire azért nem durva a helyzet (illetve remélem, hogy ez esetben helyesen ítélem meg a paramétereim és nem egy újabb testképzavarról van szó, mert akkor Botibaba ide vagy oda, a Dunába vetem magam). Egy blogban felmerült a minap a szoptatás kontra szépség téma, én persze a szoptatás mellé tettem a voksom, viszont nem esett jól hallanom az egyik kommentelő tollából azt a kifejezést, hogy tragédiamellű. Nem rám írta, mégis azóta itt cseng a fülemben. Sírni tudnék. Némiképp vigasztalóak viszont Judit szavai:
"ha megnézünk 2 ötvenéves nőt, akik közül az egyik szoptatott, a másik meg nem, nem hiszem, h megmondanánk, h melyik melyik." Ennyi. Csak el kell érnem e nemest kort.

Sok mindenre kellene pénzt gyűjtenem, de ahelyett, hogy csökkenne a lista, újabb taggal bővült: boob job. Angolul még vagányul is hangzik, nem?

Vagy: Gyűjtsek repülőjegyre és költözzünk Kenyába, ahol ezek a fotók készültek?? 
Ott egész jó nőnek érezném magam és az sem lenne baj, hogy folyton piszkos a lábam -a játszótéri homoktól és a ruhám - a Bobó által belémkent dolgoktól. Talán még a lábkörmöm sem kellene lakkoznom. Győzővel elkapirgálnánk a porban ücsörögve, míg Bobó gyökereket rágcsálna és vizet nyerne állatürülékből, hogy ne haljunk szomjan. Az sem számítana, ha a köldököm még a mellemnél is lejjebb érne- a porba. De szép is volna! Szavannák, fekete nők, o-óóó-óóó Afrika!
Meg is érkeztem oda, amit úgy hívunk, hogy tanult tehetetlenség: hogy nem is én vagyok a hibás, amiért nem kezdek el sportolni és fogyókúrázni, hanem a társadalom, a média, a korideál. Csak én vagyok helikopter.


Akinek hosszú és kusza ez a bejegyzés, olvassa el a rövidített verziót a sortörés után, a lényeg abban is benne van.



Nem vagyok elégedett a testemmel, de nincs kedvem tenni ellene.

19 megjegyzés:

  1. Virág, Te nem dagadt vagy, hanem hüle, én annyit röhögtem ezen a bejegyzésen! :-D
    /Amúgy értem persze a problémát, nagyon is.../

    VálaszTörlés
  2. Totál megértelek, a fényképek a legnagyobb ellenségek tudnak lenni!
    Az utolsó mondatod az "enyém is". Sajnos!
    Egyébként ez az első lépés...

    VálaszTörlés
  3. Atttttyaúúúúristen, ez a kép!!!!!!!!!!!
    Ezek a kilátások?!?!?! :)

    VálaszTörlés
  4. Nem vagy kövér és nem vagy öreg, a fényképező egy hazug disznó!!!! Most ez nyilván nem segít, de hidd el azért :)
    (mondom ezt úgy, mintha én nem esnék kétségbe egy nap annyiszor, ahányszor tükröt látok...)

    VálaszTörlés
  5. A recept: azonnal tesóprojekt!!!! :D Az úszógumik eltűnnek, mert pocak lesz belőle. Mindenki csak a turbóciciket és a szépen kerekedő pocakot látja. A narancsbőrt nem. :DDDD Ez a titka a dolognak. Aztán hogy a babavárás után mi van??? Hát, izééééé azt nem tudom. Akkor meg lehet mondogatni a tükörben, hogy na, de Anyukám szültél két gyerkőcöt mit akarsz a testedtől....??? :DDDDDDD
    Jancsi

