Az első nyaralás: Bozsok 2009

Tegnap jöttünk haza a majd' kéthetes nyaralásunkról, megpróbálom röviden összefoglalni az eseményeket. Fel voltam rá készülve, hogy Botond fiamnak -aki ahhoz van szokva, hogy itthon csend van és nyugalom, ha alszik lábujjhegyen lépkedünk, ha ébren van nem kiabálunk, nem keltünk feszültséget, nem verekszünk a közelében, és úgy általában kíméljük őt-, erős kiképzésben lesz része, de azt hittem jobban fogja viselni. Az első 2-3 napban olyan volt, mint itthon, aztán kicsit megborult a lelki egyensúlya: borzasztóan nyűgös volt, a földön alig maradt meg (itthon azért bírja kemény fél órát), csak ölben ücsörgött, de ott is nyűgös volt, a reggeli ébredését áthelyezte a stabil fél 8-ról 6-fél 7-re (az én kiképzésem legfájóbb pontja), az éjszakai akciótervébe beillesztett egy 3 óra körüli megébredést is, ahelyett, hogy durván elnyomta volna a jó hegyi levegő, ahogy arra számítottunk, a napközbeni alvásai semmit sem javultak az itthonihoz képest, az esti sétáink (itthon imádja) majdnem mindig katasztrófába torkolltak és ölben-hazacipeléssel végződtek. Én meg mindeközben kerestem a magyarázatot (remélem csak átmenetileg) tönkrement fiam viselkedésére: - jön a foga (sokat anyókázott) - zavarja a kánikula, majd a szél - egész nap levegőn van, az a baj - hiányzik az apja - nagy a nyüzsgés, sok a változás egyszerre Végül lecövekeltem ez utóbbi elméletnél és mivel tegnap miután hazaérkeztünk, háromnegyed órán át sikongatott önfeledten a földön, úgy gondolom, helyesen következtettem. Azért nem volt rémálom a nyaralás, de engem egyrészt kimerített a nyűgösködése, másrészt furdalt a lelkiismeret és folyton a hazamenekülő terven törtem a fejem, de mindig győzött az önző énem: én mégiscsak nyaralni akarok még. Merthogy közben nagyon-nagyon jó volt anyukámmal és a négy tesómmal lenni, de főleg a környezetváltozás fért rám nagyon. Szerencsére csütörtökön (aznap jött meg Győzi is) normalizálódott a helyzet, mintha megszokta volna a helyzetet. Kicsit lecsillapodott és újra a régi volt. Történtek ám azért jó dolgok is Bobeszkával: Áfonyázott a völcseji tó partján; kézről kézre járt a testvéreim ölében; meghallgatott egy kicsit rasszistára sikeredett mesét Ákoskától; boxleckéket vett Bálinttól; az ottani kiságyáról nagyon tutin lehetett lekapargatni (éjjel) a fehér festéket; evett málnát (nagyi szűrte, passzírozta); járt a kőszegi cukrászdában, illetve a könyvesboltban; minden reggel nagyi szórakoztatta fél órán keresztül, többek között a három pillangóról szóló mesével, no meg az ébredős frizurájával; bandázott a bozsoki hvcs-kel a patakparton, kapott néhány új becenevet; szopizott autóban, tóparton, kertben; kapott új játékokat és sok új ruhát; kétszer is belelógatta a lábát egy-egy aranyhalas tóba; lentről nézte amint anyukája életét kockáztatva mászik a gyöngyösfalui drótkötélpályán; tornázott a nagyiékkal és rengeteget de rengeteget volt ölben: tesómék imádták, anyukám olvadozott tőle, egymástól kapkodták el. Nagyon jó volt látni őket, hogy így szeretik az én Kicsikincsemet. Tanulság: öthónapos kisbaba + teljes környezetváltás + 4 sokszor ordítozó, káromkodó kamaszgyerek + az őket fékezni próbáló, ezért ő is sokat kiabáló nagymama + a sok bekukkantó idegen + csapódó ajtók, nyikorgó lépcsők + gyerek ablaka alatt zenélő pékautók + ide-oda autózások + szúnyogok, kullancsok, darazsak + az ezektől kissé feszült anya = nyűgösség, nyűgösség és nyűgösség. Még, jó, hogy a végére beállt a rend, apánk is megérkezett és az utolsó négy nap nagyon feltöltődős volt és tegnap egész délután pityeregtem itthon, hogy jajjj, de jó volt ott nekünk és jajj de hiányoznak anyukámék és jajjj de kár, hogy nem maradtunk még!!