DOOL

• Ez a meleg kikészít minket. Győzőt legeslegfőképp, naponta ötvenszer hagyja el valami ocsmányság a száját ezügyben, engem igazán nagyon csak az zavar, hogy se este, se éjjel, se hajnalban nem hűl le a levegő!!! Minden egyes ablak nyitva, de semmi légmozgás, semmi friss, hűvös levegő. Mindennek tetejébe a klímánk is szarakodik, lehet, hogy nem segít az a sokkilós tárolóháló, amit a falból kiálló kábeleire aggattam, hogy eltakarja?!! Bobón eddig nem vettem észre, hogy zavarná a hőség, halál nyugodtan képes állni a tűző napon, ha épp ott van mondjuk a csap a játszótéren. Persze izzad nagyon szegény és folyton vakarózik, de egyelőre úgy látom, viseli.
• Ha már Bobót említem. Ma kibújt a hetedik foga. Felül egy kihagyással a meglévők mellett. Se egy sírás, se egy áttombolt éjszaka, semmi, lapítok is, nehogy elkiabáljam. Rágni ugyan így sem tud jobban, mert alul továbbra is csak kettő van neki. Több, mint három hónap telt el a hatodik óta, jó lenne ha kicsit felgyorsulnak már az események a szájában, mert szeretnék már pontot tenni az ügy végére. 
• Ha már az alvást említem. Erről külön akartam írni, de most idekerül. Szóval az van, hogy Botondunk ugye finoman szólva is rossz alvó volt, icipici kora óta feszegeti a szervezetem állóképességét, ébredései száma jóval több volt a megengedettnél, úgy 3 és 8 között ingadozott. Részletezhetném, hogy ez mennyire nagyon kimerítő volt, de most nem teszem, pedig szeretek erről panaszkodni. Egy hónapja -nem tudom mi ütött belé- egész jókat alszik!! Egyre gyakoribb, hogy egyáltalán nem ébred fel, de az egy-ébredős éjszaka a leggyakoribb, a maximum mostanában pedig három volt és már rinyáltam is, hogy milyen borzasztó éjszakám volt, úgyhogy asszem el vagyok kapatva... Mindezt nagyon halkan és zárójelben és titokban mondom el nektek, mert rettegek, hogy visszatér a régi Bob és kelt megint félóránként. Eddig azt hittem, a fogai szünetelnek és azért alszik jól, de ezek szerint ugye nem, ugyanis ma éjjel speciel megint egyszer sem ébred. Isten tartsa meg ezt a jó szokását!
• Ha már Istent említem. Én nem hiszek benne, de Nagypapámék igen. Nagypapám elég rosszul van. Benn laknak ugye az otthonban, de sokat volt kórházban az elmúlt időben, folyton tüdőgyulladása van, pár hónapja nem eszik és nem iszik, száll ki belőle az élet. Valamelyik éjjel azt álmodtam, hogy Öregapa felhívott és azt mondta, hogy 3-4 napja van hátra. Remélem nem így van. Nagyon rosszul állok a halál-kérdéssel és nem is akarok ilyesmin merengeni, de folyton ott motoszkál a fejemben, hogy vajon mennyi ideig bírja még tartani magát, mikor adja fel a küzdelmet, mikor marad magára nagymamám és mikor kell nekem szembenéznem azzal, hogy a családomban eggyel kevesebben leszünk. Eggyel kevesebb ember fog értem aggódni, eggyel kevesebb ember fog szeretni és eggyel kevesebbet szerethetek én, eggyel kevésbé lesz fontos bármi, amit csinálok. 86 éves múlt, csoda, hogy eddig bírta. Ennek ellenére szeretném ha maradna. Még sokáig.
• Aztán: nemsokára megyünk nyaralni anyukámékkal ide. Nem tudom meddig leszünk, attól függ, hogy bírjuk a stresszt. Én: kiscsaládom /Anyukámat, illetve Bobó a nyüzsgést, sok embert, sok programot. Egy hét minimum, de akár két hét is lehetne, ha jól érezzük magunkat, majd a kultúrházból írok villámhíreket.  
• Kedd este új hagyományt indítottunk útjára: folyosó-partyt tartottunk a felettünk lakó szomszédainkkal. 11 körül elkezdtünk pánikolni, hogy messze még a rikiki játszma vége, úgyhogy kettesével haladtunk visszafele, hogy aludni is tudjunk. Megint egy bizonyítéka, hogy öregszünk. Mindegy, jó volt.

• A végére maradt egy blog-szolgálati közlemény: előfordult olyan veletek, hogy írtatok kommentet, de nem jelent meg a blogban vagy csak Jutki a béna? :)
• Ja, és még a szúnyogokat akartam kicsit szidni nektek, de arra már nem maradt időm, mert a csípéseimet is meg akartam számolni hozzá, de már kettőt látok a fáradtságtól, úgyhogy inkább lefekszem, amíg nem ébreszt fel vagy a munkából hazajövő uram, vagy a meleg vagy az egyszál pelenkában alvó hétfogú. Jónyolc.