    VálaszTörlés
  6. Sziamia!
    57 voltam mikor terhes lettem, 75-tel mentem szülni, 69-cel jöttem ki a kórházból. Most 78-at veregetem. Ebbben a dögedelem melegben 12-szer szoptatom a gyerekem, aki éjjel két óránként felébred és mivel a cumit kiköpi, kénytelen vagyok a melleimet a szájába gyömöszölni.Öt hónapja, mint egy zombi keringek napközben, k.rvára nincs kedvem se tornázni, se salátát rágcsálni egész nap. Ja, és a gyerekem miatt nem ehetek tejet, tojást, húst...tömöm a kenyeret meg a tésztát.
    Még annyi, a terhességem előtt 80 kilóról fogytam le 57-re diétával, tornával és futással...A 8-as méretű ruháim helyett 16-osokat viselek, akkora a fejem, mint egy vajling, és kihullott a fele hajam.
    Szóval kedves Virág, ha valaki érti mi a problémád, akkor az én vagyok.
    Öreg meg nem vagy, sőt...
    Ölellek:Kriszta

    VálaszTörlés
  7. Gerevich András: Mosoly

    Nézem magam
    a képen
    húszévesen
    meztelenül
    mosolygok.
    Akkor azt hittem
    randa vagyok
    kevés vagyok
    üres vagyok.
    Mosolygok.
    Már szeretem
    a srácot a képen
    már szép.
    Most vagyok
    randa
    kevés
    üres.
    Hogy utáltam magam.
    Hogy utálom magam.
    Mosolygok.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon is jó helyzetben vagy, hozzám képest legalábis. Én 35 vagyok, három gyereket szoptattam, utoljára kb. 13 éve voltam 50 kiló, és esélyem nincs még egyszer annyi lenni. Világ életemben elégedetlen voltam a testemmel. Útálok ruhát vásárolni, ha veszek, akkor úgy, hogy messze elkerülöm a próbafülkét, inkább vissza viszem, ha gáz. Szóval fel a fejjel, fiatal vagy és csinos, lesz még rosszabb!

    VálaszTörlés
  9. Egyébként nekem is az jár a fejemben, amit Jancsi írt. Tök jó volt tavaly pocakosan, mindent rá lehet fogni.

    VálaszTörlés
  10. Azt írtam a kommentemben, ami elveszett, hogy isten ez az of óra, minden ízében tökéletes. A mai napig alap nálunk is, társalgásba beépülős módon. És mondanom sem kell, minden egyes of órám előtt, amit utáltam tartani, eszembe jutott. :))

    Amit az utolsó mondatban írtál: legrémesebb érzés, nagyon sokszor érzem, és utálom. hogy valami, akármi nem ok, de nincs erőm/akaratom/stb tenni ellene.

    És még azt is írtam, h természetesen hülye vagy. :)))

    VálaszTörlés
  11. Annamari: mindez nem vonatkozik arra, aki a terhessége alatt végig, majd a szülés után szinte egyből ALVÁSIDŐBEN tornázik!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
    Drága Kriszta! :))) Össze kéne futnunk egy fagyira! ;)
    Ezt a verset ki tette be? Tetszik!! Olyan, mint az "Az akarok lenni, aki akkor voltam, mikor az akartam lenni, aki most vagyok! " Az is milyen igaz!
    Bea: lesz még rosszabb!! na, kössz... Majd Velecén együtt bujkálunk a strandon. A bikini a múlté, vmi lepel kellene.
    Jude: OF óra klasszikus. Többek között ezt szeretem benned, ezt az egy húron pendülést!!! Másik kedvenc a Lektoros.
    Csilli: ments Isten egy terhességtől!!! (bocs. :) Hajrá, Vini!!!

    VálaszTörlés
  12. Az ősanya szobor már az enyém, ezt tudhatnád, mert hallottad éveken keresztül.Gondoltam, csak ez lehet a tesók nőideálja hiszen engem az ő magasságukból,alulról nézve mindig ilyennek láttak. A te mondatod pedig csak megerősítette magamról alkotott képem: Anya az egyik melled milyen nagy, a másik meg milyen hosszú!
    (ötvöztem az általad felrakott 2 képet)
    Épp annyi idős voltam, mint te. Azóta eltelt 20 év és javult a kép. Van még idő, de az újabb gyerek jó ötlet!

    VálaszTörlés
  13. Virág, szívem, én tahóparasztbunkóvagyok, öreg (tudod, már 30 felett, sőőőőőt, egy ideje közelebb a 40-hez, szóval én már mondhatom is) és én is ugyanezt éreztem még egy hónapja is, szóval meglehetősen dagadt is voltam, jelentős, megrendíthetetlen túlsúllyal, és marhára nem érdekelt a dolog, és egyet is érthetnék az előttem szólókkal, de nem teszem azt (bocsánat).
    Szóval lehet, hogy a (második) terhesség majd elfedi a zsírt és a narancsbőrt, de egyszer az a baba is kibújik és marad ott valami, amit az ember férjének (partnerének, családjának, barátainak, sőt, gyerekének) néznie és látnia kell. Nem kell tökéletesnek lenni, de szerintem belenyugodni sem kell abba, hogy sírógörcsöt kap az ember, amikor a tükörbe néz vagy amikor megnézi a fényképeit.
    Én ezért kezdtem fogyókúrát eddig kb. 125x a szoptatás abbahagyása (tavaly augusztus) óta, minden hétfőn és minden elsején. És egy jól sikerült fogyi óta (három hét, mínusz 6 kiló) az összeset elrontottam.
    De nem adom fel. Most nagyon komolyan veszem. 4 hete tart, orvosi kontrollal, mínusz 7 a kiló, sok a mínusz centi, még korántsem tökéletes a helyzet, de a férjem már egy ideje naponta többször megdicsér, mert kitartok, mert látja a változást, mert érzi a változást... ez (is) motivál engem + az, hogy látom én is, hogy ezúttal kivételesen jó irányba alakulok, és hiába van még hátra egy kevés (...nem kevés), bírom, és nem olyan vészes az egész, jobb a kedvem és ezerszer jobban érzem magam a bőrömben.
    Mert ha már öreg vagyok, legalább dagadt ne legyek.
    És a kistesóprojektet szeretném onnan kezdeni, ahonnan az Olivérprojektet... ha majd már ott tartunk...
    Na, szóval most nem magamról akartam írni, de végülis ez sikerült, csak azt akartam igazából, hogy szerintem nem szabad belenyugodni, magad miatt sem és a számodra fontosak miatt sem, nem az a cél, hogy Victoria Beckhamek legyünk, épp csak annyira legyünk csinosak, hogy a tükör visszamosolyogjon, ha belenézünk :-D

    Ui: cicikről ne beszéljünk, legyen a köv. téma a jó melltartó :-D Mármint addig, amíg nem kapunk egy pro bono ciciműtétet :-D

    VálaszTörlés
  14. Orsókám, ha még visszaolvasol ide: Teljesen veled értek egyet. Nem szabad(na) elhagyni magunkat és a szülésekre fogni! Tíz év múlva majd itt fogunk rinyálni, hogy a pasink elhagyott egy huszonötévesért és még nem is hibáztathatjuk...
    Fantasztikus vagy, hogy így nyomod, le a kalappal!!! Láttam a búcsútalis képeket, tök csini v agy!!!
    Pusszantás

    VálaszTörlés
  15. Kicsit régi a poszt, de most van hozzá infom:
    mégiscsak szülnöd kéne... :)
    9 kilót híztam Karinával a terhesség alatt és 15-öt fogytam utána mire hazajöttünk. Na?!!?!! Ennél jobb fogyókúra?!?! :DDD

    Jancsee

    VálaszTörlés
  16. Csilli, majd ha 6-7 hónap múlva sem hízol meg, lehet h elgondolkodom. :) Szülés után pár hónapi tökvékony voltam!!

    VálaszTörlés
  17. Ja, hogy ez majd visszajön?!?! :((((( Ó, bakker, akkor engem átvertek :DDDD

    VálaszTörlés
  18. Ha neked nem jött vissza, akkor lehet h most sem fog. Ahogy fogyott a tejem, és egyre több maradékát ettem meg, rám úgy jöttek vissza a szoptatással leadott kilók..

    VálaszTörlés

Mit szólsz?